hvg.hu: Néhány napja jelent meg magyarul a Dobd be magad! (Lean in!) című könyve. A mű amerikai megjelenése óta mely kritikák érintették a legérzékenyebben, és volt-e, amit fontolóra vett?

Sheryl Sandberg: Ez egy nagyon személyes dolog. Azért harcolok, hogy ne legyen elég a status quo, hogy a nők döntéshozókká válhassanak, a férfiakkal együtt. Azt mondom, hogy nem motiváljuk eléggé a kislányokat, hogy vezetőkké váljanak, miközben a kisfiúkat nem csupán bátorítják, de el is várják tőlük a vezetői minőséget. Ha ugyanezt egy lánynál látják az emberek, akkor azt „főnökösködőnek vagy parancsolgatónak” csúfolják. Ez mindenhol így van, és minden nyelven van rá kifejezés.

A vita mindenkit érint, legyen az apa vagy anya, dolgozó ember, illetve munkatárs. Nem csoda, hogy mindenkinek határozott véleménye van a témáról, és nem feltétlenül értünk egyet. De diskurzus nélkül nem változik semmi. Azt hiszem, a Dobd be magad! egy eszmecsere, amire szükség volt és van. Ez egy kezdet, nem egy konklúzió, de fejlődést vitával lehet csak gerjeszteni.

Fifty-fifty

Magyarországon a parlamenti helyek körülbelül 8,8%-at foglalják el nők. Az Európai Parlamentben a képviselők egyharmada nő... A vezető pozícióban levő nők aránya az üzleti világban még ennél is alacsonyabb. A Fortune magazin 500-as listáján szereplő cégek vezérigazgatóinak mindössze 4%-a nő – írja Sandberg könyvében, aki ugyanennek a magazinnak 50-es listáján a 8. helyet foglalja el a legbefolyásosabb nők között az üzleti életben, továbbá 2012-ben benne volt abban a koedukált százas listában, amit a Time magazin állít össze évről évre a legbefolyásosabb emberekről az egész világon. A Facebook operatív igazgatójának víziója, hogy ha a nők elkezdik bedobni magukat, akkor a 10 alatti százalékpontok belátható időn belül az 50 felé tendálnak: „A valódi egyenlőséget az jelentené, ha olyan világban élnénk, ahol az országok és cégek felét nők irányítják, a háztartások felét férfiak vezetik. Meggyőződésem, hogy szebb világ lenne.” A Dobd be magad című könyvben a saját karrierlétráján – azaz, ahogy ő nevezi mászókáján – vezeti végig az olvasókat, és bemutatja, hogyan lehet elérni, hogy nőként és családanyaként vezetői pozícióba kerüljön és ott is maradhasson az ember. Az egyik legfontosabb tézise, hogy a nőknek oda kell ülniük a tárgyalóasztalhoz, mert amíg szégyenlősen a háttérben maradnak, és saját maguk nem hiszik el, hogy ők is képesek az irányításra, addig a férfiak sem fogják.

hvg.hu: A nőket sokszor vádolják azzal, hogy csábítás árán jutnak feljebb a ranglétrán, és a kelet-európai régióban még mindig az az elképzelés, hogy más módon egy nő nem is futhat be fényes karriert, miközben a munkahelyi szexuális zaklatást félvállról veszik a joggyakorlatban. Miként viselkedjenek a nők, és hogyan reagáljanak a támadásokra, hogy ne váljanak se támadások, se híresztelések tárgyává?

S. S.: A gender jellegű kihívások nagyon mélyen gyökereznek. Szerencsétlen helyzet, hogy a zaklatás egyáltalán még napirenden van bárhol a világon. Miközben minden országban más-más szabályozást igényel, nagy hangsúlyt kellene fektetni arra is, hogy védőmechanizmusok és vezérelvek működjenek egy általános síkon.

Hiszem, hogy olyan problémák, mint például a szexizmus, azt is demonstrálják, mekkora szükség van nyíltan beszélni a nemek közötti különbségekről, és hogy tényleg milyen kritikus jelentőségű az, hogy nők kerüljenek vezetői pozíciókba. Ha tényleg elkezdünk nyitni ilyen ügyekben, akkor szembesülhetünk saját előítéleteinkkel, és megváltoztathatjuk véleményünket. Ha pedig több nő kap hatalmat a munka világában, ők hatással lesznek annak kultúrájára. Képesek lesznek arra, hogy párbeszédet szítsanak, és a változásokat elősegítsék.

hvg.hu: Melyek a legfontosabb feminin tulajdonságok, amelyek alkalmasabbak lennének a tesztoszteron vezette világ irányítására?

S. S.: Itt nem feminin értékeken van a hangsúly, melyek átvennék a hatalmat a tesztoszteron irányította minőségen, hanem azon, hogy dolgozzunk és működjünk együtt annak érdekében, hogy a munkahelyek produktívabbak, az otthonok pedig boldogabbak legyenek. Warren Buffet híres mondása volt, sikerének egyik oka, hogy csak a világ egyik felével kellett felvennie a versenyt. Szerintem viszont akkor sokkal jobban működne a társadalmunk, ha a népesség egészét emberszámba vennénk, és minden tagjának érvényesülhetne a tehetsége. A tarkább, nagyobb diverzitást felmutató csoportok jobban teljesítenek.

Ám nem érhetjük el az egyenlőséget az irodákban, ha otthon nincs meg az egyensúly. Ezt nagyon egyszerű megvalósítani: a férfiaknak többet kell foglalkozniuk a gyerekeikkel és a háztartással. Amerikában sok helyen úgy hívják a például a csecsemőosztályt, hogy „Mommy and me" [anya és én – a szerk.], ez azért nem túl hívogató az apáknak. Sokkal jobb munkát kell végeznünk otthon egyenlőség terén ahhoz, hogy az azon kívül is megvalósulhasson.

Könnyen beszél?

A legtöbb kritika Sandberget a státusza és vagyona miatt érte, a jelenleg nettó 400 millió dollárt érő nő jómódú családba született, a Harvardra járt egyetemre, és a Facebook előtt is vezető pozíciókat töltött be (például a Google-nál és a Világbanknál). Férje, bár ugyancsak vezérigazgatói pozíciót tölt be egy internetes cégnél, az a ritka fajta, aki nem csak szívesen cserél pelenkát, de a háztartási munkákból is szó nélkül kiveszi a részét, ami egyáltalán nem tipikus.   Van, aki azt is szemére veti Sandbergnek, hogy fehér amerikaiként könnyen beszél, és már egy afroamerikai, kevésbé szerencsés helyzetben lévő asszony is képtelen lenne a nyomába érni a szabad, nyugati világban, nem beszélve a világ olyan részein élő nőket, ahol még a tanulás is férfidolog.   A Time magazin recenziója az anyai és emberi ösztönöket hiányolta az üzleties hozzáállással szemben a könyvből, az És mi lesz a gyerekekkel című cikkben azt írták: „elutasító a mélyen emberi és pótolhatatlan tapasztalattal, ami egy gyerek nevelésével jár. Az elkerülhetetlen igazság az, hogy ahhoz, hogy ha bedobjuk magunkat egy dologban, a másikból ki kell szállni.

hvg.hu: Különböző módon neveli a fiát és a lányát? A lánya határozottabban fog a tárgyalóasztalhoz fog ülni?

S. S.: Azt szeretném elérni, hogy a lányom – és minden kislány a világon – megértse, megvan benne a képesség arra, hogy megvalósítsa az álmát, bármi is legyen az. Visszatartanak minket a szűk látókörű sztereotípiák, a nők nem kapják meg ugyanazt a támogatást, ha vezetésről van szó, ahogy a férfiak sem, ha nevelésről és a gyerekekről való gondoskodásról. Egyenlőségre van szükség az élet minden területén, nem csak a tárgyalóasztalnál, de az étkezőnél is. Egy egyenlő világban, a lányom úgy fejlődhetne, hogy a munka világában ugyanúgy elfogadják, ahogy a fiamat akkor, ha netán úgy döntene majd, hogy otthon marad a gyerekei mellett.

hvg.hu: Van valami amit szívesen hozzátenne a mai állás szerint a könyvhöz, esetleg tervezi a folytatást?

S. S.: Nem tudom még, hogy lesz-e folytatás. Ha igen, akkor mindenképpen arra fókuszálok majd, hogy „dobják be magukat” a nők és a férfiak, hogy jobbítsanak az életükön. Azóta meghallgathattam a nők egyéni történeteit, és olyanokkal is találkoztam, akik "Dobd be magad"-szakköröket alakítottak mentorok vezetésével, és rendszeresen összejönnek, eszmét, tapasztalatokat cserélnek, és tanulnak egymástól. A mentoraik segítenek nekik, hogy végre hallassák a hangjukat, és vegyék a bátorságot, hogy odaüljenek a tárgyalóasztalhoz.

Inspirálnak azok az anyák, akik jobb tanárokért harcolnak, ahogy azok a vállalatvezetők is – akár nők, akár férfiak –, akik napirenden tartják a nemek közötti különbséget a mítingeken.

hvg.hu: Mit gondol, ön egy kivételesen jó játékos a férfiak világában, vagy inkább a nők világának feltalálója?

S. S.: Kétségkívül egy férfiak irányította világban élünk. Nekem is fáj, hogy a nőknek ebben a világban kell működniük és balanszírozniuk, de azt remélem, hogy ha sikeresen navigálunk ebben a törékeny rendszerben, akkor meghódíthatjuk és megváltoztathatjuk. Biztosra vehetjük, hogy a világ jobb lenne, ha nők irányítanák? Szerintem próbáljuk meg!

Kövesse a hvg.hu Élet+Stílus rovatát a Facebookon is!