Budapesten, az angyalföldi munkáskerületben született. 1959 őszén kapta első akusztikus gitárját, 16 éves korában egy gyári zenekarban játszott. Majd a különböző formációkban létező Atlantis tagjaként tűnt fel.

Elsőként játszotta Jimi Hendrix és a Cream számait, amelyekben jól érvényesült virtuóz gitárjátéka és hatásos előadásmódja, ennek része volt a fej fölötti gitározása, a húrok bravúros szájjal és foggal való pengetése is. Mindezt olyan zenekarokban mutatta be, mint a Sakk-Matt, az Aligátor, az Aréna, a Nevada és a Tűzkerék, de legnagyobb sikereit a Taurus tagjaként érte el.

A Tűzkerékben olyan zenészekkel játszott, mint Döme Dezső, Tátrai Tibor, vagy Póka Egon. Tátrai nemrég a hvg.hu-nak azt mondta, hogy élete egyik legmeghatározóbb élménye volt, amikor egy haverja levitte egy Sakk Matt-bulira.

wikipedia

„Ez volt az első alkalom, hogy zenét láttam. Ahogy a zenekar játszotta az akkori pop-, rockdalokat és a Bill Halley rock and roll számokat, irgalmatlan benyomást tett rám. Az a pillanat örökre szólt.”

Radics gitározásáról azt mondta, „nem tudom, hogy csinálta, de ő minden zenét valahogy be tudott gyűjteni, ami akkoriban kisebb csoda volt, és persze le is tudta szedni a dalokat. Hamar barátok lettünk Bélával valahogy, befogadott, beengedett a lakásába, vihettem a gitárját, én meg szívtam magamba mindent, ami ezen a csatornán jött. Villámgyorsan elkezdtem kerülni az iskolát is, az nem volt annyira izgalmas. 16 éves koromban abba is hagytam végleg.”

Radics a Taurus EX T 25-75-82 megalakulásával az országos népszerűség kapujában állt, a csapathoz Som Lajos és Balázs Fecó csatlakozott a Neotonból, Brunner Győző a Metró együttesből igazolt át. Az együttes neve után látható számsor Brunner Győző telefonszáma volt, ezen lehetett elérni őket.

1972. május 1-jén volt a bemutatkozó koncert a Budai Ifjúsági Parkban. A Taurus négyes felállásában Radics Béla volt a virtuóz gitáros és énekes, Balázs Fecó hozta a lírai dalokat, Som Lajos jelenítette meg a kemény rocker figuráját, Brunner Győző volt a precíz dobos. A Taurus még ugyanebben az évben, július 29-én és 30-án, a legendás Free együttes (Paul Rodgers, Simon Kirke, Andy Fraser és elvileg Paul Kossoff, utóbbi sajnos drogproblémái miatt már nem jött el Budapestre) előzenekara volt a Kisstadionban.

A Taurus és Radics nem volt a hatalom kedvence, mindössze két kislemeze jelent meg. Ennek ahhoz is lehetett köze, hogy a koncerteken a "Bélát a pártba, a Taurust a kormányba" jelszavakat skandálta a tömeg.

Radics Béla a mellőzöttségtől megcsömörlött, visszahúzódott a nyilvánosságtól. A 70-es évek közepéig napi 10-12 órát gitározott, de ezután a falra akasztotta legendás Gibsonját, legtöbbet az angyalföldi kocsmákban lehetett látni. Zenélt még az Alligátor együttessel (1973), a Nevadával (1974), 1975-ben újraélesztette a Tűzkereket, 1977-ben a Budai Ifjúsági Parkban egy nosztalgia koncerten ismét tízezer ember előtt játszhatott. 1978-ban a tévében is felléphetett, de egyre jobban befelé fordult, az alkohol rabja lett.

1982 májusában, már nagyon rossz állapotban még fellépett a Budai Ifjúsági Parkban, néhány hónap múlva, október 18-án meghalt, 36 éves volt.

A Megyeri úti temetőben helyezték örök nyugalomra, sírkövének árát rockzenészek gyűjtötték össze. Sírfelirata így szól: "Minden idők legnagyobb magyar gitárosa. Legyen neki könnyű a föld!" Emlékére egykori angyalföldi lakóházán táblát helyeztek el, 2005 októberében Kovács Károly róla készített szobrát is felavatták a XIII. kerületi Gyöngyösi utcában. Az elmúlt években CD-n több archív felvétele jelent meg, életéről, munkásságáról három könyvet is kiadtak, 2013-ban utcát neveztek el róla Angyalföldön. Nemrég mutatták be a Radics Béla – a megátkozott ember című filmet.

Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: