A nőstény és hím zerge Innsbruckból és Kassáról érkezett Szegedre. Az új jövevények ugyan elég félénkek, de a szemfülesek már találkozhatnak velük kifutójuknál. A Szegedi Vadasparkban nagyobb csapatot szeretnének tartani a zergéből, a faj tenyésztése a cél, ezért még egy nőstényt várnak a közeljövőben.
A zergék gravitációt meghazudtoló fürgeséggel másszák meg a legmeredekebb hegyoldalakat. A bak és a nőstény színe hasonló: nyáron világosbarna a háton fekete csíkkal, télen majdnem teljesen fekete. A nyakukon és a farkukon meghosszabbodott szőr izgalmi állapotban felborzolódik, ez a közismert "zergetoll", amely a vadászok körében még a szarvaknál is népszerűbb trófea. Mindkét nemre jellemző a hátrafelé hajló szarv, amely védekezésre és a szaporodási időszakban a hímek nőstényért vívott küzdelmére szolgál. Az idős bakok általában magányosak, a nőstények és a fiatal állatok nyájakban élnek. A zergék két és fél és négyéves koruk között válnak ivaréretté. A párzási időszak október és december közé esik, majd a nőstény 24-26 hetes vemhesség után hozza világra utódját.
A zergék 800-2500 méter közötti hegyoldalakon, hegyi legelőkön élnek. Különböző alfajai előfordulnak az Alpokban, a Kárpátokban, az Appennin-hegységben és Kis-Ázsiában is. Nem rég jelent meg a hír, miszerint a tátrai zergeállományt az elmúlt százötven évben négy alkalommal szinte teljesen felszámolták.
Az emberi kapzsiság (a zergéket húsa, szarva, bőre, zsírja és trófeái miatt vadászták), az éghajlat és a környezet változásai, valamint a fegyveres konfliktusok a kihalás szélére sodorták őket. A Tátra lengyel oldalán 1888-ban csupán tizennyolc zerge élt. A hatékony védelmi programnak köszönhetően a Tátrában jelenleg több mint ezernégyszáz él, köztük közel négyszáz a lengyel oldalon.
