„Ha más nevet kellene adni a rockzenének, az a Chuck Berry lenne”
– jelentette ki John Lennon egy ízben.
Charles Edward Anderson Berry Missouri államban, St. Louis városában látta meg a napvilágot, Nagyszülei még rabszolgák voltak, de apja már megbecsült ács, anyja pedig azon fekete nők egyike volt, akik elvégezték a főiskolát, ami akkoriban ritkaságnak számított. Az amerikai Délen akkor még dívott a szegregáció, a fekete negyedben élő kisfiú csak háromévesen látott először fehér embereket.
A bajkeverő hírében álló fiú a középiskolában kezdett bluest énekelni és gitározni, a tanulás viszont nem érdekelte, és tizenhét évesen kirúgták. Két cimborájával Kaliforniába indultak, de csak Kansas Cityig jutottak, ahol egy talált pisztollyal kiraboltak néhány boltot, majd lopott autóval próbáltak menekülni. Berry három évet töltött a javítóintézetben, ahol bokszolt és énekegyüttest alapított, ez olyan jól szólt, hogy az intézmény falain kívül is felléphettek.
https://www.youtube.com/watch?v=aKCt8ssC7cs&list=RDaKCt8ssC7cs&start_radio=1
Jó magaviseletéért huszonegy évesen szabadult, azonnal megnősült és lánya született. A következő években volt autógyári munkás, házfelügyelő, ács és fodrász, miközben lelkesen énekelt és gitározott, a helyi klubokban játszott bluest, dzsesszt, sőt fekete létére countryt is. Ő ennél többre vágyott és 1955-től egyre gyakrabban utazott Chicagóba, hogy felvehesse szerzeményeit, ami végül példaképe, a blueszenész Muddy Waters közbenjárására a Chess lemezcégnél sikerült is.
Chuck Berry 1955. május 21-én vette fel Maybellene című dalát, egy Ida Red című rockabilly-sláger átiratát, ezzel megszületett a rock and roll. (Mások ezt a dicsőséget Bill Haley Rock Around the Clock című dalának tulajdonítják, a vita eldönthetetlen, az viszont biztos, hogy a rock and roll gitározás ezzel kezdődött.)
A Chess persze azonnal szerződést kínált neki, a dal pedig a listák élére röpült, a népszerű lemezlovas, Alan Freed, akinek a rock and roll kifejezést is tulajdonítják, két órán keresztül játszotta rádióműsorában, sőt egy ideig szerzőként is szerepelt és jogdíjat kapott a dal után.
A showmannek sem utolsó Berry a bontakozó rock and roll jelképe lett, ő írta a műfaj legnagyobb slágereit, jellegzetes gitárriffjeit azóta is csak ismételgetik. Ontotta a pillanatok alatt klasszikussá váló dalokat, mint a Rock And Roll Music, a Sweet Little Sixteen, a Brown Eyed Handsome Man, az Around And Around, a Johnny B. Goode (ezt játssza Marty a Vissza a jövőbe című film ikonikus jelenetében), a Carol, a Little Queenie.
https://www.youtube.com/watch?v=ZLV4NGpoy_E&list=RDZLV4NGpoy_E&start_radio=1
Termékenységét azzal szokták szemléltetni, hogy amikor megnyitotta saját szórakoztatóparkját, amelyben csak az ő számai szóltak, egy egész nap eltelt anélkül, hogy valamelyiket ismételni kellett volna. Ő maga így fogalmazta meg hitvallását: „Azoknak készítettem a lemezeimet, akik megveszik őket. Soha nem érdekelt senkinek a bőrszíne, a származása, a politikai nézete.”
Szépen ívelő pályafutása a hatvanas évek elején megtört. A rock and rollnak az ifjúságra gyakorolt „káros hatásai” miatt aggódó hatóságok 1961-ben vitatható vádak alapján perbe fogták, és két évre lecsukták. (Azt rótták terhére, hogy 1959-ben néhány hétig egy fiatalkorú pincérnőt foglalkoztatott bárjában, akit később prostitúció miatt tartóztattak le.) Anyagilag ez sem vágta földhöz, hiszen bevételeit bölcsen ingatlanba fektette, és rajongói sem fordultak el tőle. Kiszabadulva ott folytatta, ahol abbahagyta, ekkoriban született a Nadine és a You Can Never Tell, de barátai szerint valami mégis eltört benne, többé már nem volt olyan vidám és gondtalan ember, mint korábban.
https://www.youtube.com/watch?v=LvcROx4cxng&list=RDLvcROx4cxng&start_radio=1
Helyzetét még a brit invázió sem rengette meg: a fiatalok új kedvencei, a Beatles és a Rolling Stones zenéje is Berry stílusán alapult, és több számát tartották műsorukon. Érdekesség, hogy maga a rock and roll atyja a popzenei listát élete során csak egyszer, a hetvenes években vezette, a különösebb értékeket nem képviselő My Ding A Ling című dalocskával.
Sokáig utolsó eredeti szerzeményeket tartalmazó lemezét 1979-ben adta ki, a következő 2017-ben, már halála után jelent meg, a felvételeken gyerekei, sőt unokái is játszottak.
Az érdeklődés nem lankadt iránta és ő még a hetvenen túl is bírta szuflával, egészen 2014-ig minden héten fellépett egy kisvárosi bárban, nem messze St. Louis városától.
A turnék során Budapestre is eljutott, jellegzetes kacsasétáját többször csodálhatták meg magyar rajongói. (Ő mondta Deák Bill Gyulára, hogy a ő legfeketébb hangú fehér énekes, akit valaha hallott.)
A rendőrséggel és az adóhivatallal már nem volt olyan jó viszonyban, mint a közönséggel: 1979-ben adócsalás miatt immár jogosan került négy hónapra rács mögé, neve szerepelt a rock történetének száz legkínosabb pillanatát összegző listán is, mert éttermében kamerát szereltetett a női mosdóba.
A zenész 2017. március 18-án, kilencvenévesen halt meg, szülővárosában temették el, ahol szobra is áll. Ő került be elsőként a Rock Dicsőségcsarnokába, 1984-ben Grammy életműdíjat kapott, 2000-ben vehette át a Kennedy Központ életmű-díját, 2014-ben Polar zenei díjjal tüntették ki.
A Ponyvaregény táncjelenetében is az ő dalára ropja a két főszereplő:
https://www.youtube.com/watch?v=WSLMN6g_Od4
A Johnny B. Goode a Rolling Stone magazin 2004-es listáján minden idők hetedik legjobb dala lett, a Voyager űrszonda egyetlen rockdalként vitte magával felvételét, ugyancsak a Rolling Stone Berryt minden idők száz legnagyobb művésze közül az ötödik helyre sorolta. Szerzeményeit játssza mindenki, aki számít a rockzenében.
