Az izraeli-iráni háború lezárását jelentette be Donald Trump
A bejelentés hírére beszakadt az olaj ára.
Félreértés ne essék: a Bánkitó idén nyáron is az egyik legizgalmasabb közösségi kikapcsolódás Magyarországon, de zenei fesztiválként rengeteg hiányossága van. Megnéztük, milyen idén „az ország legnagyobb kisfesztiválja.”
Ahogy arról a Sziget Kft.-t vezető Kádár Tamással is beszélgettünk, a magyar zene- és fesztiválipar egyik legszerethetőbb trendje, hogy az elmúlt 10 évben (különös tekintettel ennek második felére) egyre több kisebb, úgymond butikfesztivált szerveznek itthon. A több tízezres helyett legfeljebb párezres nagyságrendű, és általában kevesebb ideig tartó bulik nemcsak azért hatnak üdítően a hazai kínálatban, mert szembemennek a mainstreammel, családiasabb a hangulatuk, vagy mert általában természetközeliek, hanem azért is, mert előtérbe helyeznek temérdek magyar előadót, akiknek minden fesztiválszereplés egy kisebb ugródeszka.
Ennek iskolapéldája a Budapesttől alig 50 kilométerre lévő, elhelyezkedését is nevében foglaló Bánkitó fesztivál, amely idén az ország legnagyobb kisfesztiváljaként aposztrofálta magát. A Bánkitót (Bánkitavat?), a tavalyi, járványügyileg nehezebb évben is megtartották: az általunk megkérdezett, vallásosan visszajárók elmesélése alapján 2021-ben sokkal kevesebb emberrel, szellősebben rendezték meg a fesztivált, nagy meglepetésükre pedig idénre szinte semmi nem változott. Mint mondták: 2019-ig folyamatosan nőtt és sűrűsödött a fesztivál (a legjobb értelemben), 2022-ben viszont nem folytatódott ez a trend.
Nekünk is hasonló hiányérzetünk volt.
Mi is igazából egy fesztivál?
A Bánkitó pénteki napjának vége felé furcsa dilemmában voltunk, ahogy próbáltuk összegezni az élményeket,
mert bár remekül éreztük magunkat, semmiféle fesztiválhangulatot nem váltott ki belőlünk a Bánkon töltött nap.
És még mielőtt a fesztiválért joggal rajongók nekünk esnének, tisztáznánk ezt az állítást. Egy fesztivált nem illik kritizálni a zenei kínálata miatt, lévén ez ízlés kérdése. Hasonlóan: az, hogyha valaki a nagy fesztiválokhoz szokott, nem jogos érv egy kisfesztivállal szemben.
Amik nekünk szemet szúrtak, azok nem ilyen dolgok voltak.
A Bánkitó egyik legnagyobb hátránya az elrendezése: a tó partján épült fel egy nagyszínpad, a másik három, kisebb helyszín pedig 15 perc sétányira, egy kempinggel összegyúrt területen található. Bár az egész a természethez közel helyezkedik el és erdei utakon (vagyis, az országút mellett, néha pedig pont azon) kapcsolódik össze, egyszerűen hiányzik az az élmény, hogy belépsz egy kapun, és megszűnik a valóság. Pedig jól is lehet ezt csinálni: még ha eggyel nagyobb is, a Fishing on Orfű képes arra, hogy a hasonló közeg ellenére ki tudjon szakítani a valóságból, és ha el is hagyja az ember a fő fesztiválhelyszínt, akkor sem érzi azt, hogy holmi kirándulóként császkál a főút mentén.
Kiszabadítottam egy brit turistát a bulinegyedből és magyar zenerajongót csináltam belőle a Fishingen
Két év után kihagyás után világsztárokkal tért vissza a Balaton Sound, ahol fellép többek között Martin Garrix, Paul Kalkbrenner és a Dimitri Vegas & Like Mike duó is. A Balaton-parti partin a hangulat már a nyitónapon a régi volt. Így látta a fotósunk.
Ezt a problémát tetézte pénteken, hogy – bár a zenei választék önmagában jó volt – a koncertek elhelyezése nélkülözött valamiféle logikát. A Tószínpadon műfaji hullámvasút volt a Napfonat után Beton.Hofit, majd Csaknekedkislányt hallgatni; a trap előadók nem elenyésző hányada nappal kapott helyet, ami nehezen fért össze a műfajjal magával, miközben például a pár év alatt a mainstreamet letaroló Carson Coma egy órát kapott a táborban, este 11-től. Gyanítjuk, hogyha csak a korábban említett Beton.Hofival cserélték volna meg őket, máris természetesebbnek hatott volna az egész, és a fiúbandáért rajongó tizenéveseknek is jobb buli lehetett volna.
Hiányérzetünk támadt akkor is, amikor éjfél után a faháncsos úton, vaksötétben próbáltunk visszajutni a tó környékére: sehol egy kifüggesztett lámpás, vagy iránymutatóként szolgáló bódé, egyszerűen sajnáltunk mindenkit, aki spiccesen, és teszem azt lemerült mobillal kell megtegye ezt a túrát. A fesztiválnak ugyan kapóra jön, hogy Bánkon mindenki tud vásárolni és étkezni, de az egész helyszínen összesen nincs egytucatnyi vendéglátóegység, és bár az étel- és italárak nem drámaiak, egy dolgon nem tudtuk túltenni magunkat:
a Bánkitó pénteki és szombati programjaira 19.500 forint a napijegy.
Ez pedig nagypályás ár, miközben a Bánkitó zenei fesztiválként hemzseg a hibáktól. (Amit viszont el kell ismernünk: a hangosítás meglepően jó, műfajtól függetlenül)
Mi van, ha nem fesztivál?
Mindezek ellenére, ahogy korábban is említettük: a Bánkitó tök jó buli, csak nem jó fesztivál. Inkább egyfajta zenés nyári tábor.
A tábori hangulatra nemcsak a kempingezés és a természet erősít rá: erre mutatnak a bérletes jegyárak is (utolsó percekben sem volt több a szerdától vasárnapig érvényes pass 40 ezer forintnál), és ha végignézzük a teljes programtáblát, akkor is ez rajzolódik ki.
A Bánkitó nem az a fesztivál, ahol a többség reggel 7-ig mámorosan bulizik, egész nap próbál pihenni és lábadozni, majd másnap este elölről kezdi. Bánkon érdemes délelőttől aktívan részt venni a programokban, és az esti bulira ennek megkoronázásaként tekinteni: a közös reggelitől a felkelés utáni jógán át, a színházi és filmes programokon keresztül, egészen a szakmai és érzékenyítő beszélgetésekig; a nap tele van jobbnál jobb eseményekkel, amelyekre megéri beülni. A fesztiválozók táborozók pedig be is ülnek: bárkivel beszélgettünk, a beszámoló része volt, hogy aznap délelőtt milyen előadásokat hallgattak meg.
A tóparti szórakozás abszolút hozzátesz, újfent, a táborozás élményéhez: a Bánki-tó pont frissítő hőmérsékletű, a kánikulában pedig aligha van jobb dolog, mint a vízben, a partján, vagy szerencsésebb esetben egy elcsípett szabad mólón pihenni.
A Bánkitó szellemisége abszolút megfelel annak a családiasságnak, amelyet egyébként egy kisfesztiváltól el lehet várni: az arcok óráról órára ismerősebbek, senki nem gondolja túl a külsőségeket, az emberek többsége pedig nem bulizik vállalhatatlanságig. Talán ez is az egyik oka annak, hogy soha, semmilyen fesztiválon nem láttunk ennyi kisgyerekest és kutyást a tömegben; a tábori élmény mindenkinek való, és itt bejön a képbe egy ehhez illő napijegyopció is, amely ugyan a kempingrész három színpadára nem, de a négy tóparti koncert és a parton lekerített fesztiválrész sátrainak látogatására feljogosítja a vevőt, „csupán” 12 ezer forintért.
De ahogy egy táborban, úgy a Bánkitó Fesztiválon is az elejétől a végéig érdemes ott lenni – és akkor talán hiányérzet nélkül lehet hazajönni a végén.
A bejelentés hírére beszakadt az olaj ára.
Teherán kommunikációjából az olvasható ki, hogy szeretnék az ellenségeskedést ennyiben hagyni.
Bár a támadás meglepte a világot, voltak jól látható előjelei annak, hogy mire készül az Egyesült Államok.
Korábban Lázár János azzal vádolta meg őket, hogy túlterheléses támadást indítottak az EMMA rendszere ellen.
Lázár János tiszás hőbörgésről és hobbivasutas dünnyögésről írt a Facebookon.
Az elnökkel egyszer az irodájában, egyszer pedig Lengyelországban próbáltak végezni.
Karácsony Gergely ismét felhívta a figyelmet arra: önkormányzati rendezvényről van szó.