John Henry „Bonzo” Bonham a Led Zeppelin tagja volt, és az Encyclopædia Britannica szerint a hard-rock dobosok első számú modellje. John Paul Jones basszusgitárossal minden idők legjobb ritmusszekcióját alkották. Jones szerint Bonham volt a basszusgitárosok álma.

„Ötévesen dobos akartam lenni. A fürdősó dobozán játszottam. A pergőm egy kerek ón kávésdoboz volt, amelynek aljára vezetéket rögzítettem. És ott voltak anya edényei” – nyilatkozta Bonham, aki 10 évesen kapta meg első dobját, egy pergődobot, majd öt év múlva egy komplett Trixon dobfelszerelést.

Sohasem tanult iskolában dobolni, teljes mértékben autodidakta volt, legfeljebb tanácsokat kért más dobosoktól. A zenélés már kamaszkorában kitöltötte az életét, a Led Zeppelin előtt is számos zenekarban megfordult, többek között Robert Planttel is játszott.

Amikor Jimmy Page 1968 nyarán társakat keresett, hogy a Yardbirds lekötött turnéját teljesíteni tudja, valaki Plantet ajánlotta énekesnek, ő pedig vitte magával az addigra már országszerte ismert, hihetetlen erővel doboló Bonhamet is. „Amikor megláttam, micsoda cséplőgép ez a Bonzo, rögtön tudtam, piszkosul illene a csapatba. Pontosan ugyanazt játszotta, mint én” – nyilatkozta erről Page. Végül 1968 nyarán összeállt a New Yardbirs, lenyomtak egy csomó koncertet, és októberben már Led Zeppelin néven léptek fel Newcastle-ben.

A többi már történelem.

A Led Zeppelinnek is az vetett véget, hogy Bonham 1980-ban a windsori házában – a túlzott alkoholfogyasztás miatt – meghalt. 1988-ban Plant azt mondta: „a Led Zeppelin abban a pillanatban megszűnt, amikor megtudtuk Bonzo halálhírét”.

„Egyszer valaki megkérdezte tőlem, hogy mi a dobtechnikám? Erre visszakérdeztem, hogy mi az ördög az a technika? Aztán azt mondtam: ez az én technikám – felemeltem a kezemet magasra, és keményen leengedtem. A fejtől a dobig, és minél keményebben, annál jobb."

A Zep egyik legismertebb, legendás sikere, a Moby Dick című dal gyakorlatilag Bonham szenzációs szólószáma, amit szinte minden koncerten műsorra tűztek. A dalt Page és Jones riffjei vezetik fel, majd elkezdődik a lenyűgöző dobszóló, ami természetesen minden alkalommal más volt.

1970-ben, a Royal Albert Hallban például ilyen: