A nyár eleje a fürdőruhapróbálgatás és az azokba való belefogyás idegtépő időszakát jelenti a legtöbb nő számára. Ennek persze már régen vége, még ha minden évben újra el is jön, és nők ezrei nézegetik magukat utálkozva az öltözőfülkékben. Nekik azonban azt tudjuk csak üzenni: tessék nézni a  oldalát! Hiszen legalább nem kell harisnyában levonulni a strandra, mint a régi idők lánycsoportosulásainak. Az alábbiakban végigrohanunk azon, hogyan alakultak át a fürdőruhák a XX. században, lépésről-lépésre.

1910-es évek
Jószerével arról szóltak az 1800-as évek, hogy a nők a lábuk teljes elfedésére lettek kárhoztatva: hosszú dresszek, nadrágok, harisnyák, bundabugyik, csak nehogy valami kificcenjen. A múlt század elején azonban egyre több nő vett részt vízisportban, és muszáj volt levetni ezeket a viktoriánus jellegű, nehézkes göncöket: megjelentek az ujjatlan ruházmányok, de még bőven térdig értek.

1920-as évek
Ennek az évtizednek az elején még dívott a zokni a fürdődresszhez, a szövetek mennyisége már elkezdett csökkenni, több bőr került terítékre, és kezdtek jobban látszani a női testek kontúrjai. A ruha színe eleinte még tompa szürke volt, az évtized előrehaladtával, jóval később tűntek csak fel a minták és a világosabb árnyalatok.

1930-as évek
A harmincasokban már láthatjuk a mai fürdőruhák korai előképét. A gyapjú jerseyt felváltotta a lélegző pamut, és még többet vágtak alul-felül, hogy több látszódjon a lábból és a nyakrészből. Az úszóból lett színésznőnek, Esther Williamsnek nagy szerepe volt ezeknek a stílusoknak a népszerűsítésében.

1940-es évek
Ahogyan csökkent a fürdőruhák anyagmennyisége, úgy váltak láthatóvá a testeken a fizikailag problémás területek. Fel is csillant az egyre kevésbé népszerű fűzőgyártók szeme, és visszatértek az iparba elasztikus panelekkel tervezett fürdőrucijaikkal, amik lelapították a hasat, meg a melltartókosárral.

1946
Bizony, itt most nem századot jelölünk, hanem évszámot, éspedig azért, mert Louis Reard ekkor találta fel a - nukleáris tesztrobbantásról elnevezett, mert robbanékony hátúsnak szánt - bikinit. Ez be is robbant, és innentől meghatározóvá vált egészen napjainkig.

1960-as évek
Az ellenkultúra évei nyilván nagyot dobtak azon, hogy liberalizálódjanak a női dresszek, és ahogy az elmék gondolatokkal (és hallucinációkkal) duzzadtak, úgy mentek össze a bikinifelsők, az alsó viszont maradt a popsi alatt megvágva. A nylon megjelenése azonban már könyörtelenül megterített annak az időszaknak, hogy a fürdőruhák szűkebbek és rugalmasabbak lehetnek, mint valaha. És lettek is.

1970-es évek
Végre eljött az idő: a bikinialsókat magasabban vágták a gyártók, megjelent annak az archetípusa, amit ma string bikininek hívunk.

1980-as évek
Talán nem mondunk újat azzal, hogy a méret ismét törpébb lett egy fokkal, egyre több helyet hagyva a popónak, és egyre több férfi szempárt tapasztva azokra. Amerikában ekkor tűnt fel először a brazil tanga.

1990-es évek
A fürdőruhás nő eszményképét ebben az időszakban talán senki nem hozta annyira erősen, mint Pamela Anderson a Baywatchban. Bár a combnál már roppant merészen sikerült felvágni-felkerekíteni az ő csini piros életmentő dresszét, még mindig ez volt a legszerényebb ruhadarab, amit karrierje során hordott. A nyolcvanas évek borányos vonalához képest ez a stílus kifejezetten illedelmesnek számított.

Helló, 2000!
De aztán eljött a mi időnk, és már semmi nem parancsolt megálljt a női bájak mind szélesebb körű közszemlére tárásának. A dizájnerek elsajátították az "anything goes" szemléletét, vagyis hogy mindent szabad (de semmit sem muszáj), ennek köszönhetően ma a retrós visszakanyarodások és az egészen forró g-string bikinis dolgok éppúgy megférnek egymás mellett.

(forrás: http://www.divinecaroline.com)