Hamvay Péter
Hamvay Péter

Még mindig nem tudta eldönteni a kormány akar-e Szent Korona-emlékévet vagy sem, de azért egy milliárdot elkölt rá. Kérdés mire, és minek?

„Az Egyesült Államok méltányolja politikánkat, felismerve azt az igazságot, hogy hűségünk a béke és a szocializmus elveihez teremtette meg társadalmunk belső szilárdságát” – írta Pethő Tibor a Magyar Nemzetben 1978-ban, abból az alkalomból, hogy Jimmy Carter amerikai elnök visszaszolgáltatta a Szent Koronát. A minden bizonnyal a pártközpontból sugallt állításban annyi igazság azért volt, hogy nehéz nem a konszolidálódó Kádár-rendszer elismeréseként felfogni az enyhülési folyamat részét képező eseményt. Ezt az évfordulót ünnepli meg decemberben kelt egyik határozatával a magyar kormány, amely szerint 2018 a Szent Korona éve lesz.

Nem kevés pénzt, egymilliárd forintot szán a célra a kabinet, amely a programsorozat összefogásával Balog Zoltán tárcáját bízta meg. Ennél sokkal több azonban nem derül ki sem a határozatból, sem a minisztérium lapunk számára adott válaszából. A kulturális államtitkárság szerint a kormány olyan események megrendezését kezdeményezi, amelyek alkalmasak „a magyar állam folytonosságát és függetlenségét megtestesítő Szent Korona jelentőségének minél szélesebb körben való megismertetésére”. Az ünnep a tárca szerint „jó alkalom egyes hiánypótló tudományos kutatások elvégzésére és művészeti programok indítására is”.

A 2001-es koronaúsztatás. Belegázoltak a történelembe
©

Konkrétumokat valószínűleg azért nem árultak el, mert – mint megtudtuk – valójában nincs elfogadott programterv. Holott a megünneplendő esemény pontos évfordulója, január 6-a – amikor „az amerikai nép, a magyar népnek” visszaadta a legfontosabb nemzeti ereklyét – szép csendben már el is múlt. A szervezést addig tologatták ugyanis különböző hivatalokban, hogy az évfordulóra kiszaladtak az időből. A jeles napra mindössze annyit sikerült összehozni, hogy nyílt napot tartottak az Országházban. Múlt szombaton a látogatók ingyen megtekinthették a díszlépcsőházat, a kupolacsarnokot és a Szent Koronát, és az esemény sikeréről a köztévé nagy terjedelemben be is számolt.

Erre önmagában aligha lehet egymilliárd forintot leírni, ezért határoztak úgy, hogy legyen emlékév, így a szervezők némi időt nyertek, és széthúzhatják egész évre, de főleg a tavaszi választások idejére az eseményeket. Aztán ismét meggondolták magukat, Hoppál Péter kulturális államtitkár egy sajtóbeszélgetésen kérdésünkre azt mondta: nincs hivatalos emlékév. Talán kínosnak találták, hogy egy, a Kádár-rendszert elismerő gesztust ünnepelnének egész évben? Ki tudja. Azt viszont megtudtuk, hogy ezúttal nem lesz koronaúsztatás, mint az első Orbán-kormány idején, az ezredfordulón.

Költöztetési tervek most is vannak. A politika részéről rendre felmerül az ötlet, hogy a koronázási jelvények legrégebbi darabja, az eredetileg miseruhának készült és az első magyar királyi pár által 1031-ben a székesfehérvári bazilikának adományozott palást is a Parlamentbe kerüljön át jelenlegi őrzési helyéről, a Nemzeti Múzeumból. Ennek leginkább a műszaki akadályok szabnak határt. Jelenleg nincs olyan technológia, hogy az ezeréves textíliát a veszélyeztetése nélkül egyáltalán csak megmozdítsák. „A legkisebb mozgatás is óriási kockázattal jár, mert az aranyszálak selyem bélfonalai eltűntek, a spirális aranyfólia a legkisebb erőhatásra is deformálódhat” – tudtuk meg a Nemzeti Múzeum szakértőitől.

Annak, hogy a koronát és a koronázási jelvényeket ezúttal békén hagyják, a HVG információi szerint az is az egyik oka, hogy egy 2016-os vizsgálat szerint a korrózió jelei mutatkoztak a XV. század második feléből származó koronázási kardon. Dacára annak, hogy – az akkor még vitrinszakértőként jeleskedő Habony Árpád 2001-es nyilatkozata szerint – „a kontinensen nincs is több ilyen szintű vitrin”. A két évvel ezelőtti vizsgálatról – amikor állítólag a koronát is kiemelték – a Nemzeti Múzeumnál nem nyilatkoztak, mondván: annak eredményei az Országgyűlés birtokában vannak. Az Országgyűlés Hivatalánál pedig csak annyit közöltek, hogy a tárgyak állapotában az utóbbi években nem következett be változás.

A folyamatosan alakuló tervekben, úgy tudni, szerepel a Nemzeti Múzeumban megrendezendő kamarakiállítás. A szakmai program kialakításban pedig komoly részt vállalt az MTA „Lendület” Szent Korona Kutatócsoport is. A Szent Korona és a magyar királykoronázások 1526 és 1918 közötti történetét vizsgáló, öt éve létrejött kutatócsoport vezetőjének, Pálffy Gézának a szerkesztésében például tanulmánykötet jelenik meg, amely a korona mind a tizenegy, külföldről való hazatérését feldolgozza. A könyvben – ígéri Pálffy – új történelmi tények is napvilágot látnak, ugyanis a legkorábbi, 1205-ből, és több XVII. századi (1664, 1687) külföldi kitérő ez idáig szinte teljesen ismeretlen volt.  Glant Tibor most megjelent  A Szent Korona amerikai kalandja és hazatérése címmű monográfiája is számos tudományos újdonságot tartalmaz.

Sok békát kellett lenyelniük Kádáréknak, hogy visszakaphassák a koronát – mondja a kötet szerzője lapunknak. Az már korábban ismertté vált, hogy az USA határozott feltétele volt, hogy Kádár nem lehetett jelen a ceremóniánál, helyette Apró Antal vette át a relikviát. De be kellett engedni számos „disszidenst” és az Amerika hangja, valamint a Szabad Európa rádió tudósítóit is. Mivel a pártvezetés félt a provokációtól és Cyrus Vance külügyminiszter beszédétől – az akkor egyedüli – televízió „élő adása” csak néhány órás csúszással kerülhetett képernyőre.

Az amerikaiak kikötötték, hogy a korona nem kerülhet Moszkvába, és ki kell állítani. Utóbbit Kádárék örömmel teljesítették, hiszen a hatalom a saját maga legitimitására használta fel a nemzeti ereklye „visszaszerzését”. A megérkezés után két héttel a Nemzeti Múzeumban megnyílt kiállítást egy év alatt mintegy kétmillió látogató kereste fel. Az elhelyezés módja és helye jóval praktikusabb volt a mainál: könnyebben és olcsóban meg lehetett tekinteni a koronát addig, amíg az első Orbán-kormány a Parlamentbe nem vitette azt: a plenáris ülések alatt ugyanis az épület ma csak korlátozottan látogatható.

1978-ig hat alkalommal kérte a magyar fél a korona átadását, ám amerikai részről minden esetben elutasítás volt a válasz. Nem véletlen, hiszen még a Kádár-rezsim negyven évvel ezelőtti „megjutalmazása” is heves tiltakozásokat váltott ki. Nem csupán Habsburg Ottó és az amerikai magyar kolónia helytelenítette a lépést, hanem amerikai politikusok is.  Ezért is csúszott fél évet az eredetileg 1977. augusztus 20-ára tervezett esemény. Glant szerint valószínűleg az utolsó pillanatban ütötték nyélbe az aktust, hiszen az oroszok 1979-es afganisztáni bevonulása után ismét hosszú időre bealkonyult az enyhülési politikának.

Az amerikaiak egyébként arra hivatkozva tartották maguknál a Szent Koronát, hogy azt a koronaőrök nekik adták át megőrzésre 1945-ben, miután Szálasi országlása idején Nyugatra vitték. Ez nem volt teljesen igaz, ugyanis az őrök egy olajos hordóban elásták azokat Salzburgtól 25 kilométerre, s csak miután amerikai fogságba estek, árulták el a rejtekhelyet. Az amerikaiak egy ideig Németországban, majd Fort Knoxban, a pénzügyminisztérium központi aranyraktárában helyezték el. Elvégezték a legfontosabb állagmegóvási munkálatokat, a korábban feltekerve tárolt palástot például széthajtották, és héliummal töltött aluminium tokot építettek a tárolására. Glant szerint ez mentette meg a textíliát a megsemmisüléstől.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!