Elengedhetetlen, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem állami einstandjában részt vevők bocsánatot kérjenek – jelentették ki az egyetemen tartott rendezvényen, ahol az is elhangzott: az SZFE szellemiségét továbbvivő Freeszfe folyamatos anyagi gondokkal küzd.
Koncertekkel, beszédekkel és közös emlékezéssel idézték fel szerda este a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) egykori és jelenlegi hallgatói, oktatói, valamint támogatói a 2020-as egyetemfoglalás hatodik évfordulóját az intézmény Vas utcai épületében.
Az esti programon a 71 napig tartó blokád eseményeit és örökségét idézték fel. A hallgatók 2020-ban az egyetem modellváltása és autonómiájának korlátozása ellen tiltakozva foglalták el az intézményt.
Upor László, az SZFE korábbi rektorhelyettese és a kuratórium elnöke beszédében emlékeztetett arra, hogy hat évvel ezelőtt az egyetemi közösség összefogásával bontakozott ki az ellenállás, amelyben hallgatók és oktatók közösen álltak ki az intézmény autonómiájának védelmében. Mint mondta: a korábbi egyetemi működés sem volt hibátlan, ám rendelkezett az önkorrekció képességével, amelyet a későbbi változások felszámoltak.
Az első tanítási napon a portás nem akarta beengedni őket a Színház- és Filmművészeti Egyetem új épületébe, hiába mondták, hogy ők lesznek a hallgatók, és tanulni szeretnének. Klock-Balog Péter az SZFE állami einstandja utáni első új évfolyamra járt, ő hozta össze először a hallgatókat Vidnyánszky Attilával, végül a HÖK elnökeként próbálta megmenteni a hallgatók szerint politikai okból eltávolított tanárt. Interjú.
Upor László szerint most olyan stabil, ugyanakkor rugalmas és folyamatos megújulásra képes otthont kell teremteni az intézménynek, amelyben az oktatás tere és szellemisége közös érték marad, és amelyet soha többé nem lehet kisajátítani. Hozzátette:
a normalitás és a korábbi értékek helyreállítása nehezebb és áldozatosabb feladat, mint egy meglévő rendszer lerombolása,
de ezt a munkát el kell végezni.
A 2020-as tiltakozás eseményeit, az egyetemi fórumokat és az intézményfoglalás időszakát is felidézve kiemelte: a történtek nem csupán az akkori közösségről szóltak, hanem az egyetem másfél évszázados múltjáról és az általa képviselt értékekről is. Volt mit megvédeni, és a fiatalok egyértelművé tették, hogy készek kiállni érte – hangsúlyozta.
Kitért arra is, hogy amikor a járványhelyzet miatt az egyetemfoglalók elhagyták az épületet, nem romokat, hanem a közös döntéshozatal és az önrendelkezés szellemiségét hagyták maguk után. Az egykori egyetemi épület bezárását és eladását a korábbi autonóm működés felszámolásának részeként értékelte. Hozzátette: a református egyház jelenleg az egyetemmel közösen keresi az épület megfelelő hasznosításának lehetőségét.
Sorra lázadtak fel az alapítványi fenntartás ellen az egyetemeken hallgatók, tanárok, szakszervezetek, az átfogó felsőoktatási reform azonban szakemberek szerint kétharmaddal sem lesz egyszerű, és kérdés, mire érdemes lecserélni a mostani rendszert. A közérdekű vagyonkezelő alapítványok, azaz a kekvák megszüntetéséről szóló Alaptörvény-módosító javaslat mindenesetre már a parlament előtt van.
Beszédét azzal zárta: az egyetem jövőjének alapját a szabadságnak kell jelentenie, hiszen szabadság nélkül nincs valódi művészet, színház és film.
Bagossy László színházi rendező, az egyetem egykori tanára videóüzenetében arról beszélt, hogy a blokád 71 napja alatt az SZFE hallgatói olyan rendkívüli közösségi és szakmai tapasztalatokat szereztek, amelyekre önmagában az oktatás nem készíthette volna fel őket. Hangsúlyozta, hogy a Vas utcai épület történelmi kötődése elsősorban az SZFE-hez kapcsolódik, ezért arra kérte a református egyházat és a kormányt, hogy a Vas utca 2/C teljes épülete kerüljön vissza az egyetem tulajdonába.
Földényi F. László, a Freeszfe és a Budapesti Színészképző tanára beszédében úgy fogalmazott, hogy a 71 napos egyetemfoglaláskor a hallgatók rendkívüli körülmények között mutatták meg közösségi erejüket és alkalmazkodóképességüket. Szerinte
a romos épület és az ország állapota egyaránt arra figyelmeztet, hogy szükség van a jövő újjáépítésére.
Veszprémi Judit, a Freeszfe ügyvezető igazgatója ma is úgy véli, nekik volt igazuk, és jogszerűen jártak el a 71 nap alatt. A továbblépéshez elengedhetetlen az igazuk elismerése, a bocsánatkérés, valamint az egykori tanárok múltjának és a diákok jövőjének visszaadása – hangsúlyozta.
Kitért arra is, hogy a Freeszfe súlyos anyagi nehézségekkel küzd, a tandíj a hallgatóknak is egyre nagyobb terhet jelent, miközben az egyetemfoglalásban részt vevő diákok többsége a független szférában dolgozik, továbbra is bizonytalan jövőképpel. Ugyanakkor biztatónak nevezte a jelenlegi közéleti változásokat, szerinte ismét lehetőség nyílik a párbeszédre.
Senkinek nem jó, hogy van egy egymással szemben álló Freeszfe és egy SZFE – mondják a Színház- és Filmművészeti Egyetem fideszes lenyúlásakor létrejött Freeszfe vezetői, akik a HVG-nek beszéltek arról, hogyan lehetne helyrehozni a 2020-ban kialakult helyzetet, és miért szaporodtak meg a gondjaik a Fidesz bukása óta.
Az évfordulós programsorozat délelőtt kezdődött: egy online akció keretében a résztvevők a közösségi médiában osztották meg az egyetemfoglalással kapcsolatos személyes emlékeiket. A megemlékezéshez több színház és társulat is csatlakozott. A szerda esti előadások előtt rövid szöveget olvastak fel, majd 71 másodperces csenddel és sötétséggel tisztelegtek az egyetemfoglalás résztvevői előtt.
Az Ódry Színpadon tartott rendezvényen az egykori hallgatókból álló Szeplőtelen Fogantatás zenekar lépett fel, az estét pedig a Freakin’ Disco koncertje zárta.
Az előző kormány 2020-ban alapítványi fenntartásba szervezte át a Színház- és Filmművészeti Egyetemet (SZFE), a fenntartói jogokat a Színház- és Filmművészetért Alapítvány vette át, amelynek kuratóriumát Vidnyánszky Attila vezette. Az átalakítás ellen tiltakozva lemondott az egyetem vezetése és szenátusa, a hallgatók pedig szeptember 1-jén blokád alá vették az intézmény Vas utcai épületét. A 71 napon át tartó egyetemfoglalással – amely végül a járványügyi korlátozások miatt ért véget – az egyetemi autonómia megőrzését követelték.
Csurka István és Torgyán József példája, avagy a kartonok csak a személyes történetek negatív lenyomatai.
Beindult az üzengetés Magyar Péter és Varga Judit között.
