Lackfi János
Lackfi János

Történet a nyugdíjazott karatemesterről, aki valahol az agglomerációban megmenti a világot, azután mégsem.

Abban az időben, midőn a Rossmann drogériák fehér zománcfestéktől sterilen apotékai polcain a Holt-tengeri sóval dúsított, enyhén mósuszillatú, türkizkék Axe after shave-et felváltotta a diszkréten karamellizált mandulatejes araomaanyagú, bordó Axe férfiparfüm, élt egy érdemei elismerése mellett nyugalomba helyezett karatemester, Kalácska Rémusz, aki Világvége-szakkörre csődítette össze a Budapesttől nem messze elterülő árnyas település ülőmunkában és Cherokee dzsipeken való furikázásban meggörbedt, Diesel-farmert, Mango-topot és Converse-cipőt viselő lakóit.

- Ki fogunk halni, mert életképtelenek vagyunk! - kiáltotta Kalácska Rémusz, és az asztalra helyezett egy narancsot, mely narancs ékesen példázta égszínkék glóbuszunk forgásperimetriáját, s jelképezte mintegy annak elenyészően parányi és törékeny voltát is. A csuklókon izgatottan csörrentek a Doxa-karórák, a nyakakban megzizzentek a Swarowski-kristályok, de akadtak szép számban csendeskén himbáló, bőrszíjra függesztett kézműves-ékszerek, tűzzománc napocskák, holdacskák, szívecskék, és félénken koccantak a művelődési ház fém széklábaihoz a nagyszámú arany jegygyűrűk is.

- Elszakadtunk Föld-anyánktól, Hold-apánktól, Nap-fivérünktől és kicsiny húgainktól, a csillagoktól is! - nyilatkoztatta ki a próféta, aki a mendemondák szerint anyai ágon Ré napisten leszármazottja, egyik ük-ük-ük-üknagyapja Krisztussal bolyongott Szkítia szabad mezőin, egy másik déd-déd-déd nagyapja pedig Árpád vezérünk kengyele mellett futott, míg a nagytermészetű főrend pulykamérgében agyon nem ütötte egy esős napon, midőn a permetező égi áldás szálacskái oly illékonyan hulltak alá a levegőégből, mintha megannyi nyálas, színezüst kis pókfonalacskák lennének. Azt is rebesgették persze, hogy a karatemester faterja részeges párttitkár volt a helyi téesznél, ahol orvul teherbe ejtette a sokak férfiúi enyhülésére szolgáló, félkegyelmű Gizikét, harcművész pedig nem a francia idegenlégiónál lett belőle, miként magáról terjeszti, hanem a javítóintézetben, ahol megelégelte, hogy a nagyobb fiúk körében hölgypótlékként szolgáljon, és egy rongyosra olvasott keleti küzdősport-kézikönyv segítségével felküzdötte magát a Darwin uram kiókumlálta piramis latifundiumától annak zenitjéig.

- Kaszát, kapát a kézbe, amíg nem késő, mert becsapnak minket, ebben a narancsban ugyanis maga Szent-Györgyi Albert sem találna egy gramm C-vitamint! - rázta öklét a magyarok újdonsült fejedelme, Kalácska Romulusz Rémusz, akit a rég be nem fagyó Duna jegén ha királlyá nem is ütöttek, mindazonáltal igen tekintetes méltóságra vitte a világvége-hívők birodalmában, hol a tanáros szemüvegek, az Elsève-sminkek és őstermelői méhviasszal készült bio-pillagöndörítők fedezékéből megannyi lelkes tekintet tüzelt a római arcélű héroszra.

Új földet kell alapítani, mely közösségi tulajdonban van! Minden élet alapja az összefogódzás, az egyenlők egységbe forradása, az új hajnal felkent híveinek szellemi igazsággal teljes respublikája. Erőnk a Naptól legyen, lelkünk a Holdtól, szikrázásunk a csillagoktól. Ássuk fel a földet, és ültessünk bele krumplit! Együk a két kezünk verejtékének saras földalatti gyümölcsét, és ne a silány ipari tömeggazdálkodás által szájunkba csócsált méreggombócokat! A világhatalom felülről permetez butítógázzal, járjunk ezért kalapban, és bőrünket óvjuk a ráktól hosszúujjú Pierre Cardin-ingekkel! A jövő itt toporzékol a küszöbön, és felfalja fiainkat, ha nem vágunk a dolgok elébe!

Kalácska Romulusz Rémusz hívei valóban beruháztak vetőkrumplira, mely ősi magyar fajtaként a mezőgazdasági génbankban várta az idők pirkadását. A kapálást úgy osztották be, hogy mindenki rendes munkája, családi ügyei mellett végezhesse a köz érdekében jótékonyan kifejtendő, parasztromantikába ojtott tevékenységet. Ebből aztán csakhamar vita kerekedett, mert aki lejárt hajnalban kapálni vadonatúj, hengerelt acél Adidas-kapájával, azt a délutániak hiányolták, aki délidőben ért rá, azt senki se látta a kisujját mozdítani, felütötte fejét a vicsorgás, ökölrázás, egymásra mutogatás, minek következtében a krumpli elgazosodott, és amúgy is szűk esztendő lévén alig hozott annyi gumót, mint amennyit belévetettek.

A Világvége-szakkör nagy dérrel-dúrral feloszlott, Kalácska Romulusz Rémusznak nyoma veszett, bár a rossz nyelvek szerint az egyik szomszédos faluban él egy aranyláncos, Cherokee-dzsipes középvezető hölgy haciendájában, és csíkos boxeralsóban halássza ki az ősztájt előszeretettel hullongó rőtveres faleveleket a medence vizéből, míg férfiisten-testét bearanyozza a vénasszonyok nyara. Róma újraalapítása elmaradt, de ami késik, nem múlik, hiszen a pitypalattymadár is csak akkor jósolja nyár jöttét, ha a szomorúfüzek már elhányták barkáikat.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!