A 30 éves versenyző a női sprint előtti bemelegítés során egy kanyarban kisodródott és egy több méter mély árokba zuhant. A szervezők megengedték neki, hogy a selejtezőben ne a számára kisorsolt harmadik helyről, hanem utolsóként induljon, s végül - a láthatóan igen komoly fájdalmak ellenére - a fináléba verekedte magát, majd ott nem kevésbé hősiesen küzdve harmadikként ért célba.
"Először egy fának ütköztem, aztán egy pocsolyában találtam magam - idézte fel a balesetet. - A lécem és a cipőm tönkrement, a hátam és az oldalam pedig pokolian sajgott. Az orvosok megállapították, hogy nem tört el semmim, így összeszorítottam a fogam és folytattam." A célba érés után Majdic többször is elájult, a dobogóra csak segítséggel tudott fellépni, majd a sajtótájékoztatón is kíntól eltorzult arccal nyilatkozott.
"Ez a bronzérem olyan értékes számomra, mintha gyémánttal díszített arany lenne. Az élsportban töltött 22 évem alatt még nem szenvedtem ennyit" - összegzett a rajt előtt a fő favoritok között emlegetett sportoló, aki hazája első olimpiai érmét szerezte meg sífutásban.
