Ma a Gresham úgy működik, mint egy hamisítatlan multi: a nyugati tőkével és hotelipari szaktudással párosított magyar építőművészeti alkotás busás profitokat hozó vállalkozás. Ám olyan alapadatok, mint a bevétel vagy a kihasználtság, de még a felszolgált libamáj receptkombinációja is hadititok.

A cégismertetőkből ugyanakkor kiderül, hogy a Gresham mögött a Four Seasons szállodalánc áll, a pesti luxushotel is a big business része. Maga az épület az ománi szultanátusé, amerikai sajtófülesek szerint az évente 3 milliárd dollár árbevételt besöprő kanadai Four Seasons Hotels & Resorts – amelynek két főtulajdonosa a Microsoft-mágus Bill Gates és a szaúdi királyság egyik hercege – csupán „házbérlő”: úgymond menedzseli, magyarán üzemelteti az ötcsillagos szállodává alakított Greshamet.

Kattintson Nagyítás-fotógalériánkért!

Fazekas István

Az árfekvésében is csillagászati hotelszentély azonban még az építőművészet iránt érdeklődőket is kellőképpen távol tartja, ami alighanem veszteség, elvégre ez a szecessziós remekmű is hozzátartozik a város látnivalóihoz. Aki ide benézhet, rögvest megérinti az egykori századfordulós pompa és a modern kényelem keverékének sajátos világa.

A szállodaenteriőr – a márványpadló, a míves megmunkálású falburkolat, az üvegtetős passzázs, a sokféle művészi ólomüvegablak vagy a főlépcsőház korlátrácsozata – mind-mind belsőépítészeti bravúr.

„A ház igencsak kalandos utat járt be százados története során” – mondja Fouad Shafik a szálloda marketingigazgatója, s a kezünkbe nyomott ismertetőkből kiderül: a londoni Gresham Életbiztosító Társaság pályázata alapján a nyugati egyetemeken pallérozott építész, Quittner Zsigmond tervezte a palotát, korának legkiválóbb magyar mestereivel.

Az 1906-ban felavatott csodaépület nemcsak szecessziós stíluselemeivel, hanem technikai újdonságaival is elkápráztatott: akkoriban egyedülálló módon központi porelszívó működött benne, a fűtést és a meleg vizet központilag szolgáltatták, s a lakók választhattak a gáz vagy az elektromos világítás között, mivel mindkét vezetékrendszer be volt építve a falba.

Talán mondani sem kell, hogy a tehetősek körében divat volt ott lakni (a felső emeleteken akkor luxuslakások sorakoztak), s kultúrtörténeti emlék, hogy a két világháború között ott működött a szabad szájú, majd betiltott Békeffy-kabaré, kávéházában pedig az úgynevezett Gresham-kör asztaltársaságot haladó szellemű művészek látogatták.

Ám az elmúlt évtizedek viharai a Gresham-palotát is keservesen megtépázták. Amikor 1945-ben a visszavonuló német csapatok felrobbantották a Lánchidat, az elektromos vezérléssel lesüllyeszthető, pávás motívumokkal díszített vaskapuk kiszakadtak a helyükről, az orosz katonák pedig tüzelőanyag híján bútorokat égettek az épületben, hogy meleg legyen.

Kattintson Nagyítás-fotógalériánkért!

Fazekas István

Az 1948-as államosítást követően hovatovább rablógazdálkodás folyt, jóllehet védett műemlékké nyilvánították az épületet. Ennek ellenére az egykor elegáns apartmanokat otromba módón szétszabdalták kisebb lakásokra, a berendezések és díszek, köztük a különleges Zsolnay fali csempék ebek harmincadjára jutottak. A megsérült márványlépcsőket egyszerűen lebetonozták, a mennyezeti stukkókat nem egyszer leverték, a mahagóniból készült felvonószekrények beszállóit pedig „felújításkor” lángvágóval távolították el, s oda nem illő alumíniumajtókkal pótolták – olvasható a Városvédő Egyesület egyik kiadványában. A nyolcvanas években e civil szervezet megbízásából Mester Éva iparművész restaurálta Róth Miksa Kossuthról készült ólomüvegablakát, hogy így is felhívják a figyelmet a páratlan értékek pusztulására.

A megújulási fordulat egészen az ezredfordulóig váratott magára. A privatizációs csörtéktől már akkor sem mentes helyreállítási program épülete a kilencvenes években a Gresco Befektető és Vagyonkezelő Zrt. tulajdonába ment át, kifejezetten azzal a céllal, hogy a Four Seasons szállodaként felújítsa.

A Gresham kulcsait végül a tervezettnél 3 évvel később, 2004-ben, 26 milliárd forint ráfordítással adták át, mivel a restaurátoroknak nem kevés nehézséggel kellett megbirkózniuk. Így például azzal, hogy a falakat borító Zsolnay-csempék máztitka az egykori mesterrel együtt sírba szállt, s a hiányzó darabok eredetivel megegyező pótlásához még a pécsi majolikagyár idős dolgozóit is kifaggatták.

Ma a 179 szobás Gresham szuperluxusát jobbára a pénzes nemzetközi vendégsereg élvezheti. A szobaárak vendégéjszakánként 260 eurónál kezdődnek, de a 198 négyzetméteres királyi lakosztály – amelyben az art nouveau bútorzat 11 millió forintot kóstál – egy éjszakára 1,5 millió forintba kerül. A minibár sem két fillér: egy 3 decis Drehert 1600 forintért vesztegetnek. A kilátás azonban már ingyen van, a szálloda emeleti ablakaiból kinézve a budai vároldal panorámája meseszép.

Kattintson Nagyítás-fotógalériánkért!

Fazekas István

Ám a szecessziós gyönyör önmagában véve még édeskevés lenne az elvárt vendéglátáshoz, a Gresham titka a szolgáltatások perszonalitásában rejlik – fejtegette Leonardo di Clemente, a szálloda séfje, aki ennek illusztrálására többek között elmondta: vendégeik fogyasztási szokásait öt évre visszamenőleg megőrzik, csakhogy kedvükben (és pénztárcájukban) járjanak. Arra a kérdésre azonban, vajon kik is a vendéghírességek, a gyorsbeszédű olasz direktor már szófukarabbá vált. Mint magyarázta, a diszkréció mindennél fontosabb: üzletpolitikájukba az sem fér bele, hogy ország-világ előtt eldicsekedjenek neves látogatóikkal.

Bakos-Blumenthal Fanni, a szálloda PR-vezetője is csak sejtetni engedte, hogy vendégeik között éppen úgy megtalálhatók a filmjeiket itt forgató hollywoodi celebek, mint a feltűnést kerülő üzletemberek vagy politikusok. Az már bennfentesek értesülése, hogy ez utóbbi a magyar elitre is vonatkozik – választékos ízlésükre vall, hogy párthovatartozásuktól függetlenül közülük jó páran sűrűn megfordulnak a szálló étkezdéiben.

Így aztán azoknak a kíváncsi halandóknak, akik az építőművészeti élvezkedésért megengedik maguknak, hogy beüljenek a szállodai kávéház süppedő foteljeibe, s megkóstolják a felkínált sütikölteményeket, mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk. Némi vigasz, hogy ilyen Rigó Jancsit máshol nemigen ehetnek, s a pesti Four Seasons olcsóbb a négy évszakos New York-inál vagy a párizsinál.