Védőnőket kísértünk a cigánysortól a budai hegyvidékig – Nagyítás-fotógaléria

A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Szendrőlád az ország egyik legszegényebb települése, a Bódva völgyében fekszik a 27-es számú főút mellett, Miskolc és a magyar-szlovák határ között félúton. Ildikó, a falu védőnője kilenc éve került ide, ez az első munkahelye. Nyugdíjba vonuló kolléganőjétől vette át a körzetet. ''Lehet, hogy innen megyek majd én is nyugdíjba, mint az elődöm'' – mondja a 35 éves nő.

Márta 41 éve teljesít védőnői szolgálatot a Hegyvidéki Önkormányzat alkalmazásában a XII. kerületben. A 62 éves asszony már nyugdíjba mehetett volna, de most is főállásban dolgozik. ''Amíg bírom, csinálom'' – mondja, mert ''nagyon a szívéhez nőtt'' a körzet, és a hozzá tartozó szülők, meg az önkormányzat is maradásra biztatták.

Szépen felújított orvosi rendelő, mögötte a polgármesteri hivatal, a főút másik oldalán szintén frissen renovált idősotthon. Ez Szendrőlád központja – ide koncentrálódik az egészségügyi ellátás és az a néhány munkahely, amit a falu tud a helyieknek biztosítani. A Fő utcáról balra letérve már düledező, lemállott vakolatú házak, szakadt drótkerítés.

A Hegyvidék Budapest leggazdagabb kerülete (a GfK éves vásárlóerő-index mérése alapján – a szerk.), a tágas polgári lakásokat többségében jómódú, középosztálybeli értelmiségiek lakják. Útközben Márta elmondja, hogy Pásztóról került a fővárosba az iskola elvégzés után, és szerencsésnek érzi magát, amiért a XII. kerületbe egyből felvették. Márta saját gyerekei mellett már több generációt ''felnevelt'' a kerületben, jár most több olyan anyukához is, akit harminc éve még ő méricskélt babamérlegen. Nehéz elképzelni ennél régebbi ismeretséget, ő mégis ragaszkodik hozzá, hogy minden szülővel magázódjon.

A védőnői szolgálat területi elven működik, lakosságszáma alapján Szendrőlád két körzetre bontott. A terhes tanácsadást, a csecsemő- és kisgyermekgondozást, plusz az iskolai és óvodai védőnői feladatokat ketten látnák el, de a régi kolléga, Marika néni több mint egy évvel ezelőtti nyugdíjazása óta az önkormányzatnak nem sikerült még új munkaerőt találni. Azóta Ildikó egyedül viszi mindkét körzetet, ami akkor is embert próbáló feladat lenne, ha nem Szendrőlád lenne az ország legfiatalabb települése. Körülbelül kétezer lakosából hétszáz körüli a kiskorúak száma, ennek mintegy fele iskoláskor alatti.

Márta emailben vagy telefonon szokott előre időpontot egyeztetni a XII. kerületben a szülőkkel arról, hogy mikor mehet látogatóba. Ilyenkor, nyáron, azt is figyelembe kell venni, melyik család, mikor és mennyi időre megy nyaralni. Ezt rendre meg is tudakolja mindegyiküktől, és a látogatások végén most olyan szezonális kérdések is előfordulnak, hogy szabad-e tengervízbe vinni a kicsit, vagy hány faktoros naptejjel kell bekenni, ha strandolni mennek.

A szendrőládi gyerekek többsége megrázóan szegény körülmények között nevelkedik, a szocpol lakásokban nemcsak, hogy gyerekszoba, de sokszor még asztal sincsen, bútorok is szegényesen. Több gyerek alszik egy ágyban, vagy épp a felnőttekkel. Sok házban vezetékes víz sincs, az udvaron van a vécé, a mosást, fürdést pedig az utcai kutakból, illetve a folyónál oldják meg a családok. Ott jártunkkor is épp nagymosás tartottak, a drótkerítések négyzetrácsai között száradtak a fehér babaruhák, rugdalódzók. ''Még a nagy szegénységben is figyelnek arra az anyák, hogy a rendelőbe tisztán, szépen felöltöztetve hozzák be a gyerekeiket'' – mondja Ildikó, majd hozzáteszi: van olyan, hogy az anya inkább nem eszik egész nap, csak a gyerekének legyen mit adnia.

''Szerencsére a körzetemben mindenki szívesen fogadja a tanácsaimat'' – meséli Márta, mikor arról faggatom: van-e olyan szülő, aki inkább nem veszi igénybe a védőnői szolgálatot. Ugyanis ez olyan népegészségügyi szolgáltatás, ami nem kötelező jellegű, egy hivatalos nyilatkozattal a szülő lemondhat róla.

Szendrőládon 50-60 csecsemőkorú (egy évesnél fiatalabb) gondozottat lát el Ildikó naponta, és 40 várandós kismamája van jelenleg. Hétfőn érkeztünk ide, ilyenkor szokott a családokhoz menni, hogy elmondja, a héten kik ugorjanak be hozzá. Aztán kedden terhes, szerdán csecsemő tanácsadás, csütörtökön felvilágosító előadás vagy állapotvizsgálat az iskolában, óvodában, pénteken megint látogatás és dokumentálás. Ildikónak embertelen mennyiségű papírmunkát kell hétről hétre elvégeznie, a terhesség adatolásától, a gyerekek kartonjain keresztül az oltási táblázatokig mindent külön kell vezetni. Emellett időről időre érkeznek megkeresések az óvodából vagy az iskolából, hogy írjon jellemzést egy-egy gyerekről.

A magyar védőnői hálózat elődjét, az Országos Stefánia Szövetséget a Monarchia arisztokratái és orvoskiválóságai alapították 1915-ben, különlegessége, hogy azóta folyamatosan működik. A jövőre 100 éves intézmény hungarikummá nyilvánításának szándékát tavasszal jelentette be a kormányzat.

A gondozottjai soha nem maradnak el vizsgálatokról, állítja Ildikó. Arra viszont sajnos neki kell figyelnie, hogy hónap végén lehetőleg ne utaztassa a családokat, és ne akkor kelljen gyógyszereket, vitaminokat venniük. Szükség van rugalmasságra, és legfőképp megértésre, amikor a szülőknek buszjegyre sincs pénzük, hogy a gyerekeket baj esetén a legközelebbi kórházba, Edelénybe vagy Miskolcra elvigyék.

''Szerencsére senkit nem kell egzecíroztatnom, hogy jöjjön már el státuszvizsgálatra (általános állapotfelmérés, hogy a kisgyermek jól fejlődik-e – szerk.) vagy csecsemő tanácsadásra'' – mondja Márta. Problémás esetekből is csak párra emlékszik az egész négy évtized alatt. Többnyire válási ügyek voltak ezek: előfordult, hogy elhelyezési pereknél kellett jellemzést írnia, vagy elmondania a tapasztalatait. Márta szerint a körzetben inkább harmincéves koruk felett szülnek először a nők, és általában 1-2 gyereket vállalnak. Jelenleg is csak egyetlenegy kiskorú anyukát tart számon.

''Képzeld, Ildikó, úgy néz ki, lesz egy új kismamád'' – állít meg minket egy helybeli anyuka Szendrőládon, majd a babakocsiban alvó csecsemőre terelődik a szó, akinek épp a héten lesz esedékes a státuszvizsgálata. Ildikó be is rendeli az anyukát szerdára, aki bőszen bólogat: persze, ott lesznek.

Márta is tisztában van azzal, hogy sok minden máshogy volt még, amikor ő tanulta a szakmát. ''Persze, aki nem ismer, mondhatja, hogy 'nekem ne mondja meg egy őskövület, mit kell csinálni!', mert esetleg az interneten vagy könyvekből utána olvasott a témának'' – magyarázza, de szerinte a folyamatos továbbképzéseknek köszönhetően mindig friss a tudása, és ezt valószínűleg a gondozottjai is látják, ezért bíznak benne.

Ildikó egy személyben védőnő és szociális munkás. Szendrőládon az összes család szociális hátterét ismeri, ők pedig nyíltan mernek neki beszélni a problémáikról. Nőgyógyászati kérdésekkel is jönnek hozzá a lányok és nők, akikhez egyébként kéthetente rendelni is kijár a faluba a nőgyógyász Edelényből. A településen rendelő háziorvosnak, és a mellettük lévő asszisztensnek is besegít olykor-olykor, például sebkötözéssel, de volt már olyan is, hogy újra kellett élesztenie valakit.

''Néha bosszantóan nagy részét elveszi a munkaidőmnek a dokumentáció'' – mondja Márta, de azt is hozzáteszi, hogy így van ez, amióta a pályán van. Neki sem kisebb a körzete, mint Ildikónak. A szabályok szerint maximum 250 gyerek tartozhat egy területi védőnő ellátása alá, de Mártánál 270 körüli ez a szám, Ildikónál pedig még ennél is magasabb.