Az utóbbi években a nyári szezon egyik legkedveltebb titkos tippje a sokat utazók körében Skócia, és főként annak fővárosa, Edinburgh. Hogy miért is? Nos lássuk.
Edinburgh 450 ezer lakosával Glasgow után Skócia második legnagyobb városa, és 1999 májusa óta – mikor is Skócia visszakapta parlamentjét – ismét főváros. A város valóban mindennel rendelkezik, ami egy igazi fővárostól elvárható: van itt nemzeti galéria, nemzeti könyvtár, számos múzeum, színház, koncertterem, botanikus kert, két focicsapat az első ligában, klubok, diszkók, csodálatos természeti környezet és a tenger.
Egész Angliában - London után - itt a legmagasabbak az ingatlanárak, ez is tükrözi Edinburgh vonzerejét. Emellett még azon a brit listán is éllovas, amely a városokat életminőségük, élhetőségük alapján rangsorolja. És ezt nem csak lakói látják így, hanem a turisták is, hiszen Edinburght évente több mint egy millió látogató keresi fel, és ezzel London után az Egyesült Királyság leglátogatottabb városa. Sokan a kiváló vásárlási lehetőségek, főként a Princess és George Street üzletei miatt jönnek Edinburghba.
Edinburgh az önálló skót jogrendszer és a skót egyház központja, az oktatás és a tudományok fellegvára, továbbá a nemzetközi pénzvilág egyik legfontosabb központja. 39 négyzetkilométernyi területen, a Forth folyó torkolatának déli partján fekszik. Edinburghban remekül ötvöződik egymással a táj és az építészet. Szerencse, hogy a város a sok háborúskodást viszonylag épségben vészelte át: ma mintegy 16 ezer épülete áll műemlékvédelem alatt. Lakosainak zöme skót és ír, de szép számmal élnek itt lengyelek, olaszok, ukránok, zsidók, pakisztániak, szikhek, bengáliak, kínaiak és persze angolok is.
A városhoz számos olyan híres személy neve kapcsolódik, akiket mind ismerünk, de csak kevesükről tudjuk, hogy Skócia szülöttei voltak. A 18. és 19. század fordulóján lépett színre a város neves szülöttje, Sir Walter Scott, aki nemcsak mint író, de ügyvédi és bírói tevékenységével is emelte a város rangját. Itt alkalmazott J. Y. Simpson első ízben kloroformot a sebészetben, de Edinburghban született és itt végezte az egyetemet A. Graham Bell, a telefon feltalálója is. Az irodalmi élet fellendítéséhez elsősorban Robert Fergusson és Robert Burns járultak hozzá.
A legtöbb látogató augusztusban érkezik, de nemcsak azért, mert ilyenkor a legkellemesebb Edinburgh klímája, hanem mert ekkor rendezik a világ egyik legrangosabb kulturális eseménysorozatát, az Edinburghi Fesztivált. Az augusztus közepétől három hétig tartó több mint 1000 eseményre a világ minden tájáról érkeznek színészek, táncosok, zenészek, filmrendezők, tévé-producerek, könyvkiadók, írók és költők, cirkuszművészek, pantomimosok, valamint szórakozni vágyók tömegei. A fesztivál hivatalosan a klasszikus és modern zene, a színház, az opera és táncművészet legnagyobb alkotásait mutatja be, neves hazai és külföldi zenekarok, társulatok részvételével. A fesztivál legfontosabb kísérőprogramja a vár előtti téren megtartott tattoo, az éjszakai katonai parádé. Az 1950 óta minden évben megrendezésre kerülő látványosságon ma már meghívott külföldi katonazenekarok is részt vesznek. Legalább ilyen izgalmas program a fesztivál ideje alatt a Fringe, amely a hivatalos rendezvényekkel párhuzamosan fejlődött, ám mára túl is nőtte azokat – legalábbis méreteit tekintve. Igaz, hogy ez az amatőr művészek – társulatok, pantomimosok, zenészek stb. – performance-ainak összefoglaló neve, fontosságát jól mutatja, hogy szervezését ma már külön fesztiváliroda végzi.
Edinburgh szíve a skót királyok ősi rezidenciájával koszorúzott várhegy. Innen indul ki az Óváros főutcája, a Royal Mile, a Királyi Mérföld, mely nevét hosszáról kapta, illetve arról, hogy egyik végét a királyi vár, a másikat pedig a királyi palota zárja le. Igaz, hogy csak egy mérföld hosszú, mégis sok időbe telik bejárni, hiszen szinte minden épülete kínál valami különleges látnivalót.
Edinburgh másik arca az Újváros. Nevét onnan kapta, hogy újabb, mint az Óváros, de ne feledjük, hogy ez a városrész is immár több mint kétszáz éves. És amint megépült, azonnal műemlékvédelem alá helyezték! A mértani pontossággal megtervezett városnegyedben gyönyörű György-kori házak sorakoznak egymás mellett.
A művészetek kedvelői órákat barangolnak a Skót Nemzeti Galéria termeiben, amelynek gyűjteménye Velázqueztől és EI Grecótól Turneren át Monet-ig, Van Goghig terjed. De a szórakozni vágyók is megtalálják a maguk számítását Edinburghban, hiszen a Rose Streetet nem hiába nevezik a pubok utcájának. De ne csak a finom skót söröket kóstoljuk meg, hanem Skócia gasztronómiai különlegességeit is, hiszen az angolokkal ellentétben ők tudnak főzni.
Lőrincz Zsolt