Miközben szügyig állunk a kultúrharcban, a mérsékelt jobboldali intézményvezetők naponta sápadtan nyitják ki a Magyar Idők aktuális számát, régi sérelmek jönnek elő, sebek szakadnak fel, frusztrációk borulnak rozsdavörös virágba, nos, mind ez idő alatt egy kis budapesti antikvárium évek óta külön szekciót működtet NER-irodalom néven. Az irodalmi kánonért kemény harcokat folytató kormánybarát értelmiségi csoport véleményét nem ismerjük a témában, de az Esterházy Péter trónfosztását szívesen fogadó társaságnak biztos van róla véleménye. És vajon jó-e, hogy egy könyvesbolt különveszi az elsődlegesen ideológiai szempontok alapján kiemelt szerzőket, műveket?

Múzeum Antikvárium

"Jaj, valaki véletlenül beletette Hamvast, mindjárt kiveszem", veszi észre érdeklődésünkre a Múzeum Antikvárium egyik munkatársa. A csoportban többek közt Jókai Anna, Csurka István, Csoóri Sándor, Tormay Cécile és persze Wass Albert ("aki ennek a korszaknak a kulcsa", ahogy a bolt dolgozói magyarázzák) művei tartoznak. Ez egy szubjektív dolog, magyarázzák, nem könyvtárosi precizitással kimért, kicentizett kategória ez. Inkább fricska, reakció a napi hírekre. A keresések nem igazolják vissza a csoport létét, azaz nincsenek NER-irodalomra kereső néptömegek, amire a kultúrharcos jobboldal rávághatja, hogy még nincsenek.

Eddig nem is nagyon vették észre ezt a kategóriát, egy panasz érkezett, a gazdája észlelte a fricskajelleget, de a kategória kitalálójával megbeszélték a dolgot kulturáltan, európai jelleggel, érvek csatájában. A könyvesbolt egyébként mindenkit kiszolgál, mindenkitől vesz, semmi kirekesztő mozzanatot nem képvisel, "nem sértünk senkit". Volt már panasz a kirakatban lévő náci, illetve kommunista könyvre – és bár bizonyos határokat nem lép át a bolt, nem tud mindenkinek az érzékenységére tekintettel lenni. Ha valaki vitatkozni akar a NER-irodalom megkülönböztetésen, állnak elébe, de a sárdobálásba nem fognak belemenni. A kategóriát nem tervezik megszüntetni, akkor sem, ha az esetleg többek szemét szúrná.