Egy miskolci kényszerköltöztetés története - Nagyítás-fotógaléria

Horváthékat szeptember 15-én hétfőn értesítették, hogy el kell hagyniuk a szociális bérlakásukat, mert az életveszélyessé vált. A háromlakásos ház átellenes oldalából ugyanis pár nap alatt elhordták a környékbeliek az építőanyagot, ami miatt a szerkezet megroggyant. A téglaanyag elhordása népszerű szokássá vált a környéken, amióta az önkormányzat sorban költözteti ki a családokat a lakásokból. Van, akit egyszerűen kilakoltatnak, mások cserelakást kapnak. Az üresen maradt lakások azonban könnyű prédának számítanak azoknak, akik a téglaanyag elhordásából remélnek plusz pénzt.

Horváthék 1996 óta bérlik az Orsós utcai lakást. Az édesanya, Kata szerint már az odaköltözés is gyorsan zajlott, őt egy továbbképzési tanfolyamról hívták ki, hogy kiutalták nekik a házat, azonnal költözniük kellene, mielőtt még betörnek. Most, 18 év után ugyanilyen sürgősen kell távozniuk. Annyi változott, hogy mára már többen lettek. A férjén, Lajoson kívül velük él még két kiskorú gyerekük, illetve a lányuk, és három unokájuk. A legkisebb alig pár hónapos, édesanyja tartja a karjában.

A kőműves szakmával rendelkező apa, Lajos éppen a bojlert szereli le két fiával. Arra számítanak, hogy szükségük lesz rá az új lakásukban. Amelyről egyelőre még nem tudnak semmit. Az önkormányzatnál kijárták, hogy kaphassanak egy bérlakást, anélkül ugyanis lakás nélkül maradtak volna. “Hirtelen jött mindenkinek, hogy költözni kell” – mondta Kata. Azt mondták nekik, hogy a mostanihoz hasonlóan az új lakás is szoba-konyhás lesz, de a címen kívül semmit nem tudnak még róla.

Ifjabb Horváth Lajos kilencedikes a helyi vendéglatóipari szakmunkásképzőben, szabadidejében szívesen gitározik, vagy rapzenét hallgat. Semmiképpem sem szeretne panelházba költözni, mert attól fél, hogy ott a szomszédok miatt nem tud majd zenét hallgatni. A nyár nem alakult tól jól számára, mert hiába keresett magának szakmai gyakorlati helyet, sehol se alkalmazták. Még arra a húsz napra sem, amennyit az iskola megkövetel a továbbtanuláshoz. “Mindenhol azt mondták, bárcsak tegnap jöttél volna” – mesélte, mire édesanyja hozzátette, lehet azért történt mindez, mert cigány. 3,6-os átlaggal zárta az előző évet, most mégis újra kell járnia a kilencediket.

''Azért jó volt a Békeszálló?'' – kérdezte Kata a gyerekeit, miközben pár házzal arrébbról hangos veszekedés hallatszódott. Két nő verekedett össze, és egy férfi ordibált két másikkal, akik egy német rendszámú BMW mellett álltak, majd nem sokkal később el is hajtottak. A gyerekek azt mondták, szerettek a Békeszálló-telepen élni, Kata szerint azonban valószínűleg jobb lesz nekik máshol, az utóbbi időben például nagyon félt attól, hogy felszednek a földről kábítószeresek által elhagyott tűket. Ezek ugyanis az utóbbi időben elszaporodtak.

Arra a kérdésre, hogy mi fog neki a legjobban hiányozni az Orsós utcai lakásból, az ifjabbik Lajos azt felelte, hogy a fala, amelyre egy képet is rajzolt. Azt mondta, hogy egy lánynak csinálta, de ő már elment. ''Újat csinálok majd, csak nem szerelmeset'' – mondta.

Kata szerint úgy ahogy elfértek az Orsós utcai lakásban. Ő a férjével a konyhában aludt, a gyerekek a kanapén a nappaliban, a lánya pedig az unokákkal egy külön lakrészben. Mindketten közmunkásként dolgoznak, de ketten együtt így is csak havi 106 ezer forintot keresnek.

Lajos és az öccse, Sanyi szabadidejükben szívesen számítógépeztek, gyakran a szomszédban lakó fiúkkal együtt. Sanyinak annyira tetszenek a gépek, hogy számtógépszerelőnek akar majd továbbtanulni. Egyelőre azonban amiatt aggódik, hogyan fog bejutni az iskolába az új lakóhelyéről. Az ugyanis jóval messzebb lesz, valószínűleg bérletre is szüksége lesz. A barátaitól is távolabb kerül, akik eddig mindennapos vendégek voltak Horváthéknál, hiszen csak pár házzal laktak arrébb.

Kedden estefelé Lajos elhatározta, nem várnak tovább, megnézik maguknak az új lakást. Tudniuk kell mekkora, hogy lássák, mi fér el benne, és mi nem. Egy rokonuk elfuvarozta őt, a feleségét és a fiát a város másik oldalára, a József Attila utcába. A telekre egy felüljáró mellett akadtak rá, a lakás megtalálása azonban nem volt könnyű.

Először úgy gondolták, hogy az utcafronton lévő házban kell keresniük az új lakásukat, de hamar kiderült, hogy rosszul gondolták. Az első emeleti erkélyen egy ismerősre akadtak, akinek szintén a közelmúltban kellett költöznie. Ő útbaigazította őket: menjenek jól hátra az udvarba, ott fogják találni a címben megjelölt lakást. Séta közben több bérlakás mellett is elhaladtak, amelyeken látszott, hogy az ottélőket már kiköltöztették. Az ablakok be vannak falazva, amelyet a lakók kiköltöztetése után az üzemeltető szokott megtenni, hogy így akadályozza meg azt, hgy önkényes lakásfoglalók költözzene be a házba. ''Te jó ég, cigánytelepről cigánytelepbe'' – mondta Kata.

Végül rátaláltak az új lakásukra. Egy nagy szoba, egy konyha, WC és a fürdűszoba. Hasonló a régi lakáshoz. Az áram azonban nincs bekapcsolva, Lajos szerint azért, mert tuduják, hogy csak másnap fognak beköltözni, és biztos csak akkor fogják bekapcsolni. Három hónapig lakhatnak benne, utána újra költözniük kell, de egyelőre fogalmuk sincs, hogy hová.

''Sok munka lesz még vele'' – mondta Lajos, miközben ellenőrzi, hogy van-e víz. A kertben lévő szemetet el kell majd szállítani, a falakat pedig le kell festeni.

Pár perc nézelődés után Horváthék visszaindultak a régi lakásukba. Az önkormányzat megígérte, hogy másnapra küld egy teherautót segíteni a költözködésben. Az ifjabb Lajos örül, mert az új lakásban talált egy plakátot Eminemről, a kedvenc rapperéről. A gitárokat és az energiaitaldoboz-gyűjteményét már összepakolta. A számítógép és a monitor is készen áll.

Sanyi sajnálja, hogy az új hely messze van az iskolától és a barátaitól. Szerinte ezzel vége annak, hogy a barátok este átjárnak hozzájuk számtógépezni. Kati azzal nyugtatja, hogy ahogy ő ismeri a fiúkat, már másnap ott fogja találni őket az új lakásban.

''Anya, most akkor mit mondjak, melyik az otthonom, ez, az, vagy a következő?'' – kérdezte az egyik gyerek. ''Lehet ez az itthon, az meg majd az otthon'' - mondta Kata.

Ez volt az utolsó éjszakájuk a lakásban, ahol 18 évig éltek.

Szerdán délelőtt folytatódik a pakolás. A család azonban váratlan problémával szembesült: a kanapé nem fér ki az ajtón. Végül kiszedték az ajtófélfát. A segédkező barátok is jól jártak, elvihették az ablakokat. Amelyikre nem volt jelentkező, azt kövekkel betörték.

A bojler, a kanapék és egy tucat másik dolog már összepakolva. A kutya egyelőre marad, ahogy a kertben nevelt virágok is. Utóbbiakat a szomszédoknak ajánlottak fel, előbbit egy barát veszi magához. Megérkezik a költöztető autó is. A vezetője szerint az utóbbi időben rengeteg munkája van a bontásra ítélt telepeken.

Eközben a tetőn idegenek jelennek meg, hogy a ház összedőlt feléhez hasonlóan elkezdjék elhordani az értékes építőanyagokat.

Három fordulóval az összes csomag átkerül az új lakásba. A legtöbbet be sem viszik a házba, hanem az udvaron hagyják, hogy ne kelljen újra kipakolni a festés miatt. Amihez egyébként azt mondták, nem is biztos, hogy hozzá kéne kezdeniük, hiszen lehet, hogy csak pár hetet marardnak a házban.

A helyére kerül a gáztűzhely és a kanapé is, áram azonban még mindig nincs. Lajosban felmerül, hogy talán nekik kell bekapcsoltatniuk, ezért amint kipakoltak a teherautóból, kocsiba ülnek, hogy még zárás előtt beérjenek az áramszolgáltató ügyfélszolgálatába. A gyerekeknek jobban tetszett a Békeszálló-telep, ahol felnőttek. Azt mondták, hogy az új lakás kisebbnek tűnik nekik. Lajos eközben már a kicsinosításon gondolkodik: a szobákat lefestené, a nappalit pedig kettéválasztaná.

Nem értek be időben az áramszolgáltatóhoz, így nem tudták felkapcsoltatni az elektromosságot. Az első éjszakát lámpa és meleg víz nélkül kell eltölteniük, végül Lajos a szomszédtól kér segítséget, és kerten keresztül áthúznak egy kábelt, amelynek segítségével legalább a nappaliban tudnak világítani.

A gyerekek közben leheverednek. A nappali tele van falrajzokkal, főleg nőalakokról. A szomszédok szerint a korábbi lakóknak azért kellett menniük, mert nem tartották karban a házat, így az lassan pusztulni kezdett.

A költöztetés utáni héten az önkormányzat nekilátott Lajosék korábbi otthonának a bontásához.

''Minden körülmények között végigvisszük a gettókultúra elleni harcot!'' – mondta a Fidesz-KDNP miskolci frakciójának vezetője, Kiss János