A szám a Beatles cím nélküli dupla lemezén szerepel, ami White Album néven vonult be a poptörténelembe.

A szerző George Harrison, aki édesanyja házában írta a dalt, s mint olyasvalaki, aki akkor már mélyen tanulmányozta a keleti filozófiákat, a kínai I Ching alapján – mely szerint, nagyon leegyszerűsítve, minden ami történik, annak jelentősége van, és nincs olyan, hogy véletlen – úgy döntött, hogy arról ír dalt, amit az első útjába eső könyvben lát. Gently weeps, ezt találta az első könyvben, amit levett a polcról.

A dal felvételei 1968. július 1-én indultak, több változat készült, Harrison is próbálkozott gitárszólókkal, de elégedetlen volt. Ekkor kérte fel barátját, Eric Claptont, hogy jöjjön be a stúdióba, és próbálkozzon meg ő is egy hangszeres résszel. Clapton először nem akart kötélnek állni (Senki más nem zenél Beatles-lemezeken, mondta), de végül beadta a derekát.

Legendás szólója 1968. szeptember 6-án került fel a szalagra az Abbey Roadon.

Ez a dal még arról híres – de ezt már csak a hardcore zeneőrülteknek mondjuk –, hogy ez a kevés Beatles-dal egyike, melyen Paul McCartney nem a híres hegedűalakú Höfner basszusgitárján és nem is a jó pár alkalommal használt Rickenbackerén játszik, hanem Fender Jazz Bassen.