A Szinbádról (Huszárik Zoltán rendezéséről, Sára Sándor fotografálásáról, Latinovits Zoltán alakításáról) már sokan és sokmindent mondtak. Mindez lényegtelen. Látni kell. Talán nem is egyszer, hanem többször, más-más életszakaszban, mert mint afféle jó klasszikus, mindig mást árul el az életről, a szépségről, a szempontokról.

Érzéki örömök, kulináris élvezetek, emlékek és szerelmek szép szonettje ez a mű, vagy ha akarjuk, vizuális kompozíció tájakra, utcákra, szobákra, életre, halálra.

"A mese ejtett rabul... Egy gáláns lovag tette a szépet, ette a jót, kóstolt bele a fonnyadó avarba és a fanyar borokba. Az ódon városokat, szalonokat, kocsmákat, színes nyomatként raktározza az emlékezet... többszólamú, fátyolos közlése mögött akkor éreztem meg a férfias szemérmet. Mit akar Szindbád? Elsősorban élni, minden életközegben benne lenni - tájban, nőben, tárgyban, az ételek jóízében, kifakult borospoharak tükrében, temetők mohos kertjeiben... Nem hagy maga után mást csak a pillanat szétroncsolt emlékműveit.'' (Huszárik Zoltán)

2011. szeptember 6. 21.00. Duna TV