Óvatos becslések szerint a magányosan utazó idősebb hölgyek 20–30 százaléka érkezik azzal a céllal az elmaradott országok felkapott üdülőhelyeire, hogy ott felcsípjen magának egy tetterős fiatalembert. Ha hinni lehet a számoknak, bő két évtized alatt mintegy 600 ezer nő élte ki ilyen módon a szenvedélyeit: legtöbbjük szolid anyaként, munkatársként, barátnőként tölti otthon a mindennapjait, ám külföldre szakadva szinte teljesen kifordulnak önmagukból, és élvezik a különleges helyzetet, azt, hogy némi pénzért cserébe valóra válthatják legtitkosabb álmaikat is.
Ma a fejlődő országok felkapott tengerpartjai, mint például Kuta Baliban, Negril Jamaicában, Boca Chica vagy Sosua a Dominikai Köztársaságban az egyedülálló hölgyek első számú célpontja fiatal férfiak felszedésére. Ezek a hölgyek - legyenek akár húszévesek vagy nagymama korúak - nem hosszú távú kapcsolatra vágynak.
Vegyük például Jamaicát, ahol a lakosság 17%-a él a létminimum alatti szinten. Sok fiatal férfi számára a tengerparti románc az egyetlen lehetőség arra, hogy élelemhez juttassa magát vagy a családját. Nem csoda, hogy inkább a jobban fizető idősebb nőket választják a kevésbé gazdag fiatalok helyett. Szexuális szolgáltatásaikért pénzt kapnak tőlük. Másokat idegenvezetőként alkalmaznak ott tartózkodásuk alatt, a szex része a kalandnak, amiért cserébe ebédet és szállást kapnak.
A nők több mint fele a férfiak ilyesfajta felszedését elsősorban üzleti kapcsolatnak tekinti, s nem prostitúciónak. Még akkor is, ha tudja, hogy „kedvese” átlagosan 50–100 hozzá hasonló partnerrel büszkélkedhet, akiknek minden kívánságát teljesíti. Ezek a 15–25 ezer forintnak megfelelő összegek nem nagy tételek a jómódú nők számára, akik ugyanakkor a körítésre is sokat adnak.
Korántsem megfontoltak a hölgyek a tüzes együttlétek során: nagy részük szinte egyáltalán nem védekezik a szex alatt, ami nagy könnyelműség az olyan országokban, ahol a HIV-fertőzöttek aránya legalább 3–4 százalék körül mozog. A hoteltulajdonosok – akik szintén haszonélvezői az alkalmi kapcsolatoknak – már csak emiatt is felemás érzéseket táplálnak speciális hölgyvendégeik iránt. Egyrészt örülnek a tartósan magas bevételnek, másrészt viszont attól félnek, hogy a szabados életvitel eltűrése a térségbe vonzhatja a szexturizmus durvább formáinak kedvelőit is, az AIDS-betegek növekvő száma pedig elriasztja a „hétköznapi” turistákat.
Szakértők szerint az egyébként decens, köztiszteletben álló asszonyok meghökkentő viselkedése egyfajta lázadás az otthoni viszonyaik szigorú kötöttségei ellen. A saját szűkebb világukban nem tehetnék meg egy, a társadalmi normáktól eltérő, szabados életet éljenek. Néhányan mégis megpróbálják, hazaviszik magukkal frissen felszedett szeretőjüket, sőt össze is házasodnak velük, ám rövid időn belül kiderül, hogy a pénz által kialakult látszatérzelmekre egy hétköznapi kapcsolatot felépíteni nem lehet.