A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
Hétfő reggel írtuk meg, hogy 91 évesen meghalt Quincy Jones. A zenész, zenekarvezető, producer, zeneszerző óriási zenei örökséget hagyott maga után, ami Michael Jackson Thriller albumának produceri munkáitól a díjnyertes film- és televíziós zenék komponálásán át a Frank Sinatrával, Ray Charlesszal és több száz további előadóművésszel való közös munkáit öleli fel.
Az elsők közé tartozott, akik afroamerikaiként a hollywoodi szórakoztatóipar csúcsára jutottak. 1971-ben ő lett az első afroamerikai, akit az Oscar-gála zenei rendezésével bíztak meg. Együtt turnézott Count Basie-vel és Lionel Hamptonnal, lemezeket készített Sinatrának és Ella Fitzgeraldnak, ő szerezte a Gyökerek és az öt Oscarral díjazott Forró éjszakában filmzenéjét, megszervezte Bill Clinton elnök első beiktatási ünnepségét, és dolgozott a világsztárokkal a We Are the World című lemez 1985-ös felvételén. Most összegyűjtöttünk 7 emlékezetes lemezt és dalt, ami a munkásságához köthető.
Michael Jackson – Billie Jean (1982)
Jones Michael Jacksonnal közös produkciói, az Off the Wall, a Thriller és a Bad átütő változást hoztak nemcsak az amerikai, de a globális popzenében is. Az 1982-ben megjelent Thriller mintegy 70 millió példányban kelt el. Érdekes, hogy éppen az utóbbi lemez egyik legnagyobb slágere, a Billie Jean miatt volt egy kis vitája Jacksonnal, mert Jones túl hosszúnak tartotta a közel félperces intrót. Jackson ragaszkodott ahhoz, hogy ne dobják ki, és így is lett.
Miles and Quincy Live at Montreux (1993)
Ez az album egyfajta mementóvá vált, ugyanis Davis váratlan halála előtt három hónappal rögzítették. Talán éppen emiatt van is a játékában valamiféle hátborzongató és kísérteties.
Ray Charles – One Mint Julep (1961)
A chicagói születésű Jones 13 éves korától már klubokban játszott dzsesszt, popzenét és rhythm-and-bluest, és 14 évesen Seattle-ben ismerkedett össze Ray Charlesszal, aki hangszerelésre és zeneszerzésre tanította. Jones hangszerelte például Charles Genius + Soul = Jazz című albumán a számok jó részét, köztük a One Mint Julep-et, a Clovers eredeti slágerének szvinges, instrumentális feldolgozását.
Frank Sinatra – Fly Me to the Moon (1964)
Sinatrával több lemezén is dolgozott, az együttműködésük egyik csúcsa pedig egyértelműen a Fly Me to the Moon, ami egyébként feldolgozás, de amit azóta is a Sinatra-féle verzióban játszanak leggyakrabban.
USA for Africa – We Are the World (1985)
Jones ezen a jótékonysági céllal készült kislemezen tucatnyi világsztár munkáját fésülte össze, és producerként is részt vett a munkában. Az USA for Africa nevű formáció az etiópiai éhezők megsegítése céljából állt össze. A címadó dal rögtön a slágerlisták élére ugrott, és 1986-ban négy Grammy-díjjal jutalmazták. A kislemezből világszerte közel 20 millió példányt adtak el.
Soul Bossa Nova (1962)
Az 1962-es Big Band Bossa Nova című album leginkább a Soul Bossa Nova című szám miatt emlékezetes a fuvolák, dobok és trombiták kavalkádja miatt – és egy kicsit azért is, mert az Austin Powers főcímdalában is visszaköszön.
Lesley Gore – It’s My Party (1963)
A Thriller elképesztő áttörés volt a maga idejében, de Jones azért nem akkoriban kezdte a listavezető zenékben való közreműködést. Lesley Gore slágere kakukktojásnak tűnhet, mert teljesen más világ, mint például Ray Charles zenéje, de bizony ez is magán viseli Jones keze nyomát.
