Napok vannak csak hátra a nyári melegből, de idén ősszel garantált, hogy nem kell becsavarodni az irodában a Trevi-kútról és egy tál canelloniról álmodozva. Egy dögletesen jóképű olasz fiatalember ugyanis személyesen csempészi a Villa d’Este nyáresti hangulatát oda, ahová csak akarjuk: Vittorio Grigolo új lemeze maga Itália.

Igazságtalanság volna a fiatal tenorral szemben, ha kvalitásait csakis a külseje tekintetében méltatnánk, Vittorio úrfi ugyanis tizenhárom évesen már egy színpadon állhatott Pavarottival, aki megjósolta neki, hogy nagy énekes lesz. Grigolóra rá is ragasztották, hogy Pavarottino, mire a mester ezt írta a fiú emlékkönyvébe: „felejtsd el a Pavarottino nevet, te leszel Vittorio Primo!” Nos, Pavarotti jövendölése bejött, Grigolo a világ legnagyobb színpadain énekel, teli vannak vele a címlapok – a nagy utazgatás közepette azonban nem feledkezett el hőn szeretett Itáliájáról, és az imádatban osztozókat egy olasz dalokat, valamint népszerű operaáriákat tartalmazó lemezzel lepte meg.

Nyilvánvaló, hogy egy ilyen típusú és volumenű produkciónál nem érheti szó a stúdió háza elejét, így a hangmérnöki munka nagyon rendben van. Vittorio azt csinálja, amit legjobban szeret – és talán nem túlzás kijelenteni: amit a legjobban tud. A hangja világos, áradó – nem kétséges, a Pavarotti-hagyaték méltó örököse, az „olasz tenor” huszonegyedik századi archetípusa ő: kapott a lemezhez szép videoklipet is, íme. 

 Ez a lemez meg tényleg olyan, mint egy kora őszi olasz nyaralás: illatos, aranyló, meghitt – és a nap is perzsel néha.
Vittorio Grigolo – Arrivederci
Kiadja: Sony Classical