Vannak számok, amik kétségkívül stílusokat, korszakokat határoznak meg, ilyen a diszkópápa, Giorgio Moroder és alkotótársa, Pete Bellotte által írt I Feel Love is, ami nem csak azért fontos szám, mert a diszkókorszak egyik definitív dala, hanem azért is, mert az első igazán népszerű diszkósláger, amit szerzői nem klasszikusan, popzenekarra, hanem szintetizátorra és elektronikuszenei eszközökre hangszereltek. Ilyen értelemben jelentősége túlmutat saját stílusán, hiszen hangszerelésével és repetitív stílusával a későbbi új hullámnak, a szinti-popnak és az elektronikus tánczenének is irányt és példát mutatott.     

A tavaly elhunyt David Bowie szerint miközben ő és a sztárproducer, Brian Eno éppen Berlinben dolgoztak Bowie Heroes című lemezén, Eno lélekszakadva vágtatott be a stúdióba az I Feel Love kislemezpéldányával. "Itt a jövő zenéje", mondta a vizionárius producer, "Ez az, ez a dal megváltoztatja majd a tánczenét a következő 15 évre.". És így is lett, tette hozzá Bowie. Az I Feel Love amúgy ugyancsak egy német városban, Münchenben készült.  

Az I Feel Love örökérvényű bejegyzés a könnyűzene nagykönyvében. "Akármikor és akárhogyan hallod ezt a dalt, garantáltan mosolyogni kezdesz, becsukod a szemed és elszállsz. Ez az első elektronikus diszkó-remekmű, a díva, a 2012-ben elhunyt Donna Summer és Moroder legtökéletesebb közös pillanata.", írta a dalról az elektronikus tánczene egyik legfontosabb magazinja, a Mixmag, míg a Slant Magazine szerint "innentől a szintetizátor nem volt többé az okostojások külön bejáratú eszköze (...) az I Feel Love nem csak előjelezte a jövőt, maga volt A jövő."  

A dalnak természetesen több remixe és átdolgozása készült - például ez , vagy ez. Summer emlékének 2013-ban remixalbumot szenteltek Love to Love Yo Donna címmel, Moroder pedig ugyanabban az évben először DJ-ként tért vissza, majd a nevével azonos dallal felbukkant a Daft Punk Random Access Memories című szupersikeres lemezén, melynek legnagyobb slágerére minden bizonnyal önök is emlékeznek.