Az 1835-ben Samuel Langhorne Clemens néven született Twain családja a fiú érkezése után nem sokkal a Mississippi partján fekvő Hannibal városába költözött. Tinédzserként az ifjú a bátyja által publikált újságba szállított cikkeket, majd később rövid időre New Yorkba költözött, mielőtt hazatért, hogy felcsapjon gőzhajókapitánynak. Az amerikai polgárháború vége felé kezdte írói pályafutását, amelyet olyan alkotások tettek halhatatlanná, mint az 1876-ban kiadott Tom Sawyer, vagy a nyolc évvel később publikált Huckleberry Finn.

Az író korán kitanulta az ötlapos póker (five card draw) csínját-bínját, és aktívan játszott is utazásai során, kínosan ügyelve, hogy ne keverje a munkát a szórakozással. Az általa kormányzott gőzhajókon számos csaló igyekezett az utasokat megszabadítani a pénzüktől, Twain pedig ilyenkor ellenállt a posztó csábításának.

„Mark sohasem játszott a hajón utazókkal” – írta a New York Times 1912. szeptember 9-i számában William H. Davis, aki az íróval együtt dolgozott a gőzhajókon. „Sok hazárdjátékos és csaló volt közöttük. Mark ugyanannyira szeretett pókerezni, mint mi mindannyian, de nagyon válogatós volt, ha az ellenfeleiről volt szó.”

Mark Twain. A kiváló író pókerjátékos nak sem volt utolsó © AP

Napjaink egyik divatos vitatémájáról már a XIX. században is értekeztek, többek között maga Mark Twain, aki gyakran védelmébe vette a pókert mint tudásalapú játékot, amely „jelentős alkalmat ad az embernek, hogy bebizonyítsa – morális, társadalmi, vagy éppen intellektuális – rátermettségét”. Az író egyszer tréfálkozva úgy jellemezte a kártyajátékot, mint Amerika jólétének egyik alappillérét, némi vitriollal hozzátéve: „kiábrándító, hogy csupán kevés dolog van az országunkban, amelyről annnyira kevéssé vesznek tudomást, mint a pókerről” – áll Merle Johnson Twain-biográfiájában.

„A felsőosztály nagyon keveset tud a pókerről” – idézi a krónikás a néhai írót. „Néha találkozni egy-két olyan emberrel, akinek van némi fogalma a játékról, ám félelmetes, milyen mértékben utasítják el ezt a játékot az emberek. Ismertem egy jólelkű, őszinte és szabadelvű lelkészt, aki nem tudta, mit jelent a ’flöss’. Egy-egy ilyen tapasztalat okot adhat, hogy szégyelljük magunkat az emberi faj nevében.”

A pókerre és a kártyajátékra vonatkozó utalások gyakran feltűnnek Twain írásaiban, további bizonyítékot szolgáltatva az „ördög bibliája” iránti érdeklődésére. Ezek közül az 1870-ben íródott, Science vs. Luck című novellájában a „tudomány játékának” nevezte a pókert, amelyet sokan egyszerű hazárdjátéknak bélyegeztek.

A hvg.hu Póker rovatának szakmai partnere a poker24.hu.

Az 1883-as Life on the Mississippi-ben az író beszámol a gőzhajó fedélzetén zajló – sokszor nem egészen makulátlan – összecsapásokról is. Az egyik ilyen este főhősét – egy Backus nevű fiatalembert – a dörzsölt cápák igyekeznek csőbe húzni, miután feltűnt nekik, hogy az ifjú lelkesen ugyan, de kevésbé ügyesen játszik. Persze hamar előkerül néhány üveg pezsgő is, s mint a narrátorként szereplő krupié megjegyzi, „ennek hamar meglátszott a hatása is”. Az osztó ugyancsak megsajnálta a meggondolatlan fiatalembert, aki a végső összecsapásban hatalmas zsetontornyot tolt az asztal közepére, gonoszul vigyorgó ellenfele, Jack Wiley elé. Utóbbi király pókert mutatva már söpörné be a zsetonokat, amikor Backus ász pókert mutat, majd a további félreértések elkerülése végett revolverével a kézben adja tudtára a tátott szájú cápáknak, hogy hozzájuk hasonló profi játékos, aki erre a fogásra játszott az egész este során.

Találunk pókerre vonatkozó utalást az Egy jenki Artúr király udvarában lapjain is. A regény vége felé a főhős, a „jenki” megküzd Sir Sagramor le Desirousszal, akit végül lelő revolverével. Ezután kihívja az összes lovagot, hogy egyszerre küzdjenek meg vele. Az író pókeres analógiát alkalmaz a főhős stratégiájának kifejtéséhez.

„Blöff volt. Hasonló helyzetben jó döntés rezzenéstelen arccal megjátszani a kezünket úgy, mintha nagyon erős lenne. Ötvenből negyvenkilenc alkalommal senki sem meri majd megadni a hívásunkat és elvihetjük a teljes kasszát” – írja Twain. Főhősét megrohanják a lovagok, ám miután párat lelő közülük – s nem tudják, hogy lőszerkészlete véges – visszavonulót fújnak.

Mint a fentiekből látható tehát, Mark Twain nem csupán az amerikai irodalom egyik kiemelkedő alakja volt, de megfigyelései és éleslátása már saját korában is az egyik legjobb gondolkodású pókerjátékossá tette őt. Ami pedig ennél is lényegesebb: több mint 170 évvel ezelőtt felismerte, hogy a pókerparti kimenetele nem a szerencsén múlik, hanem a játékosok tudása dönti el a zsetonok sorsát.