"Örülök, hogy a londoni világbajnokság engem igazolt, és a pekingi teljesítmény tényleg egy véletlen volt a magyar öttusasport történetében – mondta Fábián László a hvg.hu-nak. – Azt az eredményt már nem is kell magyarázni. Óriási dolognak tartom a mostani egyéni- és csapataranyat, de azt kell mondjam, utóbbit kissé talán nagyobbnak is, mert ez azt mutatja, hogy több kiváló öttusázónk is van. Sőt, Kasza Róbert személyében még itthon is maradt valaki a legjobbak közül. Úgy gondolom, mindez az ország öttusájának erejét mutatja.”

„A lányok miatt ugyanakkor akár meg is lehetnék ijedve, de az az igazság, hogy Kovács Sarolta és Cseh Krisztina még fiatalok, és Gyenesei Leila sem annyira tapasztalt. Olimpiai bajnokunknak, Vörös Zsuzsának pedig azt látom, hogy nem fekszik a szabályváltozás. Nem találja a ritmusát. Nagyon fontos a fiataloknál, hogy tovább fejlődjenek és ne hullajtsanak el később pontokat – mint Leila lövészetben vagy Cseh úszásban –, hiszen ezek a végelszámolásnál sokat számítanak.”

Az egykori olimpiai bajnok szerint a váltón való gyengébb szereplés ugyanakkor nem meglepetés, hiszen elég ritkának számít, hogy valaki az egyéni- és a csapat világbajnoki cím megszerzése után váltóban is villogjon. „Marosi Ádámnak nagy teher esett le a válláról az egyéni vb-arany megszerzése után, de később is ragyogóan helytállt a magyar csapat. Ekkor már egyre inkább Tibolya Péter húzta a többieket, és a váltóból akár dobogó is lehetett volna, annyira szoros volt a küzdelem” – tette hozzá olimpiai-, világ- és Európa-bajnok egykori öttusázónk.

„Valamilyen csapatérem megszerzése szinte mindig kötelező elvárás, bár a lipcsei Európa-bajnokságon ez nem sikerült – mondta lapunknak Marosi Ádám, az újdonsült világbajnok. – A londoni világbajnokság előtt az első hat hely valamelyikét tűztem ki magam elé, és titkon reménykedtem a dobogóban.” Egy jó eredmény mindenképp várható volt, hiszen Marosi idén minden versenyén az első háromban végzett. Az aranyéremhez azonban gyakran többre volt szükség, mint amit a magyar öttusasport nyújtani tudott.

„A szövetség és csapatom, a Honvéd sem tud mit tenni, mint hogy addig nyújtózkodik, ameddig a takarója ér – tette hozzá Marosi. – Ha egyszer ennyi pénz van, akkor ennyi van. A klubom persze mindig biztosított futócipőt vagy vívópengét, de azt például kevesen tudják, hogy a felkészülés közben saját pénzemből finanszíroztam meg a táplálék-kiegészítőket. Nem panaszkodni akarok, mert tudom, hogy nem csak mi szenvedünk pénztelenségben a magyar sportban. Nekünk nagyobb elhivatottságra és áldozatokra van szükségünk a felkészülés alatt. Elég csak arra gondolni, hogy még az egyiptomiak is magaslati edzőtáborban tudtak felkészülni, míg mi csak Tatára tudtunk elmenni.”

A 2009-ES ÖTTUSA VILÁGBAJNOKSÁG, LONDON

A világbajnokság szervezése precíz, amolyan „angolos” volt, megfelelve a nemzetközi szövetség azon követelményének, hogy minden sportágat egy helyen rendezzenek meg. Nem hiányzott az angolok legendás „fair play” szelleme sem, amit jól bizonyít, hogy a hazai csapat is ott találkozott először a verseny lovaival. A szünetekben bemutatót és versenyeket rendeztek a gyerekeknek, ami a nézőszámot is növelte. Így a döntőkön nagyjából 1500-2000 néző ült a lelátókon, ami manapság nem számít rossznak az öttusában. Mindez csodálatos környezetben, a Crystal Palace-ban, ami nyugalmat biztosított mindenki számára.

A versenyző szerint egyébként a szabályváltozás okozta nehézségek áthidalhatók, minden csak hozzáállás kérdése. „Eleinte nekünk is elegünk volt és nem értettük, hogy mi ez és miért van erre szükség. A lényeg azonban az, hogy akar-e az ember ezekhez alkalmazkodni. Eleinte még azon is gondolkoztunk, hogy köszönjük, ennyi volt, mi abbahagyjuk az öttusát, de ahogy szépen-lassan jöttek az eredmények, minden megváltozott. Arról nem is beszélve, hogy el kell ismerjem: az öttusának és szurkolóinak valóban szüksége volt ezekre a változásokra.” A jövőről nem bocsátkozott jóslásokba, hiszen mint mondta, a férfi mezőny iszonyatosan szoros és kiegyenlített, ahol mindig a maximumot kell hozni. Hatalmas a harc a helyezésekért, és várhatóan ez így is fog maradni.

A nőknél Kovács Sarolta és Cseh Krisztina mélyvízbe dobása ugyanakkor jó ötletnek bizonyult, hiszen egyrészt tizennégy csapatból a hetedik helyet szerezték meg, a nemzetközi tapasztalatra pedig nagy szükségük van. Az olimpiáig még van három év, és az itt szerzett tapasztalatok után még rengeteget kell dolgozniuk az edzőknek és a versenyzőknek.

Hosszú évekre előre jósolni, latolgatni az esélyeket szinte lehetetlen. „Egy ilyen világversenyt megnyerni hihetetlenül komoly teljesítmény, ezért nehéz belemenni olyasmibe, hogy mi lesz az olimpián – tette hozzá Fábián László. – Az új szabályok kicsit felborították a mezőnyt. Legalább 4-5 olyan sportoló került az élbolyba, akik eddig a középmezőnyben versenyeztek, de az új szabályok nagyon fekszenek nekik. Ilyen a nőknél egyéniben győztes kínai lány, aki ugyan mindig is jó futónak volt elkönyvelve, de senki nem gondolta volna, hogy ez ennyit fog számítani.” 2011-ig várni kell, míg mindenki alkalmazkodik az új rendszerhez, akkor talán lehet majd jósolni is.