Nagyon fontosnak tartom a politizálást, nem véletlenül vettem részt annak idején azon a március 15-i rendezvényen. De a politizálást jól és nagyvonalúan kell csinálni, és nyilván én is tudnék olyanokat mondani, amik lelkesítenék az embereket, de ennél erősebb szerephez nem vagyok elég okos. Ha valakinek van képessége hozzá, és hajlandó ilyesmire, az szerintem oké.
Így utalt Csákányi Eszter a politikai pályát választó színészek kérdésére és arra, amikor 2011-ben Kulka Jánossal együtt fellépett egy kormányellenes tüntetésen.
Minderről a Telexnek adott interjúban beszélt, ahol az is szóba került, mit érez Csákányi, ha egykori társulatvezetője, Schilling Árpád politikai témájú Facebook-bejegyzéseit olvassa: „Mindig szomorú vagyok, amikor olvasom az írásait, és bevallom, picit zavarban is vagyok tőlük, még ha sok mindenben igaza van. Persze nem tudom, milyen lehet az az érzés, az a fájdalom, hogy el kellett mennie ebből az országból.
Csak furcsa, ahogyan messziről dühös.
Arra a kérdésre, a színházi szakmának nagyobb ellenállást kellett-e volna kifejteni a hatalom támadásaival szemben, azt felelte: „Talán igen, talán a mi generációnk nem volt annyira bátor. Az SZFE-s diákok tényleg hetekig, hónapokig olyan masszív ellenállást fejtettek ki, ami után azt éreztem, hogy ők már képesek a saját jövőjükért kiállni. Irigylésre méltó volt.”
Arról, vajon jogosan fél-e egy színész, hogy a politikai véleménye alapján elpártol tőle a közönsége, azt felelte, szerinte ez hamis gondolat. „Rólam szinte mindent lehet tudni, nyíltak a kártyáim, s azt hiszem, szeretnek az emberek. Nem hiszem, hogy a véleményem miatt elveszítenék nézőket.
De nem is azért csinálom, hogy szeressenek. Nem kell engem szeretni.
Én jót és érvényeset akarok csinálni, és a színész pont a művészetén keresztül tudja megszerettetni magát. Így a politikai nézeteit is el fogják fogadni.”
Csákányi Eszter életéről nemrég mutatott be előadást az Örkény Színház EgyÉletem: Csákányi Eszter címmel, ennek kapcsán készült az interjú is.
Borítókép: Túry Gergely / HVG
