A művész halálhírét a Káli Medence Környezetvédelmi Társaság közölte, amelynek Somogyi egyik alapítója és elnöke volt – írja a Telex.
Somogyi Győző pályája elején a Kossuth Nyomdában segédmunkásként, majd szakmunkásként dolgozott, itt tanulta meg a sokszorosító grafikai eljárásokat. Később a papi hivatást választotta, 1962–1968 között a budapesti Római Katolikus Hittudományi Akadémia hallgatója volt. 1967-ben szentelték pappá, 1968–1975 között munkáspapként tevékenykedett, de fizikai munkát is vállalt a megélhetésért.
1972-ben ismerte meg a szitanyomás művészetét. 1973 óta rendezett grafikai kiállításokat, és ettől az évtől kezdve a Művészeti Alap és a Magyar Képzőművészeti Szövetség tagja volt. 1975-ben kilépett az egyházi rendből és szabadfoglalkozású képzőművész lett. 1980 óta elsősorban festett. 1997 óta volt a Magyar Művészeti Akadémia tagja, 2004 óta elnökségi tagja.
A Wikipedián az olvasható művészetéről: témáit a természetből, a mindennapi életből, a bibliából és a hadtörténelmi eseményekből merítette. Műveit hagyományos ikonszerű történelmi-népies stílus jellemzi, de a 20. század stílus irányai, köztük a konstruktivista művészet is hatást gyakoroltak rá, főleg tájképfestményeire. Legnagyobb alkotása 100 magyar hadtörténelmi személyiség arcképének megfestése (1986–1996), amely A magyar hősök arcképcsarnoka címen jelent meg kiállításokon és könyvalakban.
A 80-as évek óta Salföldön élt és gazdálkodott, 1988-ban Munkácsy Mihály-díjjal, 2012-ben pedig Kossuth-díjjal ismerték el munkáját, emellett számos más díjban is részesült. Idén, 2026-ban a Magyar Érdemrend parancsnoki keresztjével jutalmazták.
