„Egyáltalán nem éreztem magam különlegesnek, nem is voltam az, csak nagyon szerencsés. Kiskoromban ugyanis nagy lépéselőnyre tehettem szert, mivel a nővérem nálam két évvel volt idősebb s ekként, amikor elkezdett iskolába járni és tanulni, én szórakozásból igyekeztem minél többet ellesni tőle. Amikor jött haza az iskolából, én mindig megkérdeztem, hogy ma is hozott-e nekem egy betűt? Szóval négyévesen vele tanultam meg olvasni, és persze azt is olvastam, amiket ő: leányregényeken nőttem fel. Aztán persze jöttek a Verne- meg a May Károly-könyvek is” – mesélte egy interjúban Grétsy László arról, hogy is kezdődött az életét meghatározó „szerelme” a magyar nyelvvel.

Hozzátette, igaziból nem is az olvasás meg az írás érdekelte már akkor sem, hanem a nyelvi játékok, amiben nagy szerepe volt Grätzer József képrejtvényeinek, játékos szóösszerakó-szétszedő feladatainak, rímfaragós játékokainak. Később ő maga is elkezdett ilyeneket gyártani, még egyes lapokba is bekerült némelyik ilyen gyerekkori műve.

Ennek ellenére középiskolásként először idegsebész akart lenni, meg hivatásos sakkozó (ebből a sakk szeretete végig megmaradt), de végül bölcsész szakra jelentkezett. Innen pedig már egyenes út vezetett ahhoz, hogy az „ország nyelvésze” legyen.

Az MTA Nyelvtudományi Intézetének a főmunkatársa, majd ott 1971-től a magyar nyelvi osztály vezetője, később pedig az ELTE Tanárképző Karán a magyar nyelvtudományi tanszék vezetője volt.

A nyelvművelő médiasztár

A rádió és televízióműsorok (Családi félkör, A nyelv világa, a Szójáték klub, a Szabálytalan nyelvtanóra) révén lett országosan ismert, és kedvelt professzor, a legismertebb nyelvész, mindenki „Tanár ura”. A legnépszerűbb műsorában, az Álljunk meg egy szóra! című műsorban Vágó Istvánnal közösen magyarázták el – szórakoztató módon – egy-egy szónak, kifejezésnek a helyességét, eredetét, esetleges hibás használatát. (Az Irigy Hónaljmirigy egyik számában meg is említi ezt a népszerű műsort: „lemegyek a tóra, ott a Grétsy László, na álljunk meg egy szóra”.)

 

„Hát, kinek adatik meg, hogy a hivatásáról-hobbijáról 44 éven át beszélhessen egy ekkora nyilvánosság előtt? Hálás vagyok ezért a lehetőségért, és remélem hasznosan és örömet okozva éltem vele!” – nyilatkozta Grétsy a médiaszereplésekről.

Érintette a médiaszerepét a 2021-es, az Anyanyelvápolók Szövetségének adott interjúban is: „A magamfajta nyelvész, a nyelvművelő a nyelv használatára irányuló gondolatait nem parancsként, megkérdőjelezhetetlen utasításként adja át olvasóinak, hallgatóinak, hanem megfontolandó javaslatként, tanácsként. Azt remélve, hogy elfogadják s azonosulnak vele.”

A tudással nő a szókincs

Grétsy mindig nagyon megértően, türelemmel beszélt a magyar nyelvről, még akkor is, ha annak elsilányulására utaló aggódó kérdésekkel bombázták.

„Ha a szavakat alkotó beszédhangokból álló jelrendszert, mint a gondolatok kifejezésének és a társadalmi érintkezésnek az eszközét értjük rajta, akkor nemhogy silányulna, hanem éppen ellenkezőleg: szakadatlanul változik, s eközben egyre fejlődik, gazdagodik” – mondta például 2015-ben.

A szókészlet bővüléséről, az idegen szavak megjelenéséről úgy vélekedett, hogy amilyen mértékben nő a tudásanyag, olyan arányban növekszik a hozzájuk kapcsolódó szavak aránya is. „Nemhogy nem kell félnünk tőlük, hanem örülnünk kell nekik. Minden szó, amellyel találkozunk, érték, hiszen annak, aki megalkotta, legalább egyszer szüksége volt rá. Érték, azaz kincs.”

Sőt még az internet által generált „újbeszéd” sem hozta ki sodrából. „A globalizáció szükségszerű velejárója nyelvi vonatkozásban az idegen szavak, kifejezések, szokások hihetetlenül gyors, nagyarányú elterjedése. Ez minden nyelvi rétegre jellemző. A mai modern világban ez természetes folyamat. Ezt ugyanúgy el kell fogadni, mint azt is, hogy a fiatalok, a pályakezdők társadalmi érvényesüléséhez immár nélkülözhetetlen a legfontosabb közvetítő nyelvnek, az angolnak valóban alapos ismerete. Annak veszélye csakugyan fennáll, hogy az idegen szavak és társadalmi szokások nemcsak virágzanak, hanem a meglevő magyar szavak, szokások kiszorításával is fenyegetnek. A dzsúdó és a szinkronúszás például mindinkább kiszorítja cselgáncs és műúszás szavunkat, az indián nyár kifejezés pedig a vénasszonyok nyarát. Az eddiginél sokkal nagyobb gondot kell fordítanunk a nyelvi és néprajzi hagyományok tudatos megőrzésére” – magyarázta ezzel kapcsolatban.

„Folytatódjon egy folyamatos szakmai nyelvújítás"

A nyelvre, a szókincsre ható társadalmi, technikai, politikai változások kapcsán úgy tartotta: ha sok új szó születik, az mindenképpen csak jó a nyelvnek és a nyelv használóinak egyaránt. „Persze társadalmi környezete, életkora, érdeklődési köre, ízlése, műveltségi szintje, vérmérséklete alapján mindenki maga dönti el, hogy nyelvünk hatalmas szókincstárából mely régi és új szavakkal él, és melyeket mellőz. És hozzáteszem: a változások nemcsak a mindennapi nyelvre vagy a szlengre korlátozódnak, azok a nyelvhasználat minden területén megfigyelhetők. Másrészt pedig: nemcsak a divat hullámai sodorják hozzánk a szavak ezreit, hanem a kényszerítő szükség is. Hiszen az új fogalmakat, akár tetszik nekünk, akár nem, valamiképpen meg kell neveznünk” – fejtette ki az Anyanyelvápolók Szövetségének adott interjúban, 2021-ben.

Nyelvművelőként ugyanakkor azt is képviselte, hogy az idegen nyelvek tanulásának fontossága mellett ne feledkezzünk meg az anyanyelv fontosságának tudatosításáról sem. „Törekedjünk arra, hogy induljon meg vagy – ha ez már megtörtént – folytatódjon egy folyamatos szakmai nyelvújítás. Mert enélkül anyanyelvünk, bármennyire is az Európai Unió hivatalos, teljes értékű nyelve, előbb vagy utóbb kiszorulhat a nyelvek fejlődésének fősodrából.”

A derű tanára

A „Tanár úr” műsoraiban mindig mosolygós, derűs volt, de ez a derűs életszemlélet, életérzés a magánéletben is jellemző volt rá, ezek fontosságát hirdette családtagjai, olvasói és mindenki számára.

„A derűs ember boldogabban él, mint akinek fejében örökösen vészjósló, komor gondolatok kavarognak, s figyelme a jelen és a jövő megítélésében is szinte mindig csak a már meglevő, valamint a bekövetkezendőnek, elkerülhetetlennek vélt bajok, sérelmek, bosszúságok körül forog” – fejtegette.

Grétsy László hétfőn részt vett volna az Anyanyelvápolók Szövetségének konferenciáján, ő lett volna a díszvendég. Itt jelentették be halálhírét.