Az afáziás színész szerint az emberek félnek, ösztönösen távolodnak tőle.
A Kossuth-díjas Kulka Jánosról, a Nemzet Színészéről jelent meg a napokban Gyárfás Dorka tollából könyv, ennek apropóján adott rövid interjút a Nők Lapjának.
A 2016-ban sztrókot kapott Kulka beszélt az afáziájáról is.
„Afáziás vagyok, rövid szavakkal, szótagokkal beszélek. Belülről tökéletesen értem, kívül…”
Úgy véli, az ő sorsának ismeretében sem értik általában az emberek a sztrókot.
„Félnek. A Kulka sztrókos. Nem tudnak vele mit kezdeni. Félnek, ösztönösen távolodnak” – fogalmazott.
Ő viszont megnyugodott. „Mindig nagyon féltem, szorongtam. Hisztis voltam, megmondóember. Állandóan dolgoztam.”
Arra a kérdésre, kicsit amolyan „minden mindegy” hangulata van-e, Kulka azt mondta:
„Nincs veszítenivalóm.”
Már a Szijjártó-libling akkugyáraknak sem jut az egyedi állami támogatásokból. Az Állami Számvevőszék súlyos kritikákat fogalmazott meg e rendszerrel szemben, mert nem szolgálja a gazdaság érdekeit.
Néhány szón, gesztuson múlt, hogy 1990-ben sikerült megfékezni Marosvásárhelyen a halálos áldozatokat követelő román-magyar összecsapásokat, és nem borította el egész Erdélyt az erőszak.
Börtönbe zárták Oroszországban, megkínozták Fehéroroszországban, farkasszemet nézett Putyinnal, de a saját démonaival nem sikerült megküzdenie – mozgalma és művészete azonban túlélte őt.
Azután, hogy a kormány ellenőrzést lengetett be.
Egészen hihetetlennek tűnő hírek, melyekről kiderült, hogy igazak. Hihető átverések. Mindkét fajtából jutott bőven az elmúlt hetekben a közösségi oldalakra.
Szamosvölgyi Péter gyáva senkinek nevezte az őt kritizáló hozzászólót.
