Gulyásék nem aggódnak a Fidesz támogatottsága miatt, nem halasztják el a választást – élőben a kormányinfó
Gulyás Gergely és Vitályos Eszter válaszol az újságírók kérdéseire.
A Giorgione, Tiziano, Tintoretto vagy épp a Bellini család tagjainak műveivel telerakott velencei múzeumok és templomok már-már tisztességtelen versenyt támasztanak a kortárs képzőművészetnek. Pedig aki már túl van a Dózsepalota és a Gallerie dell'Accademia kincsein, elmerülhet Európa legnagyobb kortárs kiállítása, az őszig nyitva tartó 57. velencei képzőművészeti biennálé látnivalóiban. Ha pedig mégis valami kanonizáltra vágyna, a napokban nyílt a Peggy Guggenheim gyűjteményének otthont adó palotában az amerikai absztrakt expresszionizmus 1976-ban elhunyt képviselőjének, Mark Tobey-nak a képeiből szeptemberig látható kiállítás.
Kis-Kuntler Árpád
Velence az idén nyáron egy valódi kortárs sztárt is kínál Damien Hirst személyében. A brit művész 1993-ban a velencei biennálén tűnt fel négy hatalmas, formalinnal feltöltött tartályban elhelyezett, félbevágott tehénnel és borjúval. E korszakának betetőzése volt a Turner-díjat elnyert, szintén formalinban úszkáló, négy és fél méteres tigriscápája. Az ezredfordulóra olyan nagy sztár lett, hogy visszautasíthatta a felkérést: képviselje hazáját a velencei mustrán. Most a nagyszabású Treasures from the Wreck of the Unbelievable című kiállításával tért vissza a lagúnák városába, stílusosan egy „tenger alatti” projekttel.
Csaknem szétfeszíti egy fej nélküli férfiakt a háromszintes Grassi-palota bérháznyi nagyságú, belső fedett udvarát, de monumentalitásban és giccsben máshol sincs hiány. Némelyikük be sem fér a kortárs kiállításoknak helyet adó palotába, jut belőle a Szent Márk térrel szemközti szigeten álló egykori vámházból hatalmas és trendi kiállítóteremmé alakított Punta della Doganába is. Hirst nem először állít ki egyszerre több helyszínen, 2011-ben a világ 11 galériájában egy időben nyílt meg a The Complete Spot Paintings című tárlata, ahol a védjegyévé vált színes pöttyöket ábrázoló képeit mutatta be.
A Grassi-palota első termében film látható arról, ahogy 2008-ban a búvárok a felszínre hozzák egy, az I. és a II. század fordulóján élt felszabadított és meggazdagodott rabszolga, Amotan kincseit. A templomnak szánt műtárgyak ugyanis soha nem értek célba, az azokat szállító Apistos nevű hajó a tengerbe veszett. A kétezer év alatt jó néhányat tengeri korallok leptek be. Persze gyanút kelthet, hogyan kerül egymás mellé a rómainak tűnő márványszobor, az egyiptomi büszt, a teremnyi méretű, tengeri szörnnyel hadakozó hatkarú nő vagy a felágaskodó medvét meglovagoló amazon. Ha előbb nem, a tenger mélyéről előkerült Miki egér-szobornál a gyanútlan látogatónak is beugrik: ez egy átverés. Hirst tervezte a kollekciót, mégpedig műanyagból.
Kis-Kuntler Árpád
Gyakran egymás mellé teszi a tengerben talált korallokkal megbolondított alkotást és a letisztított múzeumi tárgyat, de van eset, hogy megjelenik a Made in China feliratú műanyag alapanyag is. A művész egy fiktív gyűjtemény többtucatnyi tárgyát is megtervezte – pénzeket, ékszereket, kerámiákat, használati tárgyakat –, a művészettörténetből és saját fantáziájából egyaránt merítve. Végigjárva a tengernyi termet, van idő elgondolkodni a művészeti kánonon, az eredetiség kérdésén vagy épp a múzeumok megbízhatóságán. Az azonban biztos, hogy a legapróbb fülbevalótól a monumentális lovas szoborig minden darab elkel majd a kiállítás szeptember 4-ei zárása után.
