Kis János: Könnyen rajtaveszthet Orbán a választások megpuccsolásán
Kis János szerint most az a kérdés, hogy megpuccsolhatja-e a 2026-os választásokat a Fidesz vezetője.
„Ez az utolsó levél” – írta Albert Camus 1959. december 30-án María Casares színésznőnek, élete szerelmének. Camus csak azt akarta kifejezni, hogy a néhány nap múlva esedékes találkozójukig már nem jelentkezik. Az üzenet azonban próféciával ért fel, öt nappal később ugyanis halálos balesetet szenvedett. A műveit kiadó Gallimard tulajdonosának unokaöccsével, Michel Gallimard-ral Párizsba tartott, és Michel luxusautója fának rohant. Camus szörnyethalt. Casaresszel a 13 éven át tartó szenvedélyes szerelmük során több mint 860 levelet váltottak; a köztudott, mégis rejtegetett kapcsolat dokumentumait most a tekintélyes Gallimard kiadó teljes egészében megjelentette.
„Kétszíves és négykezes mű” – írta találóan a párizsi Le Monde napilap kritikusa a monumentális, több mint ezer oldalas könyvről, ami a jóslatok szerint bestseller lesz Franciaországban. Az efféle intimitások népszerűek. Camus lánya, Catherine hosszú ideig nem akarta közzétenni a levéltömeget, amely dokumentum egy korszakról és egy Nobel-díjas alkotó életéről. Óriási volt rajta a nyomás, irodalomtörténészek, kutatók sürgették, hogy adja közre a kincset, amit Casarestől vett meg, akivel 1979-ben, anyja halála után találkozott először.
Camus és a nála kilenc évvel fiatalabb Casares útja sokban hasonlít. Mindketten bevándorlók voltak; az író Algériában született francia, korabeli elnevezéssel „pied-noir”, vagyis feketelábú, aki később otthonra lelt Párizsban, de szinte minden művét áthatja észak-afrikai származása. A színésznő 14 évesen, 1936-ban hagyta el a polgárháborús Spanyolországot. Családjával menekülnie kellett, mivel apja miniszter volt a Franco által eltiport köztársaság kormányában. Camus és Casares 1944. március 19-én találkozott, első közös éjszakájukat a normandiai partraszállás idején töltötték; az író 30, a már befutott színésznő 21 éves volt. Románcuk kilenc hónapig tartott: az ekkor már négy éve a második házasságában élő Camus ugyanis úgy döntött, kitart felesége mellett. A szakítást végtelen fájdalomként élték meg.
Casares és Camus. Elválaszthatatlanok voltak
René Saint Paul
A négyévi kényszerszünetnek az vetett véget, hogy egymásba botlottak Párizsban. Camus nem hitt a házasságban; szerette ugyan kiváló zongorista és matematikus feleségét, ám rendszeresen megcsalta, és hiába születtek tőle ikrei, inkább a nővérének, mintsem a feleségének tekintette. A kapcsolat kétségbeesésbe kergette az asszonyt, mély depresszióba esett, levetette magát házuk erkélyéről, de túlélte a végsőnek szánt ugrást.
Camus és Casares mint két kamasz szerette egymást. „Ha választanom kellene az egész világ és teközötted, az élet és az ég helyett téged választanálak.” María válaszában azt írja: „Gyógyíthatatlanul szeretlek, ahogy az ember a tengert szereti.” A színpadon és filmekben egyaránt bizonyító Casaresért nemcsak Franciaországban rajongtak, hanem a világon mindenütt. 1956-ban dél-amerikai turnéján a Buenos Aires-i közönség felállva, eksztatikus hangulatot teremtve kiabálta a nevét. Az est után persze levél ment: „A kötelező köszönő szavak közben is rád gondoltam.” Egy évvel később Camus megkapta az irodalmi Nobel-díjat, ekkor ezt táviratozta Maríának, csupa nagybetűvel: „Még soha nem hiányoztál ennyire, a te Alonsód.” Levelezésükből a kölcsönös csodálat és a megbecsülés is árad. Hasonlított az intellektusuk, az erkölcsi, politikai felfogásuk, az alkatuk, és imádták a színházat.
Camus nem volt angyal. Egyik közeli munkatársa egy interjúban elmondta: „Ellenállhatatlan volt, minden nő a karjába omlott”, és a kísértésnek nem tudott ellenállni. Olivier Todd, Camus egyik életrajzírója kikutatta, hogy miközben szinte naponta írt szerelmes levelet Casaresnek, ez nem zárta ki, hogy a nő távollétében mással vigasztalódjon. A halála előtti napokban Catherine Sellers színésznőtől kért – természetesen levélben – randevút. Egy negyedik nő is volt az életében, Mi, a manöken. Sellers elmondta Toddnak, hogy „Camus-t elbűvölte a kettős szerelem. Úgy gondolta, két embert is lehet egyszerre szeretni. De ennek ellenére nagyon magányos volt.” Akárhogy történt is, igazi szerelme Casares volt, amit az a levél is bizonyít, amelyikben ezt írta: „A legigazibb és legösztönösebb vágyam az lenne, hogy utánam soha egyetlen férfikéz se érintsen. Tudom, hogy ez lehetetlen.” Valóban nem lett így, bár hosszú időnek kellett eltelnie, mire María rászánta magát az új kapcsolatra. Camus halála után 18 évvel, 1978-ban összeházasodott régi barátjával, André Schlesser kabaréénekessel és színházi komikussal.
A cikk a HVG 2018/4. számában jelent meg.
