„Ez az egyik legszelesebb magashegyi vidék, amit ismerek – mondta a hvg.hu-nak Mécs László, az expedíció egyik legtapasztaltabb résztvevője. – A szomszédos Everestre igyekezve itt éltem át életem egyik legszörnyűbb viharát. Negyven órán át tombolt a szél, végig fogni kellett a sátrat, hogy el ne szálljon. Ha valaki itt elveszti az egyensúlyát, az 900 méteres csúszással, zuhanással járhat. Leereszkedés közben az angol társam le is zuhant az egyik szikláról és életét vesztette.”

Ide igyekezik most a Magyarok a Világ Nyolcezresein expedíciós csapata, élén Erőss Zsolttal. „Sikeres expedíciónak én nem tudok mást látni, mint azt, amelyik elérte a csúcsot” – mondta Erőss a hvg.hu-nak. A 2010 januárjában a Magas-Tátrában súlyos hegymászóbalesetet szenvedett magyar hegymászó térd alatt elveszítette a jobb lábát, bár az amputációra a saját döntése miatt került sor.

A 2010-es expedíción végül elmaradt a csúcstámadás

Erőss Zsolt

Már ekkor is úgy nyilatkozott, hogy nem egyszerűen a közértig szeretne elbicegni a fájós lábával, hanem addigi életmódjához, az alpinizmushoz és a hegyek világához szeretne visszatérni. Kemény edzéssel még abban az évben felépült, majd egy futóversenyen is részt vett, ősszel pedig egy „rehab-expedíciónak” nevezett nyolctagú vállalkozás keretein belül már vissza is tudott térni a Himalájába.

Akkor azonban a Cho Oyu 8201 méter magas csúcsának megmászása elmaradt, de ennek nem Erőss egészségi állapota volt az oka, hanem a váratlan és mostoha időjárási körülmények. A hvg.hu-nak adott októberi interjújában hazánk legsikeresebb magashegyi hegymászója sokat beszélt arról, hogy protézisét még fejleszteni kell, hogy egyáltalán ne akadályozza a mászásban.

A speciális műláb

Kunos Gábor

Idén már egy speciális, hágóvassal felszerelt műlábbal vág neki a világ negyedik legmagasabb hegyének, a 8516 méter magas nepáli Lhocének. „Az orvosok sosem tudnak egyértelmű választ adni az állapotomra, ezért magamnak kell eldöntenem, alkalmas vagyok-e az expedícióra – mondta Erőss Zsolt. - Már önmagában az a tény is óriási, hogy tavaly eljuthattam a Himalájába. Az idei év pedig már nem a felépülésről szól, és jobb esélyekkel vágok neki egy csúcstámadásnak.”

A Magyarok a Világ Nyolcezresein választása idén a Mount Everest szomszédságában álló Lhoce nevű hegyre esett, mely egyike annak a négy nyolcezresnek (K2, Annapurna, Kancsendzönga és Lhoce), melynek csúcsán magyar ember még nem állt. Sőt, még magyar kísérlet sem volt soha a megmászásra, a mászók nagy része inkább a szomszédos Everestet, a világ legmagasabb hegyét választja célpontnak. A két hegyet légvonalban mindössze három kilométer választja el.

Talán ennek köszönhető, hogy a Lhotse tetejére az 1956-os első megmászás óta alig négyszázan jutottak fel, míg az Everestére több mint ötezren. Sőt, a két hegyre vezető utak sokáig együtt is haladnak, 5300 méter magasan fekvő alaptáboruk pedig ugyanaz. Ez a hegy a nagy nyolcezresek közé tartozik, ahol akár többször is a halálzónában kell éjszakáznunk a csúcstámadás előtt" – mondta a hvg.hu-nak Mécs László, az expedíciós sorozat egyik alapítója.

Ez már az 7500-8000 méter feletti légköri sáv, ahol az emberi szervezet akár minden előzetes figyelmeztető jel nélkül összeomolhat a hőmérséklet, a nyomás vagy az oxigén hiánya miatt. Ezért van szükség akklimatizációra, amit a magyar hegymászók egyrészt az évek alatt már megszereztek, másrészt az aktuális hegyre való felkapaszkodásnál is megtesznek.

A meredek Lhoce-kuloár

„Az első nehézség a Khumbu-jégesés leküzdése – magyarázta Mécs. - Ez egy óriási, jéghasadékokkal sűrűn szabdalt függőgleccsert jelent. Ez a szakasz sok száz alumínium létra beépítésével válik csak járhatóvá, a meredekebb részeken rögzített kötelek segítik a mászókat. Mivel ez a jégfolyam naponta métereket mozog, nem ritkák a jégomlások. A jégesésen pedig sokszor kell majd átkelni oda-vissza a táborok építése és az akklimatizáció során.”

Az öttagú magyar csapat útja a Lhoce meredek nyugati falán fog vezetni, a körülményeknek megfelelően összesen három-négy magashegyi tábor kiépítését tervezik. 7700 méterig viszonylag könnyebb dolguk lesz, hiszen nagyjából eddig a magasságig együtt halad az Everest és a Lhoce útvonala. Itt a rengeteg expedíció miatt fix kötelek segítik a haladást. Ezután nemcsak a 100-150 km/órás szelekkel, hanem a Lhoce-kuloárba (jégfolyosó) érve előbb 45, feljebb pedig 60 fokos jéglejtőkkel kell megküzdeniük a mászóknak.

„Nagyon sokat dolgoztam és fejlődtem fél év alatt, ez a folyamat pedig ma is tart - tette hozzá Erőss. - Nagy változás, hogy a 2011-es expedíció már a nevében sem rehab, tehát nem az én felépülésemről szól majd. Nem hátráltatni szeretném a csapatot, újra húzóember akarok lenni!”

Vincze Szabolcs