Erősen törjünk a fejünket, van-e még bármi, amit nem mondtak el a Star Wars-ról. A régi filmekről, a kevésbé régiekről és a nem is olyan régiekről. Az osztódással szaporodó tévésorozatokról, a kánonról és az azon kívül eső képződményekről. Az üzleti masinériát működtető céges hierarchiáról, a távozó és újonnan érkező kreatívokról és a pénzügyi controllerekről. A 6-10-20-30-40-50 éves rajongók soha nem találkozó elvárásairól. George Lucas kora reggeli gondolatairól, kávé előtti és kávé utáni merengéseiről. A kaliforniai Skywalker Ranchon nyíló virágokról. Az évelőkről és egynyáriakról. Leia hercegnő kakaóscsiga kontyairól. Carrie Fisher Harrison Forddal folytatott háromhónapos románcáról. Kihagytunk valamit? Kismillió dolgot.
A mandalóri és Grogu
Fórum Hungary
Ezúttal csak azzal foglalkoznánk, ami közvetlenül érinti Jon Favreau rendezését, A mandalóri és Grogu című, 2 óra 12 perces filmet. Persze ez sem megy minden múltba tekintés nélkül, de hál’ istennek csak a 2010-es évek végéig kell visszatolatni. A streamingháború hajnalán járunk, a friss versenyzőnek számító Disney+-nak saját tartalomra, népszerű nevén contentre van szüksége.
Az előfizetőkre vadászó cég legvonzóbb ajánlata pedig az első Star Wars tévésorozat.
Ez volt a Mandalóri: egy western az A jedi visszatér utáni időkben magányosan poroszkáló fejvadászról, aki külsőre Boba Fettel, belsőre pedig bevallottan a spagetti westernek, a Dollár-trilógia név nélküli férfiújával mutat rokonságot. A háttérben már kezdetben is Jon Favreau mozgatta a kreatív szálakat, a sisakját soha le nem vevő (aztán persze nagyon is levevő) sztoikus westernhőst rögtön párba is állította a rajongók által hamar Baby Yodára keresztelt Grogu nevű cukisággal.
A mandalóri és Grogu
Fórum Hungary
És a westerndramaturgia működött. Pedro Pascal arctalanul is egyéniséggel ruházta fel a kényszerű pótapaságot vállaló cowboyt, és mi tagadás, Grogu valóban egy édes pofa, sőt egy édespofa volt. Apránként betekintést nyertünk a mandalóriak egzotikus szektájába, és a hátulgombolós Yoda-pótlék is többnek tűnt, mint egy közönséges, a plüssállatkák eladását ösztönző marketingeszköz. Favreau-ék ráadásul gondoltak azokra is, akik mindaddig hiányolták a Star Wars-univerzum és a „német új film” kapcsolódásait: Werner Herzog ezúttal nem Tom Cruise, hanem egy távirányítású zöld bábu társaságában volt olyan, mint mindig: olyan hideglelősen Werner Herzog-os.
A sorozat három évadot ért meg, a második végén Mark Hamill digitálisan visszafiatalított énjét is bevetették, de a harmadik eresztést Luke Jedi-erejével sem sikerült megóvni a hanyatlástól. Ekkorra azonban a Star Wars berkein belül már javában zajlott a nagybani sorozatgyártás.
A Mandalóri-sorozat megtette, amit megkövetelt tőle a Disney+, minőségi content került a kirakatba.
Sokat mesélhetnénk az ingadozó minőségű sorozatokról, de sosem érnénk el a mába. Mostanra pont az történt az ágazattal, ami Vaszily Miklós szerint a Tényekkel: bekövetkezett a brand erózió! Sőt ott tartunk, hogy a The Guardian még a bemutató előtt aggodalmas hangú cikket közölt a Star Wars-univerzum jelen állásáról: a szerző szerint, ha az új mozifilm csak alibizés lesz, a franchise halott.
A mandalóri és Grogu
Fórum Hungary
Nagy szavak, talán túlzóak is kicsit, de jól érzékeltetik, hogy vészesen fogy a levegő az élőszereplős Star Wars-univerzumban. És nemcsak a levegő, hanem a nézői türelem is. Nagy szükség lenne a régi varázslatra, vagy az olyasfajta karakán újító szándékra, ami a sorozatok közül egyedül az Andorban volt meg.
Sok múlik tehát A mandalóri és Grogu című, 2 óra 12 perces mozifilmen, de az alkotókat – Favreau rendez, Dave Filoni forgatókönyvet ír és kameózik – mintha elmulasztották volna értesíteni a tétekről. Vagy ha mégis, spambe ment az összes felszólítás, mert Favreau és Filoni mozifilmje úgy tesz, mintha minden a lehető legnagyobb rendben lenne. Mintha a sorozat sosem ért volna véget, ők pedig arra kaptak felhatalmazást, hogy azt a nagyvásznon folytassák.
A mandalóri és Grogu
Fórum Hungary
És valóban ezt teszik. Sorozattempóban, sorozatdramuturgiával, a megszokott sorozatmederben bonyolítják a történetet. A-ból B-be, onnan C-be és – nem fogják kitalálni –, végül D-be mozgatják a fejvadászt és a hajdani cukiságából mára sokat vesztett zöldes cukiságot.
Kapunk úgy két és fél epizódnyi cselekményt, és semmi megrázkódtatást. Az akciók száma elegendő, a látvány szokványos, a rajongók kiszolgálása folyamatos. Sigourney Weaver jelenléte alig érezhető, Martin Scorsese hangjátéka elvész a magyar szinkronban, de legalább Jabba-alkatú lényből sok van.
Scorsese nevének felbukkanása a stáblistán egyvalamire biztosan jó: eszünkbe juttathatja Ricky Gervais Golden Globe-os poénját, amikor a szabadszájú komikus Baby Yodának nevezte a Scorsese mellett helyet foglaló Joe Pescit. Vagy ott volt az az eset, amikor a nagy rendező leszólta a Marvel-univerzumot, és utána magyarázkodni kényszerült. Nehéz lenne megmondani, hogy a két Disney-franchise közül melyik került nagyobb válságba mostanra, de még biztosan elketyegnek jó sokáig.
Hogy a fentiek fényében Scorsese miért adta a hangját egy galaktikus kifőzde négykezű tulajdonásának – ez az új film egyetlen igazi rejtélye. Néhány izgalmas apróságot persze így is kapunk, érdekes jelenség például, hogy a messzi-messzi galaxisban is kapható macaron. Kifejezetten merész lakberendezési húzás, hogy szecessziós csillár lóg Jabba rokonainál és mutatós a lépegető vezérlőjének belső kiképzése. Amivel csak oda akarunk kilyukadni, hogy a mandalóri csak a legfontosabb küldetését nem teljesíti: kitölti a játékidőt, de meg sem kísérli megmenteni a megmentésre váró franchise-t.
Felkészül Ryan Gosling és a jövőre mozikba kerülő Star Wars: Starfighter.
Nyitóképünk: Jelenet a A mandalóri és Grogu című filmből Fotó: Forum Hungary
