1. Real Madrid – a világ egyik legnépszerűbb klubjának kispadja természetesen mindig az érdeklődés középpontjában áll. Florentino Pérez elnök visszatérésével várható volt egy új edző felbukkanása is, hiszen a Bernd Schuster helyére kinevezett Juande Ramos – legyen bármilyen jó edző – csak átmeneti megoldás volt a királyi gárda élén. Az új szezonra Manuel Pellegrini érkezett a spanyol fővárosba, érte a Real Madrid négymillió eurót fizetett a Villerrealnak. A chilei szakember kontraktusa két évig szól. A kimondott cél: mindent megnyerni a Reallal, amit csak lehet.

2. Chelsea – a Kékek igazából Jose Mourinho 2007-es távozás óta edzőgondokkal küzdenek, hiszen hosszabb távon sem Avram Grant, sem az őt váltó Luiz Felipe Scolari nem felelt meg a célnak – és ha itt tartunk, nagy valószínűséggel Roman Abramovics orosz klubtulajdonosnak sem. A régi barát, a holland Guus Hiddink ugyan beugrott a szezon végére, de már akkor jelezte: nyártól újra csak az orosz válogatott kispadja létezik számára. Most úgy tűnik, ideális megoldást találtak az AC Milantól távozó Carlo Ancelotti személyében, akit három évre igazolt le a klub.

Pellegrini és Pérez: közös a cél © MTI/EPA

3. AC Milan – a szezon végén Silvio Berlusconi klubelnöknek volt már egy elejtett félmondata arról, hogy ha a gárda nem nyeri meg a bajnokságot, az csak az edző hibája lesz. A keret nagyon erős volt, egy időre még David Beckham is erősítette az Aranylabásokból álló középpályát. A trófeát végül magabiztosan az Inter zsebelte be, Carlo Ancelotti pedig szakított a milánói klubbal és Londonba ment. Helyére a csapat korábbi sztárja, az 1994-ben világbajnok brazil Leonardo érkezett, aki ugyan erősen híján van az edzői tapasztalatoknak, de tavaly már a klub technikai igazgatójaként dolgozott.

4. Villarreal – Manuel Pellegrini öt év után távozott Madridba, bár a klub és a Galaktikusok közti hagyományosan jó viszony miatt igazából senki sem bánta a szakember távozását. Talán éppen ezért utód rögtön volt Ernesto Valverde személyében, aki ebben az idényben a görög Panathinaikosz edzéseit irányította. Nyártól a Villarrrealét fogja.

5. Sampdoria – az olasz bajokság (Serie A) előkelőnek semmiképpen nem nevezhető 13. helyén végző csapatnál sürgősen vérfrissítésre volt szükség az edzői poszton. Walter Mazzarri a vártaknak megfelelően felállt a kispadról – senki sem marasztalta –, hiába játszott Olasz Kupadöntőt a csapat, a bajnoki szereplés akkor is óriási pofon volt a klubnak. Az utód, Luigi Del Neri korábban már a Chievónál és az AS Románál is dolgozott, most az Atalanta csapatát hagyja el a Sampdoriáért.

6. Celtic – a skót csapat gyakorlatilag azóta meghatározó pontja a skót futballnak, mióta 1888-ban megalapították. 2005 óta a korábbi skót válogatott középpályás, a játékosként a Manchester Unitedet is megjárt Gordon Strachan irányította a zöld-fehérek edzéseit, négy év azonban elég volt mindkét félnek. A szezon végén ezüstöt szerzett a gárda, ami arrafelé mindenképpen csalódás a Rangers és a Celtic örök bajnoki harcának árnyékában. Skóciában szinte csak ez a két csapat létezik. A karmesteri pálcát a játékosként nem kevésbé sikeres Tony Adams veszi át, aki egy rádióinterjúban közölte, hogy mostantól márpedig ő a Celtic vezetőedzője.

7. Újpest – a lista végén álljon egy magyar csapat, nem mintha nagy szenzáció lenne, ha egy edző elhagy egy magyar NB I-es csapatot. Nem azért, mert a futball ebben az országban érdektelenségbe fulladna, sokkal inkább azért, mert a magyar klubok vezetése rendez hagyományosan cirkuszi színdarabot a gyakori edzőváltásoknak köszönhetően egy egyébként komoly eseményből. Nálunk egy tréner akár öt meccs után mehet a süllyesztőbe, sőt néha nem is kell annyi. Ezúttal Szentes Lázár, az Újpest edzője búcsúzott a liláktól, noha csapata második lett a bajnokságban. Mivel nem vezette bajnoki címig a gárdát – tegyük hozzá, az esélye valóban megvolt – a klubvezetés felbontotta vele a szerződést, bár a hivatalos indoklás szerint nem értettek egyet egy koncepcionális kérdésben. A bajnoki csalódottság viszont inkább tűnik reálisabbnak.