A hazai közállapotok kifejezetten nyomasztják Lovasit, „főleg, ha arra gondolok, hogy 2011-ben, amikor már Fidesz-kormány volt, mennyire szürreálisnak tűnt volna egy ilyen plakátkampány, mint a mostani” – derül ki a 24.hu-nak adott interjúból. Szerinte úgy csúsztunk át ebbe az eszelős állapotba, hogy közben mindenki azt mondogatta: most már tényleg nem lesz rosszabb.

„Nem tudom, ki az a Habony Árpád, de az tuti, hogy a PR-iskolákban tanítani fogják a nevét. Persze nincs új a nap alatt. A hadakat egyben kell tartani, ezért lebutítják az üzenetet, hogy mindenki értse, ki a barát és ki az ellenség. De azért ennél egy picit szofisztikáltabb világmagyarázatokat kellene összerakni, mert ez már tényleg a chemtrail-konteók szintje” –véli.

A folytatásra szerinte többféle forgatókönyv létezik, és egyelőre nem tudjuk, melyik lép életbe. Ez leginkább attól függ, mondja, hogy Magyarország mennyire tud az EU erőterében maradni. „Ha ugyanis az orosz modellt nézzük, azt látjuk, hogy Putyin hatalomra kerülése után 6-8 évvel Szentpétervár és Moszkva a legpezsgőbb kulturális életű városok közé tartoztak. Ma ez már egyáltalán nincs így, és nem véletlenül. Az ilyen átalakulásoknak van az elején egy serkentő hatása, egyszerűen amiatt, hogy rend van és egy kézben összpontosulnak a döntések. Ezt érezzük most itt is.”

Ma a kultúra egy puha leuralása van – magyarázza. A Petőfi rádió és egyéb felületek birtoklásával már most is azok a popzenék kerültek előtérbe, amiknek nincs bajuk a fennálló renddel, inkább pozitív üzenetet sugároznak. „Lehet, hogy ennyivel megelégszik a hatalom, és azért a kevésbé pozitív zenekarok is elzöröghetnek majd a háttérben. De akadhat majd egy-két olyan is, akit látványosan félretesznek. Persze a popzene sokadlagos kérdés, ennél nagyságrendekkel fontosabb területek is vannak a hatalom számára.”

És egy idevágó Kispál-dal, amiben egy leszedált ország tapsolgatott a szarnak 2008-ban.