Utálom, amikor tip-top állapotban, tökéletes hangulatban elhagyom a házat, majd úgy telik el a napom, hogy egyetlen fontos emberrel sem találkoztam. Micsoda pazarlás!

Néhány embernek csak azért tárolom a telefonszámát, hogy ne vegyem fel, amikor keresnek.

Kis lámpát a mélyhűtőbe! Megérdemli!

Bárcsak lenne a Google Maps-nek egy “gettó elkerülésével” opciója.

Néha megnézek egy gyerekkoromban látott filmet, aztán hirtelen belém hasít, hogy fogalmam sem volt akkoriban, hogy mi folyik a képernyőn.

Inkább tíz - rogyásig pakolt - bevásárlószatyorral megyek haza mindkét kezemben, minthogy kétszer forduljak a boltban.

A pólók koszolódnak, ahogy az alsógatyák is. A nadrágok? A nadrágok soha nem lesznek koszosak és örökké hordhatod őket.

Nincs rosszabb annál az ezred másodpercnél, amikor biztosan érzed, hogy szörnyet halsz, mert egy picivel nagyobb ívben hintáztál a székeden.

Néha háromszor egymásután is ránézek az órámra, és még azután sincs fogalmam róla, hogy mennyi lehet a pontos idő.

Ideális szituációk mellett is problémát jelent az embereknek kikeresni egy kulcsot a zsebükből vagy megtalálni a telefonjukat. De meg mernék esküdni az életemre, hogy mindenki azonnal lokalizálja az ébresztőóra gombját  három ezredmásodperc alatt, két méter távolságból, elsőre, minden alkalommal!

Források: http://hopeforallmin.files.wordpress.com/ , http://www.geekfill.com/