Álmok és remények Kínában

Kína tizennyolcezer kilométeres partszakasza az északi Jalu folyótól egészen a déli Beilun folyóig húzódik. A táj a terület harminc évvel ezelőtti megnyitása óta folyamatosan változik: az itt található városok gyorsuló ütemben fejlődnek, sokan költöznek ide vidékről illetve az ország más pontjairól.

Fülöp Máté (szerkesztő)

Kínában évente több százmillió ember talál munkát az ország valamelyik másik pontján. A hagyományos Tavaszi Fesztivál idején ezek a dolgozók hazamennek, így a családtagok erre a rövid időre újra együtt lehetnek. Sokan azonban az elvándorlás miatt már nem is emlékeznek arra, milyen érzés, ha valakinek van igazi otthona.

A partmenti területek egyfajta ablakot jelentenek Kína és a világ más területei között. A közvetlen kapcsolatnak köszönhetően ennek az országrésznek határtalanok a lehetőségei, egyszerre gyönyörű és egyszerre szomorú is ugyanakkor: sokan érkeznek ide nagy tervekkel és álmokkal, aztán lassan ők is beleolvadnak a tömegbe, és sodródnak a többiekkel. Ráadásul az egyre növekvő környezetvédelmi problémák arra kényszerítik az itt élőket, hogy kiemelten foglalkozzanak a megoldások keresésével.

Gyermekként imádtam a tengert, titokzatosnak láttam és soha nem érinthettem meg. Most ugyanúgy érzek, mint azelőtt. Azért jövök ide, hogy erős érzelmek, gazdagon illusztrált képek után kutassak. A tenger az élet és egyben az álmok kezdőpontja is, szülővárost pedig a szívemben keresek - vallja a fotós, Csang Hsziao, aki 1981-ben született Yantai városában, a kínai Santung tartományban. Tanulmányait a Yantai Egyetem Építészet Tanszékén végezte, 2005-től fényképészént dolgozott a Chongqing Morning Postnál. 2010-ben mutatkozott be első egyedi kiállításával, ''Tengerpart'' anyagát 2011-ben először a lyoni Le Reverbere, majd a párizsi Baudoin Lebon galériában tekinthették meg.

Zhang Xiao