Ligeti et Nagy: Beszámíthatatlan

A futball-leírások méltatlanul elhanyagolt közhelygyöngyszeme – „az eredmény csak azok számára meglepetés, akik nem látták a mérkőzést” – szakszerűen génmódosított változata így hangzik: az eredmény csak azok számára meglepetés, akik látták a mérkőzést.

AP / Matthias Schrader

Megmondtuk előre, döntetlen lesz, mert nagyokosok vagyunk egyrészt, másrészt hitünk a fanatikus realizmus, vagy fordítva. A francia-angolból sem a hit, hanem a labdarúgás egyetlen komolyan vehető komponense: az irracionalizmus hiányzott. Ha valaki körzővel és vonalzóval lép pályára, semmi más nem lehet, csak döntetlen.

Franciaország behűtött testtel és hideg fejjel ment ki a pályára. Sokan azt gondolják, a fejet nem kell bemelegíteni, mint az izmokat – pedig dehogynem: az agy szövete a test legfinomabb izomzata, akkor is, ha a futballisták második legfontosabb szervéről van szó.

Hüjeangolok, franciahüjék. Mindkét csapat egyformán örült az egy pontnak, de csak az ukrán-svédig, ahol Ukrajna nyert, ezért veszélyes lesz, Svédország meg vesztett, azért lesz veszélyes.

A döntetlen egyébként hivatalosan eredmény, nem hivatalosan állapot, ráadásul: ki- és beszámíthatatlan. Íme néhány az első croissant elnyelése után született véleményekből:

„Csalódottak vagyunk, mert úgy készültünk, hogy megnyerjük ezt a meccset. Realistáknak kell maradnunk, mert ha jobban belegondolunk, az alapján, ahogy kezdtünk, még ki is kaphattunk volna” – Laurent Blanc.

AP / Manu Fernandez

„Úgy éreztem, mintha 15 angol lett volna a pályán, úgy játszottak, mint a Chelsea a Barcelona ellen. Ha ilyen játékkal megnyerik az Eb-t, senki nem kéri számon rajtuk a játékukat” – Patrice Evra, ezúttal nem papírról felolvasva, hanem a saját szájával.

„Ezen a tornán a francia csapat ereje elhivatottságában és tehetségében rejlik. Ez egy fiatal csapat, amelynek tagjaira nem jellemző az önteltség” – Dominique Sévérac, Le Parisien.

„Az összjáték gyengeségén kívül feltűnő volt Blanc kivárásra játszó taktikája. Előbb kellett volna beavatkozni, akkor, amikor látszott, mekkora nyomás nehezedik néhány játékosra, és ezt nem tudják megoldani. Miért kellett ilyen sokáig a cserékkel várni? Erre csak Raymond Domenech tudja a választ” – Jérémy Vasseur, sport24.com

„Bizonyos helyzetekben egy játékos megengedhet magának humoros gesztusokat. Majd a torna után mérlegelem a gesztusomat. Viszont elkeserítő, hogy a francia sajtó mindent elkövet a csapat destabilizációjáért. Engem nem zavarnak össze, mert nem követem a francia lapokat, de a mamám igen, és nagyon megviseli, amikor az újságban azt olvassa, hogy a fia egy bunkó” – Samir Nasri, a mérkőzés legjobbjának választott játékos a France Footballnak.

AP / Kirsty Wigglesworth

Nincs ezekben a nyilatkozatokban egyetlen szórakoztató mondat se, de miért is lenne. A döntetlen soha nem víg-, hanem szomorújáték.

Baló György: Botrányfutball

….avagy: Manchester City-Anglia és Franciaország 2:0 (Mindkét gólt Manchester City-játékos szerezte.)

Angliát és Franciaországot ki kellene tiltani az Eb-ről ezért a teljesítményért. Esetleg bevezetni a kettős vereséget a futballban. Visszaváltható jegyek, kábel-TV előfizetés, megbánható idő, amit az ember ilyen meccs nézésével tölt.

MTI / EPA /Jurij Kocsetkov

Szikrázóan unalmas döntetlen. Sikerült előállítani az Eb leggyengébb meccsét. Ha nem feltételezzük – és nem feltételezzük –, hogy az urak bundáztak, azt kell gondolnunk, úgy okoskodhatnak, hogy az ukránokat és a svédeket ki-ki megveri és akkor ők ketten a továbbjutók. (Futhat még egy csavart angol okoskodás, amely így szólhatna: Rooney nélkül legfeljebb döntetlenre játszhatunk, ő viszont csak az utolsó csoportmeccsen játszhat.)

Hát…arról, hogy nyerni igazán egyikük sem akar, meggyőzték a közönséget.

Kiderült, hogy nem a Nyugat-Európában gondosan beharangozott ukrán szurkolói rasszizmustól kell tartani, hanem az unalomtól.

A legtöbb, ami az angolokról elmondható, hogy hatékonyan védekeztek. A kapussal együtt 9 védőtől ez nem gigantikus teljesítmény – még akkor sem, ha az ellenfélnél szupersztárok: Ribery, Benzema, Nasri.

A saját félpályájukon el is voltak az angolok, a labda is inkább ott volt, mert a franciák legalább igyekeztek, gondjaik az angoloknak inkább akkor támadtak, ha nagyritkán az ellenfél térfelére merészkedtek. Úgyhogy ezt inkább nem is erőltették. A védelem nagyjából úgy működött, mint a Chelsea Barcelonában, a franciák lényegében helyzetekig sem jutottak. (Nasri gólját szerintem Joe Hart benézte.)

A beharangozott angol kulcsszereplők közül John Terry egy hadseregnyi védelem közepén kifogástalanul működött, Andy Carroll a kispadon szurkolt, Steven Gerrard a 90 perc sokkal nagyobb részében közelebb volt a saját kapujához, mint az ellenféléhez. Két, kettő említésre méltó labdája volt: az egyikből gólt fejelt Lescott, a másik egy hosszú keresztlabda klubtársának, Glen Johnsonnak, amiből nem lett semmi.

MTI / EPA / Rungrodzs Jongrit

Kár volt ezért a másél óráért.

Néhány pillanat megérte: Alex-Oxdale Chamberlain nevét, bármilyen bonyolult is, alighanem meg kell tanulnunk. Az Arsenal 19 éves játékosa, aki eddig összesen hat bajnokin volt kezdő és ma volt harmadszor válogatott, eredeti, érdekes és merész játékos. Sokak szerint nemsokára ő az angol válogatott jövője. El kell ismerni Roy Hodgson szövetségi kapitány kockázatvállalását. Annál is inkább, mivel a kapitány rendre arra biztatja 19 éves ékszerét, érezze magát szabadnak a pályán, fejezze ki magát – szóval játsszon.

Hogy kikkel? Elismerés Sir Alex Fergusonnak. A Manchester United skót menedzserétől érkezett Young és Welbeck, a tehetségét ma is bizonyító két ígéretes ifjú angol támadó. Ez azért figyelemreméltó, mert a Premier League csatársztárjai külföldiek: Robin van Persie, Drogba, Torres, Suarez, Dzeko, a többiek. A 23-as angol keretben összesen négy támadó játékos található. 50 százalékuk Sir Alex „terméke”.