Miközben Franciaországban általános sztrájk van és több mint egymillióan tüntetnek az utcákon a nyugdíjreform ellen, az államfő csütörtökön Thierry Henryt fogadta hivatalában. Az egyórás megbeszélést magánjellegűnek minősítették a felek, és egyikük sem nyilatkozott utána.  

Eredeti programja szerint Sarkozynek a jövő heti G20-csúcstalálkozó előtt a fejlődő országokat támogató francia civil szerveztek képviselőjével kellett volna találkoznia. A vendégek szerdán tudták meg, hogy az államfő helyett a külügyminiszter fogadja őket, majd később a sajtóból értesültek arról, hogy a válogatott ügyei miatt nem ér rá velük foglalkozni. Az eljárás ellen nyilvánosan is tiltakoztak: "A köztársasági elnöknek fontosabb egy labdarúgóval találkoznia, mint 3 milliárd szegény ember a fejlődő országokban" - olvasható közleményükben.

Az elnök autót és a köztársasági gárda felvezető motorosait küldte Henryért a repülőtérre. A válogatott repülőgépe délelőtt érkezett haza Dél-Afrikából a párizsi Le Bourget repülőtérre, ahol alig harminc kiábrándult szurkoló várta a csapatot. De sem ők, sem a hatalmas számban megjelent újságírók nem férhettek a játékosok közelébe a szigorú biztonsági intézkedések miatt.

A francia hírtelevíziók élőben közvetítették, ahogy Henry rendőri felvezetéssel elindult az Elysée-palotába, Franck Ribéry, valamint két másik csapattag átszálltak a magángépeikbe, a legtöbb játékos és Raymond Domenech szövetségi kapitány pedig autóval mentek tovább párizsi lakásukba, de a sajtóval nem álltak szóba.  

Az elnöki hivatal szerint Thierry Henry saját kérésére találkozott az államfővel, akitől Dél-Afrikából telefonon kért külön meghallgatást. A L,Équipe című sportlap szerint azonban Sarkozy döntött úgy, hogy mindenképpen szeretne azzal az egyetlen személlyel mutatkozni a csapatból, akinek hírnevét kevésbé tépázta meg a dél-afrikai botrány. A Le Monde pedig úgy tudja, hogy a Barcelona játékosa valójában egy több mint egy évvel ezelőtti meghívásnak tett eleget. Amikor ugyanis csapata megnyerte a Bajnokok Ligáját, a francia elnök telefonon gratulált Henrynak és azt ajánlotta, hogy segítsen neki az országot és honfitársait felrázni a zsibbadtságból.

Sarkozy külföldön általában nem hajlandó belügyekről nyilatkozni. Szombaton azonban Szentpéterváron Dmitrij Medvegyev orosz elnökkel folytatott találkozója közben elfogadhatatlannak nevezte Nicolas Anelka modortalan viselkedését a szakvezetővel szemben, amelyről aznap számolt be a L,Équipe. A Le Monde szerint az elnök forró dróton folyamatosan adta ki az utasításokat az illetékes kormánytagoknak arról, mit tegyenek a kialakult helyzetben.

A csapat kiesését követően pedig "munkaértekezletet" hívott össze hivatalában, amelyen egy októberben megrendezésre kerülő "labdarúgó-parlament" összehívásáról döntöttek. Az elnöki hivatal közleménye szerint az államfő azt kérte, hogy "a felelősök minél előbb vonják le a katasztrófa tanulságait", és a játékosok ne vegyék fel azt a prémiumot, amit a szponzorok ajánlottak fel az eredménytől függetlenül. Erről az ötmillió euróról egyébként korábban már maguk a játékosok lemondtak. Csütörtökön Roselyne Bachelot sportminiszter pedig már elkerülhetetlennek nevezte a labdarúgó-szövetség elnökének távozását.

A politika közvetlen beleszólása egy sportág belügyeibe annak ellenére szokatlan Franciaországban, hogy a politikusok mindig is megpróbálták kihasználni a labdarúgás népszerűségét.

A Le Monde szerint az egyébként nagy focirajongó hírében álló Sarkozy egyszerűen attól tart, hogy a választók megharagszanak rá, hogy ha az országot jelenleg leginkább foglalkoztató ügyben nem tesz politikai lépéseket. A nyugdíjreformot és a megszorításokat kellene az országnak elmagyaráznia, miközben a túlfizetett focisták öltözőben elhangzott káromkodásai és edzésbojkottja tartja még mindig lázban az országot.  

"Az államfő kevésbé tart a népszerűségi mutatók esésétől, mint attól, hogy a válogatott kudarca rossz hatással van a választóira" - véli a Le Monde-ban Jérome Fourquet politológus. Véleménye szerint Sarkozyt az aggasztja, hogy a francia válogatott az individualizmus, az önzés, a gazdagok arroganciájának szimbólumává vált és a szegényebb rétegeknek az áldozatot nem vállaló gazdagok iránti megvetését táplálja. Ezenkívül Sarkozy arra is emlékezhet, hogy az 1998-as francia vb-győzelem után elődje, Jacques Chirac népszerűségi mutatója az egekbe szökött.