Komán Boglárka: Putyint szívesen eljátszanám egy filmben
Tehetségesek, öntudatosak, karakteresek és szépek. Cikksorozatunkban bemutatjuk azokat a huszonéves színésznőket, akikre felfigyelhettünk már filmekben vagy tévésorozatokban. Húsz feltörekvő színésznőnek szegeztük ugyanazokat a kérdéseket, és mozgóképes tapasztalataik alapján sorba rendezve mutatjuk be őket hétről hétre.
A legmenőbb fiatal magyar színésznők #16
Név: Komán Boglárka Született: 1992. január 20. Miben láthattuk? Peron |
Komán Boglárka sosem tanulta a színjátszást, főállásban nevelőként dolgozik a nyolcadik kerületi Gyermekvédelmi Szakszolgálatnál, ahol hátrányos helyzetű kisgyerekekkel foglalkozik. Ám izgalmas karaktere, modell alkata és manírmentes, természetes játéka miatt felfigyeltek rá a filmesek. Először Csata Hanna bízta rá a (cikkben megtekinthető) Peron című kisfilmje női főszerepét, aztán az angol nyelven készült Two Hookers and a Bitch című trash-vígjátékban Berger Dalma (Itt vagyok) és a Miki egér hangon karattyoló Jakab Juli (Napszállta) mellett játszotta a Henry nevű stricit, aki ostor segítségével oldja meg a problémáit. Eddigi legnagyobb dobása az Erdélyben forgatott Déva című lakossági szuperhősfilm, ami az augusztus végén induló velencei filmfesztiválon fog debütálni. Ebben Komán testhez álló szerepet kapott: egy Bogi nevű védőnőt alakít, aki az árvaházban összebarátkozik a főhős albínó kislánnyal, és az ő kapcsolatuk indítja be a természetfölötti izgalmakat.
Komán Bogi az életben egy punk, akinek lelke van és céljai. Egy izgalmas, kifelé élő valaki, aki olyan fontos munkát végez, mint kevesen hazánkban. Felismerem benne azt az embert, akit ugyanúgy húznak a kalandok, mint az önmagával szemben való elvárások, ezt a kettősséget jeleníti meg teljes természetességgel, ha kell a kamera előtt is. Koncentráltabb lesz, amely által kicsit visszafogottabb, mint egyébként, de egy percig sem művi, ha bármi ilyesmit tapasztalok rajta, inkább magamban keresem a hibát.
– Csata Hanna, a Peron rendezője
Melyik a legkorábbi emléked gyerekkorodból?
Két-három éves vagyok. A kredenc mögül nézem, hogy a két nagymamám összeborulva zokog, mert éppen megtudták, hogy a szüleim elválnak. Én meg nevetek rajtuk.
Mi zavar a legjobban a külsődben?
A hasam. Nem úgy néz ki, ahogy szeretném. És hiába dolgozom rajta, nem tetszik. Lehetne egy picit laposabb, vagy más a formája.
Melyik szót használod túl sokszor?
„Geci.” De most, hogy ovisokkal kezdtem el dolgozni, ezt vissza kell fognom. Eddig hátrányos helyzetű tinédzserlányokkal foglalkoztam, és nekik minden harmadik szavuk a „geci”. Megszoktam, hogy bármit lehet mondani, mert ők úgyis tudnak csúnyábbat.
És mit találtál helyette, amit gyerekek előtt is tudsz használni?
„Figyelj!”
Mikor sírtál utoljára, és miért?
Tegnap a szupervizoromnál a gyerekkori traumáim miatt.
Hogyan jöttek szóba?
Odamentem tanácsot kérni, hogy mi legyen az életemmel, és rákérdezett olyan dolgokra, amik megríkattak.
Mi a visszatérő álmod?
Korábban volt egy nagyon durva. Rendszeresen azt álmodtam, hogy maszturbálok, és bejön a családom. Apukám nevet rajtam, én meg nem bírom abbahagyni.
Melyik teljesítményedre vagy a legbüszkébb?
Talán arra, hogy ötösre leállamvizsgáztam. Mindig kis dolgokra vagyok büszke. Például arra, hogy egyedül élek, hogy van egy főállásom. Nyilván problémát jelent, hogy megmaradjak egy állandó rendszerben, de az a tény, hogy képes vagyok rá, eléggé felvillanyoz. Javarészt leszakadtam a családomról.
Hol államvizsgáztál?
Szociális munkás szakon a Wesley János Lelkészképző Főiskolán, és most mesterképzésen vagyok kultúrantropológián. Korábban csináltam egy csomó olyan melót, amit kurvára utáltam. Hoszteszkedés, meg hasonlók. Azt éreztem, szép lassan elvesztem azt, ami miatt érdemesnek érzem magam erre a világra. Modellkedtem is kicsit, de az sem motivált, hogy az legyen az életcélom, hogy jól nézek ki. Aztán végül rátaláltam erre a munkára.
Mikor voltál a legboldogabb életedben?
Nincs olyan, hogy a legboldogabb. Úgy képzelem el, hogy vannak szintek az életben, egyikről a másikra ugrálok, és ha most visszanézek, akkor lehet, hogy három éve boldogabbnak éreztem magam, viszont tudom, hogy mostanra előrehaladtam egy csomó mindenben. Ez másfajta boldogságot okoz, ami nem függ másoktól, csak tőlem. Például egy hete nagyon boldog voltam, mert megcsinálták a vizet, és visszakapcsolták az áramot a lakásban. Emlékszem, bömbölt a zene, és ugráltam egy órát emiatt otthon. Újra van áram, és nem csöpög a csap! Az például egy nagyon boldog óra volt.
Mit csináltál eddig ma?
Felkeltem, elolvastam két cikket, tízre elmentem vizsgázni szociálantropológiából. Ötöst kaptam. Utána elmentem a könyvtárba, visszavittem a könyvet, kifizettem a tartozásomat. Elmentem az Írók boltjába, hogy megvan-e Judith Butlernek az egyik könyve, amit szeretnék. Nem volt meg. Bementem dolgozni a TEGYESZ-be, ahol egy csomó új gyerek fogadott. Lenyomtam nyolc órát, aztán jöttem ide.
Ez a munka megterhelő lelkileg?
Inkább mentálisan. Óvodáskorú gyerekekkel foglalkozom, nagyon nehéz őket fegyelmezni, és elég fárasztó. Azt látom, hogy ők, ha nem is beletörődtek ebbe a helyzetbe, de benne vannak, és az ember próbálja ezt valahogy kezelni. A rendszerrel magával van problémám, közben értem, hogy kell a keretezés ezeknek a gyerekeknek, mert annyira keretek nélkül léteztek eddig, muszáj megtanulniuk bizonyos dolgokat.
Mit élvezel a színészetben, a filmkészítésben?
Hogy gyors. Meg azt, hogy nagyon gyorsan születnek nagyon intenzív kapcsolatok, amik aztán nagyon hamar el is tűnnek. Néha legszívesebben otthagynám az egészet. Zavar, ha valaki szöszmötöl az arcomon, meg a hajamat birizgálja, de közben élvezem, hogy színésznő vagyok, én vagyok a középpontban. Az a fókuszált figyelem, amit ilyenkor kapsz, egy olyan exhibicionista embernek, amilyen én vagyok, fantasztikus tud lenni. Kirándulásnak tökéletes, de azt gondolom, nagyon meredek lenne csak erre korlátozni az életemet.
Nem vonom kétségbe a színészet létjogosultságát, csak egészségesebb lenne, ha a színészek csinálnának mást is. El lehet menni önkéntesnek például. És akkor nem az lenne, hogy jaj, szegény cigány gyerekek, olyan aranyosak, olyan rossz nekik, hanem odamész, és segítesz. Nem elintézni annyival, hogy én ezt a munkát nem tudnám csinálni, mert biztos nagyon megterhelő. Kurvára megterhelő, persze, de azt gondolom, állampolgári kötelességünk a nagy középosztálybeli nihilizmusból kitörni, és csinálni valami hasznosat, hogy a társadalmi rétegek ne különüljenek el ennyire egymástól.
Kit szeretnél eljátszani egy életrajzi filmben?
Putyint, úgyis van egy kép, amin hasonlítok rá. Vagy Orbán Viktort, őt marhára eljátszanám. De ahhoz nagyon sokat kéne gyakorolni, mert annak legalább olyan mesterinek kellene lennie, mint Chaplin A diktátor-a.
Miben szeretnél tehetséges lenni?
Nagyon szeretném, ha jól tudnék tudományos cikkeket írni.
Van értelme tudományos cikkeket írni?
Van. Egy elméletet érthetővé lehet tenni olyan emberek számára is, akik amúgy nem értenék. Mondjuk elmehetsz vidékre, és beszélgethetsz erről a dologról egy csomó emberrel, akik mélyszegénységben élnek. Az lenne a fő cél, hogy egy párbeszéd alakuljon ki az emberek között, mert máshogy tényleg nincs értelme. Először egy tudományos közegre kell hatással lenni, hogy aztán el tudjon terjedni futótűzként.
Melyik film változtatta meg az életedet?
A Mulholland Drive. Tizenhárom évesen láttam anyukámmal, és akkor eldöntöttem, hogy soha többet nem nézek Lynch-filmet. Ez nem így történt, de utána hetekig rettegtem, és jobban féltem tőle, mint bármelyik horrorfilmtől. Annyira nyomasztó az a kiszolgáltatott helyzet, amiben a főhősnő van. Ezt az érzést nem akarom soha. Nagyon mély nyomot hagyott bennem, konkrétan belém égett.
Ú, meg A szolgálólány meséje. Azt akkor néztem, amikor a választások voltak. Akkoriban kicsit bekattantam, Bayer Zsolt cuccait is elkezdtem olvasni. Teljesen kikészültem tőle, remegett a gyomrom egy hétig.
Direkt olvasol olyat, amitől tudod, hogy fel fogod húzni magad?
Tökre érdekel az a narratíva, amit az az oldal képvisel, amivel nem tudok azonosulni. Közben azt is gondolom, hogy a Fideszre szavazók 95 százaléka nem is olvas ilyen dolgokat. Kevesen ássák bele magukat úgy, hogy tényleg azonosulnak is vele.
Melyik filmet láttad utoljára moziban?
A Jupiter holdját, nagyon utáltam. Kiabáltam közben, meg folyton ki akartam menni cigizni, és akkor rám szóltak a barátaim, hogy kussoljak be, mert néha így felüvöltöttem, hogy „mi a faszom ez?!” És utána órákig beszélgettünk róla.
Mi idegesített benne?
Hát ez a giccs! Én értek egy csomó mindent, hogy milyen szép szimbolikája van a Kelet tisztaságának a Nyugat romlottságával szemben, és van ez a bevándorló fiú, aki megérkezik, és még repülni is tud. Közben olyan jelenetek voltak benne, hogy szívem szerint az agyamat kitéptem volna. Annyi tök jó dolgot lehetett volna ebből a rengeteg pénzből csinálni!
Mitől tartasz a leginkább?
Az egyik az unalom. A másik meg egy általános szorongás az elhagyattatástól, attól, hogy egyszer csak eltűnnek körülem az emberek.
Melyik dalt szeretnéd, hogy szóljon az esküvődön?
Az Eddától A kör. Vagy a székely himnusz a Marseillaise dallamára. Nem tudom, akarok-e egyáltalán férjhez menni. Nem tudom, hiszek-e ezekben az intézményekben. Az esküvő bulirészét nagyon bírnám. Egy-két napra összejönnek emberek, és engem ünnepelnek, meg azt, hogy szerelmes vagyok – ez tetszik benne. De lehet, hogy pánikrohamot kapnék az oltárnál. Véglegesíteni valamit, és azt mondani, örökké, miközben úgyis meghalunk. Nem szeretem nem betartani az ígéreteimet. Közben meg biztonságot jelentene az a tény, hogy van férjem.
És a temetéseden mi szóljon?
A Pink Floyd Wish You Were Here albuma, csak azt tényleg jó hangtechnikával érdemes nyomni. Annyi rossz temetésen voltam, ahol hordozható magnóból szólt a Szállj, szállj sólyom szárnyán! Legyenek szomorúak a temetésemen, de azért bírnám, ha lenne egy csomó kokain az embereknél. Azt is tudom, mi lenne a síromra írva: „Komán Boglárka, élve eltemetve”. Nem saját ötlet, Phoebe mondta a Jóbarátokban.
Mikor voltál a leggyávább életedben?
Igyekszem minden olyan dolgot kimondani, ami nyomja a szívemet, függetlenül attól, hogy mi lesz ennek a következménye. Nyilván van, amikor nem sikerül, és akkor gyávának érzem magam. Néha egyébként utólag kiderül, hogy jobb, hogy nem sikerült.
Mi a leginkább elviselhetetlen benned hosszú távon?
Sokat beszélek, nem szeretem, ha nem figyelnek rám. Meg egy idő után elkezdek bekettyózni. Nagyok az érzelmi kilengéseim, de most már próbálok ezen dolgozni.
Reménykedsz abban, hogy van valami a halál után?
Persze. De nem tudom, hogy tudok-e hinni bármi ilyesmiben nagyon erősen. Tisztelem azokat, akik tudnak, nekem nem megy. Most a hétvégén bent laktam Csillaghegyen a krisnásoknál. Az például érdekes volt, de nem lennék krisnás.
Nagy csalódás lenne, ha nem lenne semmi a halál után?
Miután meghaltam, már nem tudok csalódni. Próbálok úgy élni, hogy aztán majd úgyis lesz valami.
Melyik számot hallgatod a legtöbbet mostanában?
Az a címe, hogy Pussy. Kedves, vicces a szövege, meg jópofa a dallama. Jó kis bulizene.
Van beceneved?
Van, aki Bogának hív, a gyerekek Boga néninek, van egy kisfiú, aki Pogi néninek, mert nem tudja kimondani a b betűt. Vannak olyan barátaim, akik Cigánynak hívnak. Más meg úgy, hogy Román Logika.
Az honnan jött?
A nevem miatt, Komán Bogika, meg erdélyi is vagyok. Tökre dühít, hogy azok az emberek ennyire manipulálva vannak, és nem látják azt, hogy az érzelmeiket felhasználják valamire.
Mi tart itt téged Magyarországon?
Jelenleg a suli, és vannak projektek, amikbe belefogtam, és szeretném őket egy kicsit csinálgatni. Aztán majd megyek kutatómunkára külföldre, de úgy akarok kimenni, hogy képben vagyok egy csomó mindennel. Aztán, ha kimegyek, nem tudom, visszajövök-e.
Kaptál már olyan kritikát, ami tényleg fájt?
Mondták már a szemembe, hogy tehetségtelen vagyok. Az tök mélyen betalált. Az ember sosem lehet biztos abban, hogy jó az, amit csinál, és amikor kap egy ennyire explicit, félreérthetetlen kritikát, az eléggé elbizonytalanítja. De ez tök régen volt, most már nem bizonytalanítana el egy ilyen jellegű kritika. Nem kell, hogy tetsszem mindenkinek, az tök uncsi lenne. Nem kell mindennek rólam szólnia. De ez nehéz, mert az én életem ki másról szóljon, mint rólam.
Cikksorozatunkban az 1990 után született magyar színésznők közül választottuk ki azt a húszat, aki eddig a leginkább észrevetette magát mozifilmekben, tévésorozatokban és kisfilmekben, illetve a közeljövőben várható a berobbanása. A sorozat korábbi részeit itt találja.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
