Azt már legalább Giambattista Basile vagy a Grimm testvérek óta tudjuk, hogy a mesék lehetnek sötétebbek, mint bármelyik konzumhorror, de akik nem követték végig a Thomas, a gőzmozdony eddigi 20 évadának összes részét, azok talán nem tudják, milyen üzeneteket is rejt magában az ágyneműhuzatokról vagy tolltartókról is visszaköszönő animációs sorozat.

Mostanában egyre többet foglalkoztak a sorozat árnyoldalával különböző fórumokon, de legutóbb a New Yorker írta meg a különös animációjával már önmagában nyugtalanító érzést keltő széria legdurvább történetszálait, a Thomas, a gőzmozdony és barátai elnyomó, tekintélyelvű szelleme című esszében.

A legtöbbet emlegetett példa az első évad harmadik része, aminek már a címe sem olyan vidám, mint a vélhetően a szülők fülébe is égett főcímzene: Henry szomorú története. Az epizódban a piros-zöld festésű Henry egy alagútba bújik az eső elől, mert attól fél, hogy az lemossa róla a szép festését. Aztán viszont megjelenik a Kövér Igazgató, aki arra utasítja a vasúti dolgozókat, hogy ha kell, kötéllel vonszolják ki onnan, majd azt hazudják neki, hogy elállt az eső, de Henry továbbra sem hajlandó mozdulni.

Aztán a Kövér Igazgató kimondja az ítéletet: "Felbontjuk a sínjeidet, és itt hagyunk örök időkre!", majd szépen úgy befalazzák Henryt az alagútba, hogy csak a fél arca látszódjon ki. Slusszpoénként Edward és Gordon még el is húz néha a gyötrelmes tekintetű Henry mellett, olyan empátiára nevelő szövegekkel, mint: "Úgy kell neked!". A narrátor (az eredeti változatban egyébként Ringo Starr) azzal zárja a megkérdőjelezhető tanmesét: "Szerintem megérdemelte a büntetését, nem igaz?".

Az amerikai tévében egyébként már Gyere ki, Henry! címmel adták le az epizódot, és a végső narrációt is kiegészítették egy olyan szöveggel, ami arra utalt, hogy a mozdony idővel legyőzi az esőtől való félelmét, és hamarosan ismét útra kel.

Az olyan kreatív apróságoktól eltekintve, hogy a valószínűleg emberekkel teli vagonokat is befalazták Henryvel együtt, nagyobb morális problémát jelent a kissé félrecsúszott mondanivaló. Nyilván arra akarta tanítani ez az epizód a gyerekeket, hogy ne legyenek makacsok, de a történet egyszerre ágyaz meg a megalázás, a bullying és az aránytalan büntetés helyeslésének – vannak, akik egyenesen halálbüntetést emlegetnek.

Vagyis ebben a sztoriban ő a jófiú, akinek a módszereivel egyet kéne értenünk (aki a vonat vonszolásában és a falazásban sem vesz részt, mert "az orvosa megtiltotta neki"):

A Kövér Igazgató

Youtube

Egy későbbi részben Nagypöff régi történetét meséli el a többieknek Thomas. Az idős mozdony, amikor megunta, hogy fiatalabb kollégái a korával viccelődtek, azzal fenyegetőzött: "Csak vigyázzatok, mert úgy végzitek, mint Füstös!". Utóbbiról kiderül, hogy felvágós volt, meggondolatlanul közlekedett, ezért gyakran kisiklott. Mi a megoldás? Az igazgató úgy gondolta, "végre hasznossá teszi", ezért átalakította áramfejlesztővé.

"Most is itt van a fűtőházunk mögött, soha többet nem fog elmozdulni" – számol be elégedetten Nagypöff, amíg Füstös örök kárhozatra ítélve bámulja a többieket rettegéssel teli szemekkel.

Füstös, akit áramfejlesztővé alakítottak.

Youtube

A Toad segít című epizód játékos, jóindulatú történetet ígér, de a jókedv nem tart sokáig. "Olivernek haszna nincs, azt hiszi, hogy okos" – kezdi a zaklatást a Szutykos nevű mozdony, igaz, később azzal fenyegetőzik, hogy ha parancsolgat nekik, akkor belökik őt az aknába.

Toad és Oliver mit is tehetne mást, megtervezik a tökéletes gyilkosságot: addig húzták egyszerre két irányból, amíg az ketté nem tört. Innentől gyakorlatilag annyi változott, hogy nem Szutykostól, hanem Olivertől rettegett a környék, ahogy azt a többi vonat is konstatálja: "Vigyázzatok Oliverrel, aki vele szórakozik, többet nem lesz a régi". Azért a narrátor még ismerteti a tanulságot: "Szutykos megtanulta a leckét, és meg sem szólalt".

A nemek közti egyenlőség sem nagyon fordult meg a készítők fejében, ahogy az abból az epizódból is kiderül, amelyikben Thomas egy jótettéért két kocsit kap jutalmul a Kövér Igazgatótól. A nevük: Annie és Clarabel.

A népszerű sorozat atyja egy bizonyos Wilbert Awdry anglikán lelkész, aki fia szórakoztatására írta meg első vonatos történeteit, de ez a hobbi később egy 27 kötetes mesekönyvsorozattá fejlődött. Halála után fia, Christopher folytatta tovább a vasúti sztorikat, az animációs sorozat pedig 1984-től kezdve fut, a 21. évad például két hete indult az Egyesült Királyságban.

Az anglikán egyház egyébként 1988-ig támogatta a halálbüntetést.