Kifulladásig (1960)

Bár addigra már számos filmben szerepelt, az igazi áttörést Jean-Paul Belmondo számára a francia új hullám alapfilmjének tartott Kifulladásig hozta meg. A François Truffaut ötlete alapján készült, Jean-Luc Godard rendezte filmben a két főszereplő (Belmondo partnere Jean Seberg volt) nagy önállóságot kapott a figurák megformálásában, a párbeszédeket is beleértve. Godard nem azt kívánta, hogy játsszák, hanem azt, hogy éljék a szerepüket. Belmondo nagyon szerette a filmet, és saját szerepét rokonnak érezte azzal a figurával, amelyet egyik példaképe, James Dean formált meg a Ok nélkül lázadó (1955) című drámában.

Cartouche (1962)

Klasszikus, kosztümös film, amely a XVIII. századi Párizsban játszódik. Cartuoche egy tolvajbanda fejeként próbál igazságot szolgáltatni a szegényeknek. Barátaival és egy kivételesen szép cigánylánnyal az oldalán kisebb-nagyobb sikereket aratnak. Belmondo igazán testhezálló szerepet kapott, hiszen rendkívüli humorát és akrobatikus tehetségét villogtathatja a filmben. Philippe de Broca filmjében Belmondo partnere Claudia Cardinale.

Bolond Pierrot (1965)

Jean-Luc Godard menekülős road movie-ja a francia új hullám egyik legnagyobb klasszikus alkotása. Ebben Anna Karina Belmondo partnere, akivel megszöknek, senki nem tudja, merre tartanak. Gátlástalanok, s félredobva minden társadalmi normát, lopnak, ölnek, hajszolják a gyönyört. Bolond Pierrot egyszer rájön, hogy a nő megcsalja, és ebben a helyzetben is a maga módján reagál: erőszakkal.

Borsalino (1970)

Látványos, izgalmas és érzelmes bűnügyi komédiában vállalkoztak közös főszerepre ebben a Jacques Deray-filmben Alain Delonnal. Két ágrólszakadt gazembert játszanak, akiket a véletlen tett szövetségessé, hogy szembeszálljanak a Marseille városát uraló klánokkal. Bohém és nőtisztelő gengszterek szállnak szembe a humortalan és fogcsikorgató klánfőnökökkel.

Zsaru vagy csirkefogó? (1979)

Ez volt Jean-Paul Belmondo első közös filmje Georges Lautner rendezővel. A produkcióban inkább a vígjátéki, semmint a bűnügyi elemek dominálnak. A Zsaru vagy csirkefogó? kiugró sikert ért el Franciaországban, csak Párizsban több mint egymillió néző látta. Ennek köszönhetően a következő években a Belmondo–Lautner-páros elkészítette a Szabadlábon Velencében (1980), A profi (1981) és a Kellemes húsvéti ünnepeket! (1984) című filmeket.

A profi (1981)

Talán A profi Belmondo legismertebb filmje, a Georges Lautner-sorozat legfontosabb darabja, Ennio Morricone zenéjével. A főszereplőnek, Josselin „Joss” Beaumont-nak, a francia titkosszolgálat megbízásából egy afrikai diktátort kellene likvidálnia, ám időközben megfordult a politikai széljárás, megbízói pedig feladják Beaumont-t. Az ügynök azonban visszatér Párizsba és elhatározza, hogy bosszút áll azokon, akik elárulták, továbbá hogy teljesíti az eredeti küldetést, és megöli N'Jala elnököt.

Egy ember és a kutyája (2006)

Belmondo egyik utolsó filmje, amit súlyos betegsége (Korzikán szélütés érte) és egy otthoni baleset (megcsúszott a fürdőszobában, és combnyaktörést szenvedett) után vállalt el barátja, Francis Huster kedvéért. Ez Vittorio De Sica Umberto D. – A sorompók lezárulnak című neorealista filmremekének remake-je. Ebben egy idős hajléktalant alakít Belmondo, aki senkire sem számíthat, csak a hűséges kutyájára. Miközben az öregember a maga egyszerű módján próbál jó gazdája lenni az állatnak, állandó megaláztatásban van része.

Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: