„Egy negyvenhárom éve működő zenekar már megfőzte és feltálalta az ebédet. Aperitif, előétel, leves, főétel, saláta, desszert és kávé. A repertoárjához, vagyis itt már a kávéhoz akár csak egy kockacukrot is hozzátenni nagyon nehéz dolog, Szinte lehetetlen. A közönség főleg a slágereket várja a koncerten. A mi közönségünk azonban – úgy ismerjük őket – roppant nyitottak és hajlandóak elfogadni tőlünk az újat is. Persze, csak mértékkel. Kockacukronként” – mondja Bornai Tibor billentyűs-énekes az albumról.

Márton András zenekarvezető-dobos a 2008-as Bábu visszavág óta lemez nélkül eltelt időszakkal kapcsolatban kijelenti, bár folyamatosan koncerteztek, de csak „most jött meg a kedv, az inspiráció, a lendület ahhoz, hogy készítsünk egy új albumot”.

Igazából a lemez ötlete 2020-ben jött, amikor a Covid idején tartott online megbeszélésen felvetette, hogy ha már koncertezni nem tudnak, írjanak új számokat. Ezt a többiek lelkesen fogadták.

„A következő évben jó sok dalötlet érkezett Dránitól (Bornai Tibor) és Nátitól (Laár András), illetve én is írtam néhányat.” Volt, aki egy ideje fiókban lévő dolgát dobta be a közösbe, de születtek új számok is.

A következő évben több mint húsz dal ment át a zenekar szűrőjén, végül ezek közül hat felvétele mellett döntöttek. “Fontos szempont volt, hogy különböző típusú dalok szülessenek, dinamikusabbak és líraiak egyaránt.”

KFT

KFT

II. Lengyelfi Miklós basszusgitáros azt emeli ki, hogy most a dalok nem úgy készültek, mint régebben, amikor közösen, a stúdióban, próbákon alakították ki azokat, hanem a szerzők otthoni technikával szinte készre gyúrták azokat, majd megmutatták a többieknek, akik viszont már csak apró változtatásokat javasoltak a végső stúdiófelvételig.

„Ma egy dal elkészítése – a megváltozott technológia és munkamódszer miatt – már elsősorban a szerző privilégiuma. Ez nem biztos, hogy baj – ha olyan a szerző.”

A házi stúdiózás után a végső, közös felvételek a Pannónia Stúdióban zajlottak, a hangmérnök Mohai György volt, a zenei producer és a keverés felelőse Háry Péter volt.

Íme, az album:

A nyitó Te vagy az, aki kell egyfajta összefoglalása sok-sok KFT-dalnak, „és benne van az a makacsság, ami a szerelem érzésének lényege” – mondja a szerző. Bornai Tibor, a KFT egyik legnagyobb slágerének, a Balatoni nyárnak a hangulatát sugalló dalához olyan szöveget írt, amelyben a zenekar korábbi dalaiból emelt ki részleteket, azokat gyúrta egybe. Meg is jelenik a dalban egy sor híres KFT-nőalak, Elizabettől Andreáig. 

A Valahogy Nem Az Én Napom Márton András szerzeménye. Mint mondja, azt egy saját anyagához írta. Harrison volt a munkacíme, ugyanis az eredetileg az ex-Beatle Traveling Wilburys zenekarának akusztikus hangzásra épülő hangulatához volt hasonló, azt Bornai zongorajátékától, Pribojszki Mátyás szájharmonika szólamától és Szász Ágnes vokáljától kapott egy új ízt. „A szöveg picit depressziós, hiszen abban minden elcsesződik, de ezekkel mégis vidám lett végül a dal.”

Az Ez A Helyzet Laár András otthoni konyhai dúdolgatásából indult ki. „Azt dünnyögtem magamban, afféle mantrázós jelleggel, hogy ez most nem egy másik, hanem éppen ez a helyzet… Merthogy nyilván volt épp valami helyzet, amit így konstatáltam. Ebből lett a dal, amely a jelen helyzetre fókuszál, az elmúlt, és az eljövendő helyzetek tükrében” – magyarázza Laár András.

KFT

KFT

„Hagyd a kormányt és menj, pihend ki jól magad” – énekli Bornai Tibor a Buszvezető című, a klasszikus KFT-dalokra emlékeztető dalában, de itt nem valamiféle politikai üzenetre kell gondolni (bár, mindenki azt gondol, amit akar). Bornai szerint ez inkább a foglalkozásokkal kapcsolatos sorozatukba illik, ami a Fodrásszal kezdődött valamikor.

Egy újabb Laár-dal, az Időutazó következik. Ez a Budapest Anno című fotóalbum lapogatása közben ugrott be a szerzőnek, amiben meglátott egy 1932-ből származó fényképet. „A New York kávéházban készült, és az akkori írótársadalom jeles nagyjai szerepelnek rajta. A Nyugat 25. éves évfordulója alkalmából készült a fénykép, és legalább 20 irodalmár állt be a fotózáshoz. Ilyenek, hogy Móricz Zsigmond, Babits Mihály, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső. No, ekkor ugrott be, hogy milyen nagy poén lenne, ha egyszer valaki ezt a képet nézegetné, és egyszer csak észrevenne rajta valami furcsát… egy mobiltelefont tartó embert. Merthogy ez már egy újabb bizonyíték az időutazásra. Itt már csak egy lépés volt, hogy de jó lenne, ha én lehetnék ez az időutazó” – avat be, ha nem is az időutazás, de a dalszerzés titkaiba Laár.

Bornai szerint nem kell végigmagyarázni az új számokat. „Szerintem nincs rá szükség, akinek van füle a hallásra, annak minden világossá válik, ha végig hallgatja őket.” Mindenesetre a lemez záródalát szintén ő jegyzi. A Hideg ország egyfajta Didergős király-sztori, ahol minden hideg, és „kihűlt kályha az igazság”.

“Június 20-án a Pál Utcai Fiúkkal közös koncertestünk lesz a Budapest Parkban, ahol talán újabb számot is eljátszunk a lemezről. Ezen az estén a két zenekar önálló koncertje mellett lesz KFT–PUF közös blokk, amelyen egymás számai is terítékre kerülnek” – mondta Márton András.

A KFT koncertjeiről és a dalok hangulatáról korábban Bornai Tibor azt mondta lapunknak: az „valahol ott van a valami és a hülyeség határmezsgyéjén”.

E definícióval ma is egyetértenek a tagok, és igazából ezt tükrözi az új album is. De így is indult a zenekar.

„A KFT is hülyéskedésből jött. Megírtam a Nem sikerült kikúrálni magam című számot, megmutattam Bornainak, aki könnyesre röhögte magát” – mesélte Laár.

Majd megalakult a KFT. Több mint négy évtizede.