Előbb egy versben, azután egy Divány.hu-nak adott interjúban mesélte el Follinus Anna költőnő, hogy az egyik magyar könyvkiadó vezetője és annak felesége hogyan tartották őt befolyásuk alatt, és hogyan használták fel szexuális vágyaik kielégítésére.

A ma 33 éves költőnő története elmondása szerint 16 éves korában kezdődött, amikor szenvedélyes verselőként jelentkezett egy kiadó irodalmi pályázatára, abban a reményben, hogy kiadják a műveit. Egy kétszemélyes kiadóról van szó, amelyet egy akkor 71 éves költő és 49 éves felesége igazgat. A nevük Follinus Anna vallomásában nincs feltárva.

Follinus Anna nem mulasztja el elmondani, hogy sok szempontból kiszolgáltatott fiatal volt, még csak másfél éves volt, amikor apja öngyilkos lett, és mint mondja, ilyen helyzetben elkerülhetetlen, hogy alapvető emberi, lelki szükségleteinkben ne szenvedjenek hiányt. Az erős kisugárzású kiadóvezető olyan aurát teremtett, amely "az apahiány és a szakmai elhagyatottság vákuumának betöltését is elképzelhetővé tette".

A kiadót vezető házaspár számára a fiatal költő szerint hamar egyértelművé vált szellemi kiszolgáltatottsága, és rövid időn belül értésére adták, hogy támogatásukat csak akkor nyerheti el, ha alárendeli magát akaratuknak. És amikor a férfi első közeledését visszautasította, elkezdődött a szeretetmegvonás és a manipuláció. A páros mindent elkövetett, mondja Follinus, hogy alternatív valóságukat kiterjesszék rá, melyben a torz vágyaikat szeretettel azonosították és a külvilág értetlenségét kispolgárinak titulálták. Mint mondja, ilyen helyzetben az ártó tetteket negédes szavak leplezik, így az áldozat tudatilag egyáltalán nincs tisztában áldozati helyzetével, mert nem képes zaklatóit legyőzni.

A házaspár bevonta a fiatal lány szexuális játékaiba, ez ellen egy idő után úgy tudott csak védekezni, hogy egyedül a nővel legyen szexuális kapcsolata. Eközben "próbáltak felhasználni engem egymás ellen, viszont ha az én szükségleteimről vagy jogaimról volt szó, olyankor mindig összezártak". "Míg egyetlen felnőtt is hatalmas túlerőt jelent egy gyerekkel szemben, itt ők nyomban ketten védhették érdekeiket" - mondja.

De nem csupán szexuális zaklatásról volt szó, a költő szerint a fizikai agresszión kívül a bántalmazás összes formáját alkalmazták. "Ők az élet minden területéhez ezzel a kontrollálatlan jogosultságérzettel viszonyultak, cselekedeteiket az örökös hatalomvágy mozgatta" - mondja, ebbe beletartozott az is, hogy az eleve visszahúzódó életet élő pár igyekezett a lányt elzárni attól, hogy másokkal szoros kapcsolatot alakítsanak ki. "A férfi úgy gondolta, hogy a szövegeimmel éppúgy, mint velem, bármit megtehet, és talán ez járt a legkomolyabb következményekkel, hiszen legbensőbb énemet érintette" - fogalmaz a költőnő.

Hogy miért maradt mégis, arra azt feleli, ez a megközelítés azt feltételezi, hogy az áldozatnak van szabad döntése, pedig éppen ennek hiánya teszi őt áldozattá. Ez egy falak nélküli, így a külvilág előtt könnyen letagadható börtön, amelyben "az áldozat teljes mértékben azonosul erőszaktevőjével, készséggel átveszi gondolatait és érzéseit, köztük a bűntudatot és szégyenérzetet is. Ezzel sikerül feloldania belső disszonanciáját, viszont hogy maga előtt is elfedje a folyamatot, egyszerűen szerelemként éli meg".

Azt mondja Follinus, szexuális kihasználásának végül az vetett véget, hogy talált magának egy olyan szerelmet, akivel a házaspár nem mert vagy nem akart szembeszállni. A költőnő a szexuális zaklatások megvallását ösztönző #metoo kampány részeként november elején egy verset is publikált a Litera.hu-n, amelyet olvasva nem nehéz ráismerni a személyes történetére.