„Eötvös József oktatási reformja óta része volt a gimnáziumi képzésnek a művészettörténet tantárgy. Csak két diktatórikus korszakban vezették ki egy időre. Most megint ezt teszik” – mondja a HVG-nek adott interjúban a művészettörténész-egyetemi oktató. Hozzáteszi, nem ez a legnagyobb probléma ebben az országban, ez csak a jéghegy csúcsa. Viszont modellezi az oktatáspolitika gondolkodásmódját, amivel gátolja és egyenlőtlenné teszi a tudáshoz való hozzáférést.

Mivel a döntés anélkül született, hogy az érintettekkel egyeztettek volna, és még a tiltakozásra sem volt válasz, csak találgatni lehet, mi baja a kormánynak a tárggyal. Az egyik tippje az, hogy fájdalommentes lépésnek gondolták az óraterhelés csökkentésére. A másik, hogy kormányzati szempontból ledérnek, haszontalannak vagy egyenesen veszélyesnek vélték a kritikus képi gondolkodásra nevelő tantárgyat.

Az ELTE művészettörténész-tanáraként Révész azt látja, hogy a munkaerőpiac gyorsan fölszívja a náluk végzett hallgatókat: muzeológus vagy múzeumpedagógus lesz belőlük, kortárs galériákban, a műtárgy-kereskedelemben, és esetleg, amíg létezik, a műemlékvédelemben helyezkednek el.

„De, ha a középiskolai oktatás hiánya miatt majd abszolút az alapokról kell kezdeni velük, akkor a mi hallgatóink ismeretanyaga is instabilabbá válik” – teszi hozzá.

A teljes interjút az e heti HVG-ben vagy a hvg360-on lehet olvasni.

HVG