Korábbi években, ha a filmekért különösebben nem rajongó barátaim vagy családtagjaim megkérdezték, mi lesz idén Cannes-ban a nagy dobás, miért megyek ki oda drága pénzért, mindig tudtam mondani valamilyen nagy hollywoodi produkciót ismert főszereplőkkel. Erre rendszerint azt válaszolták: „de hát azt itt is mindjárt vetítik”, és ezzel le is zárult a beszélgetés.
Idén viszont nem tudnék ilyen példát mondani, mert Hollywood gyakorlatilag kivonult a cannes-i filmfesztiválról. Megoszlanak a vélemények arról, ki kezdeményezte a szakítást: Cannes akart-e profilt váltani, vagy Hollywood jött rá arra, hogy nem feltétlenül szerencsés, hogyha már a mozibemutatója előtt másfél hónappal megírják a cannes-ozó kritikusok az ötödik Indiana Jones-filmről, hogy borzalmas.
Ami idén a legközelebb áll Hollywoodhoz, az az, hogy rögtön a fesztivál második napján levetítik a Halálos iramban első részét a bemutató 25. évfordulója alkalmából. A vörös szőnyegen végigvonul majd Vin Diesel, Michelle Rodriguez és a fiatalon elhunyt Paul Walker lánya is. Biztosan megható pillanat lesz, de a suttyó, autós Holtpont retrospektív vetítése azért nagyon messze van attól a bombasztikus pompától, amikor négy éve vadászgépek festették piros-fehér-kékre Cannes egét a Top Gun: Maverick premierjén.
https://hvg.hu/kultura/20180518_Cannes_elso_kezbol_karnyujtasnyira_vannak_a_sztarok_de_simogatni_tilos
Kismesterek, fiatalok, nők
Sokan kritizálták Cannes-t amiatt, hogy túl sok helyet ad az aggastyán legendák halovány késői munkáinak, miközben kevés tér marad a fiatal tehetségeknek. Az utóbbi években azonban változott a helyzet: idén inkább erejük teljében lévő középkorú kismesterek dominálják a versenyprogramot.
Ismét itt van például a Bolti tolvajokkal Arany Pálmát nyerő Koreeda Hirokazu (Sheep in the Box), a Leviatán után tizenkét évvel újra orosz közéleti témához nyúló Andrej Zvjagincev (Minotaur), valamint Asghar Farhadi, aki meglepő módon ezúttal Kieślowski Rövidfilm a szerelemről című klasszikusát gondolja újra (Parallel Tales). A Ida Oscar-díjas rendezője, Paweł Pawlikowski pedig Thomas Mannról forgatott filmet (Fatherland).
Most először dolgozott nemzetközi sztárokkal a Vezess helyettemmel öt éve berobbant Hamagucsi Rjúszuke (All of a Sudden), de versenyben van a 4 hónap, 3 hét, 2 nap fődíjas rendezője, Cristian Mungiu (Fjord), valamint Nemes Jeles László is – róla később még lesz szó.
Nem csak a bejáratott nevek kaptak azonban helyet. Másodszor szerepel versenyben a mindössze 34 éves belga Lukas Dhont (Coward), és több női rendező is most debütál a cannes-i versenyprogramban, köztük Jeanne Herry, Léa Mysius, Marie Kreutzer és Valeska Grisebach.
A cannes-i Fesztiválpalota
Thibaud MORITZ / AFP
Két legenda
Igazi legenda csak kettő van idén. Az egyik Pedro Almodóvar, aki a Keserű karácsony című filmjével érkezik. Almodóvárt hajlamosak vagyunk Cannes-nal azonosítani, pedig meglepően későn fedezte fel őt magának a fesztivál: csak a tizenharmadik filmjével, a Mindent anyámról-lal szerepelt először a versenyprogramban, amiért rögtön megkapta a legjobb rendező díját. Azóta szinte minden filmje Cannes-ban mutatkozott be – vagyis nem egészen, mert Spanyolországban rendszerint már korábban levetítették őket. Valahogy neki ezt mindig elnézik.
A másik legenda Volker Schlöndorff, a 88 éves német rendező, aki már első filmjével, Az ifjú Törless-szel is versenyben volt Cannes-ban 1966-ban. Elképesztő belegondolni, hogy ugyanabban az évben Jancsó Miklós is szerepelt a programban a Szegénylegényekkel – és végül egyik film sem kapott díjat a Sophia Loren vezette zsűritől.
Schlöndorff aztán egészen kivételes pályát futott be: a cannes-i fődíjas Bádogdob Oscar-díjat is nyert, később Hollywoodban is dolgozott, például ő rendezte A szolgálólány meséje első filmadaptációját, illetve Dustin Hoffmannal Az ügynök halála televíziós változatát. Most pedig új filmmel tér vissza Cannes-ba: a történelmi témájú Visitationnel, benne Lars Eidingerrel, akit egyesek a ma élő legnagyobb német filmszínésznek tartanak.
Az idei cannes-i filmfesztivál zsűrije
MUSTAFA YALCIN / ANADOLU / Anadolu via AFP
„Mindig is rendezni akartam”
Cannes egyik bizarr hagyománya, hogy időről időre híres színészek nem feltétlenül fényesen sikerült rendezéseit is programba válogatja. Idén itt van John Travolta és Andy Garcia, akik mindketten hetvenéves korukban döntöttek úgy, hogy ideje rendezőként is bemutatkozni.
Travolta egy személyes hangvételű filmet készített arról, hogyan szeretett bele gyerekként a repülésbe (Propeller One-Way Night Coach), Garcia pedig modern noirt rendezett sztárszereposztással (Diamond). Valószínűleg egyikből sem lesz mestermű, de talán nem is lesznek annyira kínosak, mint amikor Sean Penn a The Last Face-szel vagy Ryan Gosling a Lost Riverrel égette le magát a Croisette-en.
Nyomokban magyarokat is
A magyarok cannes-i aranykora nagyjából a kétezres évek közepétől a 2010-es évek közepéig tartott. Ebben az időszakban versenyben volt Tarr Béla A londoni férfival, Mundruczó Kornél pedig három alkalommal is. A korszak csúcspontja egyértelműen az volt, amikor Nemes Jeles László 2015-ben a Saul fia című filmmel elnyerte a zsűri nagydíját (ez a fesztivál második legfontosabb elismerése), majd a film egészen az Oscar-díjig menetelt.
Nemes Jeles László
Fazekas István
Az utóbbi években viszont látványosan kikoptak a magyar filmek Cannes-ból. Ennek nyilván része az is, ahogyan Nyugat-Európából az Orbán-rendszerre tekintenek, de az is, hogy a magyar állami filmfinanszírozás hosszú ideje válságban van, és rengeteg gyenge produkciót támogatott. Emellett egyszerűen az is érződött, hogy kevésbé kíváncsiak a magyar filmekre.
Ez idén sem változik meg gyökeresen, de azért van némi magyar jelenlét. A Kritikusok Hete programjában szerepel egy animációs kisfilm Kreif Zsuzsannától (Adgwa-Ata), és ott van versenyben Nemes Jeles László új filmje, a Moulin is.
Nemes Jeles kapcsolata Cannes-nal különösen alakult. Tulajdonképpen maga a fesztivál fedezte fel: a Cannes Résidence programjában írta a Saul fia forgatókönyvének jelentős részét, aztán a film innen indult világhódító útjára. Egy évvel később már zsűritagnak hívták vissza – ráadásul abba a zsűribe, amelynek döntéseit az újságírók talán a legtöbbet vitatták az elmúlt években. Ezután azonban kétszer is kikosarazta Cannes: sem a Napszállta, sem az Árva nem került be a programba.
Most viszont visszatér egy francia pénzből készült, francia sztárral forgatott filmmel. A főszereplő Gilles Lellouche — akit Onozó Róbert kollégám a francia Árpa Attilának szokott nevezni –, a történet pedig egy francia nemzeti hősről, Jean Moulinról szól. A filmet Nemes Jeles saját tempójához képest szinte villámgyorsan forgatta le Magyarországon, tavaly ősszel az Árva bemutatója körüli időszakban.
Nézzük és mondjuk
Idén is elsősorban podcastformában fogunk beszámolni a cannes-i történésekről. Minden vetítés után azonnal megbeszéljük az éppen látott filmet, ezekből a rövid eszmecserékből pedig estére összeáll egy új adás.
Már most meghallgatható két epizód: az elsőben az idén Cannes-ból tudósító magyar újságírók – Baski Sándor, Gyárfás Dorka, Gyöngyösi Lilla, Gyenge Zsolt, Kránicz Bence és Onozó Róbert – beszélnek arról, mely filmeket várják legjobban a fesztiválon.
https://www.youtube.com/watch?v=rDm6hyPIgXo
A másodikban pedig Bujdosó Borival együtt beszélünk a saját várakozásainkról.
https://www.youtube.com/watch?v=AQYtuMxLhxQ
A laikusoknak sem kell megijedniük a podcastsorozattól: lehet, hogy néhány név és filmcím elsőre semmit sem mond majd nekik, a lelkesedésünk viszont remélhetőleg ragadós lesz.
