„Vissza az értelemhez.” – ezt a címet adta beköszönő cikkének a folyóirat társszerkesztője, Ignotus Pál. 1936 márciusában fél évszázadot sűrített néhány mondatba:

„Ötven évvel ezelőtt ez volt a jelszó: liberalizmus, demokrácia, felvilágosodás, polgári jogegyenlőség, nemzeti függetlenség, népszabadság, szabad gondolat, szabad sajtó (...) Ma: tekintélyi állam, totális állam (...) népiség, fajiság, új rendiség, új világnézet, új szellemi front, keresztény nemzeti országlás, nemzeti öncélúság, nemzetpolitika, nemzetvédelem.”

A Szép Szó fiatalabb szerkesztője, a 31 éves József Attila már pesszimistább realizmussal fogalmazta meg közös lapjuk ars poeticáját. Az évi tízszer megjelenő orgánum három és fél évet élt, 1939 nyarán a Teleki-kormány betiltotta. A hozzáférhetőség a Szép Szóhoz sokáig meglehetősen korlátozott volt, az 1950-es években a könyvtárak zárt részlegeibe került, a nagy vihart kavaró írások csak lassan szivároghattak ki onnan.

A lap legelvitathatatlanabb érdeme, hogy József Attila 78 versét és számos értekezését ott publikálta először. Abban a kérdésben viszont értelmezési eltérések vannak az irodalmárok között, hogy a lap inkább ellen-Nyugatként vagy ellen-Válaszként lépett-e fel. Az orgánum most újra fellapozható, mivel az Arcanum Digitális Tudománytár internetes oldalára nemrég teljes egészében felkerült.

Az irodalomtörténeten is messze túlmutató jelentőségű számokról, illetve a folyóirat és az akkori hatalom szembenállásáról részletesen a HVG friss lapszámában olvashat.

hvg