Bár tizenkét évig dolgozott az 1945 forgatókönyvén, végül a német megszállási emlékmű hatására döntötte el, hogy megcsinálja a filmet. A HVG-nek adott interjúban a filmrendező elmondta: „a Sorsok Háza körüli politikai zűrzavar, a 'nem tehetünk semmiről, mert 1944 és 1989 között Magyarországot ártatlan szűz lányként gonosz német és orosz bácsik megerőszakolták' preambulumba kerülése révén újra közbeszéd tárgya lett a magyarok szerepe a holokausztban. Azt gondoltuk, hogy egy film jobban segítheti az épelméjű közbeszédet, mint a politika üzengetős, populista megnyilatkozásai.”
Töröknek jó néhány filmterve a fiókban hever, például a Hajós Alfréd olimpiai győzelméről szóló forgatókönyv is, erről azt meséli, egyszer még mindenképp leforgatja. „Freudi mélységű családi dráma az ő sorsa, amiből a XX. századot is jobban meg lehetne érteni.” De tervezi azt is, hogy a későbbiekben komédiát csinál a paksi atomerőmű történetéből. Az interjúban kifejtette, hogy nem az a típus, aki idegbajosan őrjöng a forgatáson, de az, hogy viszonylag sok filmet csinálhatott, annak köszönhető, hogy konok. Szerinte annak, hogy 2011-ben élesen bírálta az akkor felálló Filmalap várható szabályrendszerét, irányelveit, meglett a következménye:
A Filmalapnál is rájöttek: olyan filmmel nem lehet Berlinbe vagy Cannes-ba menni, amelyik arról beszél, hogy milyen csodálatos dolog a családi, nemzeti összetartás. A történelem reflektálatlan, önfényező vonalát bárhol kiröhögik.
Az interjút teljes terjedelmében a holnap megjelenő HVG hetilapban olvashatja!
