Csodálatos képek az év hazai természetfotósaitól - Nagyítás-fotógaléria

Daróczi Csaba vehette át a GDF Suez - Év természetfotósa 2012 díjat. A fotós második alkalommal nyerte el a díjat, és idén az Év természetfotója kitüntetést is kiérdemelte Szeánsz című képéért.

Rajzás - Egy éjszakai tájkép elkészítéséért mentem a Tázlár melletti buckásba, egy júniusi estén. Világosban beállítottam a kompozíciót, és vártam, hogy besötétedjen. Közben észrevettem, hogy a cserebogarak igen intenzíven rajzanak a területen. Ha már úgyis várnom kell –gondoltam –, miért ne töltsem el az időt hasznosan. 24 mm-es objektívet használtam, amit körülbelül 30 centiméterre állítottam élesre. A gépemre vakut tettem, amit stroboszkóp üzemmódba állítottam, és CTO fóliával láttam el. Az objektív mellé egy kis ledes lámpát illesztettem, aminek 5500 K volt a színhőmérséklete, a gépet pedig 3200 K-re állítottam. Ezután indulhatott a „vadászat”! A keresőlámpával találtam meg a repülő rovarokat, majd utánuk futva próbáltam az előre beállított távolságra megközelíteni őket, és ha ez sikerült, akkor exponáltam. A keresőlámpa fénye miatt a rovarok körül egy kék aura keletkezett, míg a vaku színhelyesen exponálta ki őket.

Balerina - Az év vadvirága 2012-ben a tavaszi hérics (Adonis vernalis). A képet a bujáki Csirke-hegyen készítettem, egy márciusi alkonyon.

Fázisok - A Boga patak partján üldögélve figyeltem egy vízirigó-párt (Cinclus cinclus), amint a fiókáiknak eleséget hordva gyakran megpihentek ezen a kövön. Kis idő múlva azt vettem észre, hogy már nem a madarakra, hanem magára a kőre koncentrálok, s azon tűnődöm, vajon hány százezer év vízirigó-generációja koptatta ilyen tökéletesen simává a felszínét.

Pasztell - Gemenc, szeptember. A nap már lebukott, amikor ez a gímszarvas bika feltűnt előttem. A kevés fény miatt kénytelen voltam magas ISO értéket használni, mégis igen hosszú záridőt kaptam. Az eredmény ez a festményszerű kép lett.

Tánc kékben - Az állatok viselkedése, 1. díj - Hasra vágtam magam, és a földön nyugodtan pihenő lepkét fotóztam. Ekkor a másik is odatelepedett mellé. Egy kis idő múlva a szélirány megváltozott, és akkor már én is éreztem azt a rettenetes, szúrós bűzt: valószínűleg egy kan róka, magas ásványianyag-tartalmú vizelete vonzotta az átnedvesedett homokfolthoz a lepkéket. Szerettem volna olyan képet készíteni, ahol a mozgás dinamikáját és egyben lágyságát, könnyedségét is lehet látni, ezért arra a pillanatra vártam, amikor elsuhan az egyik lepke a másik fölött.

A vihar - Egy nagyon látványos szupercella kialakulásának lehettem szemtanúja ezen az estén. Az érkező vihar hatalmas jégesőt hozott.

Gyülekeznek a varjak - A természetben a tél kegyetlen évszak: a varjúcsapatokat ilyenkor a bőséggel található élelemforrások és a nyugalmas éjszakázóhelyek vonzzák a városokba. Hazánkba főleg Ukrajnából érkeznek a nagy rajok, és a városok temetőit, csendes parkjait lepik el éjszakára, ahonnan reggelente táplálékért kilátogatnak a környék mezőire. Ez a kép Szeged külvárosában, a Dorozsmai úton készült, amikor a raj éppen gyülekezett a napi vándorlás után. A varjak szemében a vaku fénye csillant meg.

Partraszállás - Ifjúsági kategória - 1. díj, - Idén februárban a rendkívüli havazások és nagy hideg miatt hószünetet rendeltek el Szegeden. Kihasználva az alkalmat, nyomban elindultam, hogy megfelelő fotótémát keressek. Mivel a közlekedés is teljesen megbénult, gyalog mentem át a Belvárosi hídon, s ekkor tárult elém ez a kép. A Tisza jelentős része már be volt fagyva, de az egyik léknél nagy csapat kormorán gyűlt össze, s társaik, a halászat befejeztével folyamatosan partra szálltak, gyarapítva ezzel a létszámot.

Jeges óceánpart - Tájak, 1. díj - Izlandi utunk során egy éjszakát töltöttünk Jökursárlón gleccsertava mellett, ami végül az egyik legfagyosabb esténk volt a szigeten – de megérte! A tavat a Brei∂amerkurjökull-gleccser táplálja, és az arról leváló jégtömböket az áramlatok sodorják ki az óceán partjára. A gleccser folyamatosan zsugorodik, régebben lényegében elérte az óceánt, míg napjainkban a vége már csaknem két kilométerre van a parttól. A környék Izland egyik fő látványossága, a tó, a jeges part és a számtalan árnyalatban pompázó jég sokszor szürreális élményt nyújt.

Ölyv-karikatúra - Az állatok szemtől szembe, 2. díj, és humoros felvétel különdíj - Két napja hol a hó, hol az eső, hol az ónos eső esett, minden élőlény ronggyá ázott. Dideregtek a madarak, a szarkák sem kötekedtek senkivel, ezt az ölyvet sem piszkálták. Bár engem fölülről védett egy kevés nádszövet, a leshely alja átázott, és a körülmények kezdtek elviselhetetlenné válni.

Seregélyhorda és a szélerőműpark - Az őszi vonuláskor minden évben rendszeresen kijárok Nyugat-Magyarország és Kelet-Ausztria térségébe seregélyeket (Sturnus vulgaris) fotózni. Ezek a madarak előszeretettel gyülekeznek itt már augusztus közepétől, mivel ezek kiváló bortermelő vidékek. Ha szerencsénk van, olykor több tízezer madár is összeverődik egy-egy rajba. A fotót 2011 októberében Burgenlandban, Ausztria legnagyobb szélerőmű-parkja közelében készítettem. A terület tele van szélturbinákkal és magasfeszültségű oszlopok meg huzalok sokaságával, de a madársereg nagy ügyességgel „vette az akadályt”.

Tánc az élen - A romániai Csalhó-hegységben még a nagy hó sem űzi le a meredek sziklákról a zergéket, hiszen az alacsonyabban fekvő erdőkben farkasok várnák őket. Lenyűgöző látvány, ahogy tériszony nélkül keresik az élelmet, és élik az életüket a Kárpátok és a vadon igazi szimbólumai – a zergék.

Bal oldal: Októberi reggel - Állatok és környezetük, 2. díj / Jobb oldal: Hóesésben

Rókásítás - Egy meleg nyári délutánon madárfotózásból hazafelé tartottam, amikor az úton megláttam egy felém közeledő fiatal rókát. Az út szélén elbújva, cincogással sikerült a közelbe csalni. Ám úgy látszik, a fáradtság győzött az éhséggel szemben, mert miután a róka nem találta a remélt uzsonnát, leheveredett a fűbe, és nagyokat ásítozott.

Takarítók - A felvétel 20 méter mélyen készült Szudánban, a Shaab Rumi nevű merülőhelyen, ahova a szeles idő miatt majd’ egy hétre beszorultunk a hajónkkal. Volt időm a próbálkozásra, hogy közel tudjak menni a 'tisztogatóállomáshoz', anélkül, hogy elmenekülnének a 'páciensek'.

Szieszta - A kép Indonézia keleti részén, Nyugat-Pápuán, a búvár-paradicsomként számon tartott Raja Ampat szigetcsoport Boo Shadow Reef merülőhelyén készült. A merülés vége felé, a sekélyebb zátonytetőn találtuk a fiatal fehéruszonyú szirtcápákat (Triaenodon obesus), amelyek egy nagy táblakorall alatt reggeli pihenőjüket töltötték. Néha kiúsztak egy-egy körre, de mindig visszatértek a pihenőhelyükre.

Kukucs! - A korlátozott látótávolság miatt végtelennek tűnő tengerifű-mezőkön sok-sok időt eltölthetünk anélkül, hogy állatokkal találkoznánk. Így történt ez azon a merülésen is, amelyen ezt a képet készítettem. Egyszer csak homokfelhő szállt fel a távolban, amit egy békésen legelésző közönséges levesteknős (Chelonia mydas) vert fel maga körül. Annyira belemerült a majszolásba, hogy egyáltalán nem zavarta, ahogy csendesnek éppen nem nevezhető buborékrobajjal megközelítettem. Egy darabig – akkor aztán e csendes óriás félbehagyta az étkezést, és végigmérte alkalmi ismerősét, a csőre szinte érintette a fényképezőgép optikáját védő üveg félgömböt. Egy rövid, ám átható pillantás után visszatért eredeti foglalatosságához, és békésen folytatta az étkezést.

Örvény - A smaragd üvegbéka (Centrolene prosoblepon) Costa Rica esőerdeiben él. Éjszaka aktív, a nappalt a levelek között megbújva tölti. Két nappal első találkozásunk után, ismét összefutottam vele, na persze nem véletlenül, tűvé tettem érte az erdőt, míg végül megleltem a nappali búvóhelyét. A kép egy banánféle új hajtásának hengerében készült. Két vakuval átvilágítottam a levelet, a gép beépített vakujának fényével pedig még egy pici direkt fényt is tettem a 'modellemre'.

Kanyargós - A kanyargós szillevéldarázs (Aproceros leucopoda) nevét a lárva jellegzetes rágási képéről kapta. A fiatal álhernyók kezdetben ilyen hullámos rágatokat képeznek szilfák levelein, később már az egész levelet lerágják, a főbb ereket meghagyva.

Turbulencia - A díszes fácánkakas (Phasianus colchicus) – amellett, hogy ezzel lenyűgözze a tojókat – kakatolással jelzi fajtársainak fészkelési területe határait. A mozdulatsor nagyon látványos, amit a madár önkívületben hajt végre. A fotón az utolsó fázis látható, amikor a kakas a szárnyaival lefelé csap. Ilyenkor akkora turbulencia keletkezik, hogy a környéken lévő száraz gaz a levegőbe repül.

Ürgesor - 2011 nyarán alkalmam nyílt négy napon keresztül ürgéket fotózni. Szerencsémre napközben is felhős volt az ég, így elfogadható fényekben tudtam megfigyelni és fotózni őket, amikor aktívan mozogtak a területen. Három ürge összeszaladt, és különböző formációkban álltak pár másodpercig modellt nekem. Ez volt a legérdekesebb póz…

Touché! - A madarak viselkedése, 3. díj - Gyakorlott vívóként viszi be a találatot a zöldkoronás briliáns-kolibri (Heliodoxa jacula) tojó egy hím fajtársának a szakadó esőben a Costa Rica-i köderdőben. Bár a kolibrik ártalmatlan, szépséges madárkáknak látszanak, meglehetősen agresszív állatok.

A legbátrabbak egyike - molnárfecskék fotózása nagy kihívás, mert ha sikerül is lencsevégre kapni a levegőben a madarat, attól még nem biztos, hogy jó lesz a kép. Rengeteget számít a szerencse: a mai, modern világunkban például teljesen valószínűtlen, hogy egy képen látható egy szembe repülő fecske, és a háttérben megjelenik egy neonzöld teherautó, felkapcsolt lámpákkal…

Halálos iszapfürdő - Az egyik hortobágyi halastavon az éjszakázó darvakat szerettem volna megörökíteni. Amint közeledett a reggel, a darvak folyamatosan hagyták el a tavat, és indultak napi körútjukra a pusztába, a több száz daruból egy nem tudta elhagyni a halálos iszaptengert: folyamatosan vergődött, s ettől teljesen belepte a sár. Amikor láttam, hogy reménytelen a helyzet, elindultam megmenteni a madarat. Kiemeltem a sárból s ekkor kiderült, hogy az egyik lába térdtől hiányzik. A megmentett madarat a Hortobágyi Madárkórházba szállítottuk, ahol ellátták és gondozták.

Szarvas utca - Állatok és környezetük, 1. díj - A kép 2012. május 8-án készült – sajnálatos módon éppen előtte egy héttel égett le több száz hektáron a bugaci ősborókás. Azzal a céllal szálltunk fel, hogy ezt lefotózzam. Miután elkészültek ezek a képek, kerültünk egyet Miklapuszta felé is. A legszebb fényekre értünk oda, és annyi volt a jó téma, hogy azt sem tudtam, merre fotózzak. Egyszer csak azt hallom a fejhallgatóban a pilótámtól: „Látod balra a szarvasokat?” Amint megtaláltam őket, három gyors sorozatot engedtem rájuk, és már el is tűntek a keresőből. Ez az egy kép lett éles.

Hegyestű - Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén, Monoszló közelében található az egykori bazaltbánya, amelyben feltárul az 5–6 millió évvel ezelőtt keletkezett vulkán belseje. Kihűlés közben sokszögletű, függőleges oszlopokként megdermedt, hazánkban egyedülálló bazalt lávazuhatag alakult ki. A látvány önmagában is lebilincselő, de ezeknek a köveknek sokmillió éves történetük van – ezt a történetet szerettem volna fénnyel elbeszélni, fényképezőgéppel megfesteni.

Csillagok alatt - Egyik kedves fotós témám a barna varangyok kora tavaszi vándorlásának különös hangulatú éjszakai megörökítése. Tavaly támadt az az ötletem, hogy szépséges háttérben és kompozícióban, a csillagok beexponálásával fotózzam meg a békák éjszakai mozgását. A Börzsönyben napokon keresztül 'békaperspektívából' figyeltem és fotóztam a gyönyörű csillagos égbolt alatt mozgó példányokat. A kép elkészítéséhez nagyon fontos volt a megfelelően alacsony hőmérséklet is, ami lelassította, és hosszabb mozdulatlanságra késztette őket. Idén márciusban végre összeállt a kép…

Vándorfelhők

Bal oldal: Csillageső, Napnyugtától napkeltéig, 3. díj, / Jobb oldal: Esti pihenő, Ifjúsági kategória, 3. díj

Átkódolt táj - Talán az őszi tájat szeretem legjobban fotózni a magasból. A légköri és időjárási viszonyok azonban sajnos ezt sokszor nem teszik lehetővé, éppen akkor, amikor a legszebb a táj. 2009-ben is, amikor ez a kép készült, már a legtöbb fa lehullatta leveleit, szinte az utolsó alkalmas napon tudtunk felszállni.

Csipke-rigó - Fenyőrigó csipkebogyót falatoz. Télen sok mindent kipróbáltam, hogy az objektívem elé csaljam e szépségeket. Az alma mellett a csipkebogyó volt a legnépszerűbb a rigók körében. A fotó mínusz 10 fokban készült, az idei havas napok egyikén.

Jin-Jang - Kompozíció, forma és kísérletezés, 1. díj és a Magyar Fotóművészek Szövetségének különdíja - 2012 februában egész Magyarországon nagyon nagy hidegek voltak. A folyamatos fagy vastag, de hómentes jégpáncélt alakított ki Nyugat-Magyarországon, a Mosoni-Duna egyik holtágán, ahol így érdekesebbnél érdekesebb jégkompozíciókat, jéggrafikákat sikerült fényképeznem.

Bal oldal: Kompozíció - Élet a vízfelszín alatt, 1. díj / Holdbűvölő - Fekete-fehér természetfotók, 3. díj