A nyáron a 85. évét betöltő Kossuth-díjas színész szerint „ahol nincs istenlátás, ott elvadul a nép”, és manapság épp ez a helyzet. A Mandinernek adott interjúban többek között arról is beszél, hogy üdvösnek tartja, hogy „a Színház- és Filmművészeti Egyetem ügyeit végre rendbe tették. Ennek következtében talán visszaáll a régi egyensúly, és ismét kinevelődnek azok a generációk, amelyeknek a tagjai között több lesz a férfi. Olyan, aki adja és kapja a pofonokat, és nem távolról lesi a verekedést. Bátorság nélkül ugyanis nem lehet hősöket játszani. Bátorság nélkül nem lehet létezni sem! Nem azt mondom, hogy a bátor ember örökké él, de a gyáva meg sose él.”

Szerinte ugyan a liberális színjátszásnak is van helye a palettán, de semmi esetre sem a középpontban.

Úgy véli, a lelkekben akkor lesz egyensúly „amikor a globalizmus címén újból erőltetett internacionalizmust felváltja a jó értelmű nacionalizmus. Azt mondják az internacionalisták, hogy ők mindenütt otthon vannak a világban. Én meg nacionalista vagyok, itt vagyok otthon! Sőt, itt én vagyok a gazda!”

Koncz nem fél kimondani azt sem, hogy „a magyart minden eszközzel védeni kell, mert szerintem veszélyeztetett faj”. Idézi Széchenyit, aki azt mondta, hogy „jó magyarnak lenni nehéz, de nem lehetetlen”, és hangsúlyozza, a miniszterelnökünk is teszi, „akit a század legnagyobb politikusának tartok. Azért, mert család- és sportszerető, de ami a legfőbb érdeme az én szememben, hogy nem emeli fel a kezét, nem adja meg magát”.

A színész – mint mondja – arra kéri az Istent, hogy még Orbán regnálása alatt menjen el.