2009 egy olyan trend éve volt az elektronikus zenében, ami nem annyira egy új műfajt, hanem egy újszerű megközelítést tolt előtérbe: wonkynak nevezték el, és a mértani pontosságú szerkezeteket sutba dobva a botladozó, de magát mégis mindig utolérő hiphop alapok, elcsúszkáló szintetizátorok, mindenféle pittyegések és csipogások, melodikus zajongások bűvöletében fogant - egyszerre retrospektív és jövőbemutató, egzotikus elegy.

De, ahogy azt a glasgow-i nevelésű Hudson Mohawke bebizonyította, egyáltalán nem nehezen hallgatható: a még mindig mindössze csak 25 éves csodagyerek Butter című hanganyaga akkor úgy lett élménydús alkotás, hogy valójában egy megátalkodott giccskavalkád, mégis, egy másodpercig sem válik idegesítővé.

Az egyszemélyes gépzenei erőmű azóta megörvendeztette nem csak a Sziget közönségét (még ha ő maga a Twitteren látványosan, de egyben jogosan ki is fakadt a hangosítás miatt), de a világot is egy 12 inches kiadvánnyal, a Warpnál megjelentetett Satin Panthersszel, ami méltó folytatása eddigi csillogó karrierjének. És tessék figyelni, nem áll meg: pénteken újabb adag matériát töltött fel a Soundcloudjára Pleasure munkacímmel, ezúttal olyan klasszikusokhoz nyúlva hozzá merészen, de kegyetlenül kreatívan, mint Janet Jackson Pleasure Principle-je, Gucci Mane Party Animal-ja vagy a Freakin You Jodecitől. Mondanánk, hogy el lehet képzelni, egy ötletekkel teli stúdióegér mi mindent ki tud hozni ezekből az egyébként is erős dalokból, de ehelyett a saját füllel való meggyőződést javasoljuk. Íme.